1843-1844 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehorszagnak e' néven Ötödik Apostoli királya által szabad királyi Pozsony városában 1843dik esztendei pünkösd hava 14dik napjára rendeltetett magyarországi közgyűlésnek naplója a' tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban / Az Országgyűlési Irományok Kiadóhivatalában / 1843-1844
1844 / 222. ülés
118 CCXXII. ülés naplója. September I G-án 1811. 6-ik izénél a’ vallat hozzá tétetni, t. i. : „mind a’ történet, mind a’ sérelem , mind pedig a' szomorú következések tekinsok rendezése tétéből.“ („Maradjon !“) Orsz^irat Országbírói itélömester Zarka János olvassa G-ik izenetét a’ t. KKnak és RRnek a’ mólt. FRRhez *7i. szám a’ sz. kir. városok elrendezése tárgyában, — melly az országgyűlési iratok közt 271. szám alatt van. Elnök: Visszaélnék a' t. KK és RR figyelmével, ha ismételném e’ tárgyra nézve mind azokat, mellyek gyakran előadattak e’ helyen ; és most csak azt mondom: hogy mindnyájan a’ t. KK és RR közöl meg vannak győződve arról, milly szükséges, hogy ezen városi tárgy törvénybe menjen. Ennek elérésére a’ törvényhozó testnek megegyezése elkerülhctlen szükséges , hogy ezen tárgy ő felsége elébe terjesztethessék. Ez a’ főszempont , mi a’ t. RR előtt van , és lennie kell; és ha ennek meggondolása a’ t. RRet az egyességre nem vezeti, az általam többször elmondottak arra vezetni bizonyosan nem fogják; és igy egyedül csak azon szempontot állítom a’ t. KK és RR elébe, és kérem, hogy — mennyire lehetséges — méltóztassanak hozzájárulásokkal a' dolognak sikeresitését előmozdítani. Eperjes város körete Podhorányi Károly: Mielőtt a’ dologhoz szólnék , engedjék meg nekem a’ t. KK és RR, hogy hazám és küldőim iránt igazi vonzódástól elragadtatva , e’ pillanatban , midőn az anynyira óhajtott szabad kir. városok elrendezését majdnem utolsó stádiumában koczkáztatni látom , az iránt végső véleményemet egész őszinteséggel kimondhassam. Ugyanis, kegyelmes uram ! t. KK és RR! menynyire szomorú helyeztetésük legyen a’ sz. kir. városoknak , midőn — a' mint mondám — annyira várt elrendezésüket veszélyeztetni tapasztalják, — talán senki sincsen e’ teremben, a’ ki annak súlyát nagyobb mértékben érezze, mint én , kinek t. i. küldői szoros kötelességül tették, hogy inkább bármelly feltételekhez kötött elrendezést szorgalmazzak , hogysem őket az önkénynek veszedelmes karjai közé helyeztetvén, minden jövendő reményeit tőlük elzárjam, bár hogy fordítsa is az eltekert koczka küldőim jövendő sorsát! Nem akarom én, kegyelmes uram! t. KK és RR! ezen alkalommal követni azok példáját, kik kerületi ülésben e' tárgyban , a' városok részéről, vádló formán felszólaltak ; mert én legfőbb polgári bűnnek tartom, valakit hivatásától elvonni, vagy pedig annak önmeggyőzödését gátolni; és azért én sem a’ t. KKat és RRet akkor, midőn utasításaikat teljesítvén, hivatásukban eljártak, — sem pedig a’ mélt. FRRet, midőn önmeggyőződésöket követvén , elvrokonim megszűntek lenni, — nem kárhoztatom; egyedül arra legyen szabad nekem a’ t. KKat és RRet figyelemre felhívnom : ne felejtsék el a" t. KK és RR azon mindeddig annyira mellőzött rokonságot, melly a’ magyarországi aristocratiát a’ polgári osztálynak kifejlődéséhez és ez által egyszersmind érdekéhez köti; ne felejtsék el továbbá megfontolni azon számos szomorú következéseket, mellyeknek súlyát legfőkép akkor, ha azon néposztálynak rokonérzelme a' t. KK és RR keblében viszhangra nem talál, egész magyar hazánk érezni fogja. Mind ezeknél fogva kérem a’ t. KKat és RRet: méltóztassanak minden törekvéseikkel oda járulni, hogy ezen 600 ’s több ezer polgárnak jövendőjét magában foglaló munka hódolva szeretett fejedelmünk színe elébe juthasson ; mert csak ez által fognak a‘ KK és RR egész mértékben megfelelni azon hivatásuknak , melly egyedül hazánk javára és nemzetünk közboldogságára fordítandó vala. Korpona város körele gróf Vay Dániel: Ha Eperjes városa követe nem azon hangulatban szól, mint szólott: én is hallgatók ; de miután ő nem vádlólag, sőt mint kérő lép fel, — felhiva érzem magamat vele épen ellenirányban nyilatkozni; és szólani fogok , és szólani bátor vagyok ; mert már körülbelül másfél éve járva haszontalan a' kérelmi utat, most vádat emelni kötelesek vagyunk. Igen, uraim! hitemkint hazánknak legnagyobb csapása ’s legközelebb a’ városi rendezés olly hoszú visszatartóztatásának végoka — a’ Satum gyürőjekint kezdett !s végnélküli tanácskormány, melly szolgailag függvén egy idegen kormánytól, Független nemzetünk szavától, — a’ kormány, melly irányt a’ tanácskozásokban nem ad, adatokkal a’ nemzetnek világért sem szolgál. Igen, uraim! panaszaink legméltóbb tárgya a’ kormány, ki néma nyilatkozatban, siket az ellene indított vádak hallásában , ki — mint Velenczének ismert férfia — mindenütt ott van, és sehol meg nem található, — kinek tenger hibái közt a’ legnagyobb az, hogy nem lévén felelős, bir a‘ hanyagság szabadalmával; ’s igy a’ törvény végrehajtásában lassú , és a’ nemzetet érdeklő kérdésekben épen nem , vagy csak roszúl nyilatkozik , — oka legközelebb , hogy e" fontos jogkérdés mind ez ideig meg nem oldaték; de én tudom, hogy ellene irányzott szavaim pusztában kiáltott hangkint vesznek el, — ezt nem vádolom , és a’ kormány eredménytelen ostromlása helyett a felső házat keresem meg, hol jogaink a' nemzet elölt megtagadtalak; — ’s ezt teszem azért, mert ők panaszimat hallják; mert rövid pályámon azon tapasztalást tevém, hogy vádainkat , ha azoknak sikert óhajtunk — a mennyire lehet — egyedesitnünk kell; mit ha jelenleg személyek ellenében tennem tilos, legalább részek, a’ kormánynak egy része, a’ felső ház ellenében teendem. Kezdem tehát vádamat ott, hol múltkor Borsod megye érdemes követe végzé , — az aristocratián, különösen az előjogokban dús felső házon, — a’ felső házon, melly magát a’ bécsi kormány eszközéül használtatván fel, oka sűlyedésiinknek és olly hoszas pangásunknak ; kezdem vádamat hazánk előkelőin , kiknek egyedárussága miatt hazánk szabad , alkotmányos országból koldusszegény gyarmattá szivattyúztatott; vádolom a’ felső házat, melly most, midőn a’ szenvedéseit tovább nem bíró haza összeszedte utolsó erejét, és ismét élni akar, a’ helyett, hogy siettetné gyógyulását ’s a’ betegség álmábóli ébredését, — mákonyi vegyit az olly hoszas álomba szenderített nemzetnek; — igen, uraim! én a’ nemzet sűlyedéseért a’ felső házat vádolom , és nem vagyok az első, ki e’ vádat ellene felhozom; nyíltan állítom azt is, hogy legközelebb a városi ügynek visszatartóztatói a
