1843-1844 Főrendi Napló 7. • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e' néven Ötödik Koronás királyától szabad királyi Pozsony városában 1843-dik évi május 14-kén rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1843-1844

1844 / 264. ülés

252

CCLXIV ülés FA-RR naplója November 5-én 1844.

Rendiiicneia’Ezen tárgyat épebb alapra kell állitani; de ezt most hirtelen lenni nem lehet; mert habár elismerem, hogy helyes hon““®tndók azon elv , inellyet gróf Batthyányi Lajos ur előadott ; de más részről vannak magasan álló férfiak , kiknek rokonszenve hazánk iránt az indigenalus által ébresztelik: 's igy gróf Széchen Antal Öméltóságának előadását pártolom.

Gr. Teleki/ László: — Liptó megye tisztelt főispánjának előadását nem úgy értem, mint azt többen felfogták; mert ha azt javaslotta volna a’ tisztelt főispán ur, hogy azon jogról, mellyel eddig élt az ország, mondjunk le, — azt hiszem, nem találkozott volna senki, ki őt pártolta volna; de ö méltósága csupán elveket állított fel, mcllyek szerint ezen jogot gyakoroltatni kívánja, 's e’ tekintetben pártolom tisztelt főispán urnák javaslatát: mert csak az elvek megállapítása után hozhatunk ítéletet az egyes folyamodók felett. — A’ KK és RR és a’ mélt. Fö-RR már a’ múlt alkalommal, midőn ezen tágy előkerült, átlátták annak szükségét, hogy e’ tekintetben némi megszorítások állapíttassanak meg; de a' múlt alkalommal — mint kifejtetett — a’körülmények mások voltak, mint most: mert akkor valóban az, kinek szándoka volt 3Iagyarországban megtelepedni, miután birtokképessége nem volt, nemesség kérésére szorult; — most a’ birtokképesség által ezen szükség elenyészett, — ’s igy minden erejét elvesztette azon indok is, mellyet e’ tekintetben a* magyar lengermelléki kormányzó előhozott. — Én az indigenatust ezentúl csak úgy tekinteném, mint módot nagy kitűnő érdemek megjutalmazására; — ’s e’ szerint nem elégedném meg azzal, hogy valakinek Magyarországban rokoni vannak, hogy valaki jó juhokat tart, és a’juhtenyésztésben magának érdemeket szerzett: hanem az érdemeket mindig az egész országra nézve kívánnám érteni. Magyarország századoktól fogva más ösvényt követelt; hanem a’ tapasztalás mutatja, hogy az indigenatus osztogatása által a’ magyar nemzetnek érdeke igen keveset mozdíttatott elő, sőt annak épen ellenkezője történt, — ideje már annak, hogy végre más utat kövessünk: azért Liptó megye tisztelt főispánjának indítványát pártolom.

Ocskay Antal, kassai megyés püspök: — Hódolván ö cs. kir. Fensége kegyes intésének, csak általánosan az elvre szorítkozom, és röviden azt mondom: hogy nem látom át, miután eddig gyakorlottá az országgyűlés honosítási jogát, — hogy azt ezen az országgyűlésen miért ne gyakorolja? — A*ért kívánom, hogy a’ t. KK és RR izenete tárgyaltassék.

B. Vay Miklós: — A’ mi véleményemet illeti, én a’ kérdést ekkint látom állani: — arról, hogy a’ nemzet egyik legszebb jogáról akarna lemondani, itt szó nincs; mert a’ liptói főispán is csak e'jog szabályozásáról és arról szólott, hogy azzal jelenleg élni nem kíván; ’s nem tagadom, hogy ha a’ múlt országgyűlésnek már joga volt arra, e’ jog gyakorlatában azon változtatást tenni, miszerint nem mindeniknek adott a’ bevett indigenák közül szavazatot, ’s már akkor felszólilá a’ t. KKat és RRel némi szabályok hozására, — most, midőn a’ birtokképességben olly lényeges változás történt, — most, midőn maguk a’ t. KK és RR átküldők hozzánk honosítási törvényeiket, — most, midőn épen az absentismus iránti törvény hozatala felett is kevéssel azelőtt végeztünk, — czélszerübbnek látnám részemről is várakozni a’ honosítás gyakorlatbavételével; ’s azt hiszem, hogy ezen okok magokat a’ t. KKat és RRet is meg fogják győzni, hogy az általuk élőnkbe terjesztetteket nem szeszélyből vetjük vissza, a’ mit úgy állíthatnánk izenetünkben: miszerint óhajtanék, hogy ezen egyéneknek be vagy be nem vélelök függesztessék fel az általam említett kérdéseknek tisztábahozataláig. — A’ méltóságosFö-RRnek illy alakbani izenete kíméletes volna a’folyamodott egyénekre nézve is, kik láthatnák, hogy nem személyeik végeit keletkezett e’határozat, hanem elvből, miután valósággal innentul egy uj időszak fog a’ honosítási kérdésben honunkban keletkezni.

Gr. Zichy Bódog: — Én azok közül? kiket a’ t. KK és RR ajánlanak, egyet sem kívánok honosítani; de ezen megtagadás állal nem kívánom azon elvet gyengíteni, miszerint az országnak joga van érdemes külföldieket honosítás által megjutalmazni.

Gr. Batthyányi Kázmér: — Azok közé tartozom, kik Liptó megye t. főispánjának indítványát készok elfogadni azon értelemben, mint azt mélt. gróf Teleky László ur megmagyarázta. Két igen üdvös törvény hozatott a’ jelen országgyűlésen, melly, ha ez onszággyülésnek más eredménye nem is lesz, annak loyalifását tanusítni fogja, t. i. a’ birtok — és hivatalképességröl készült törvény, és ha hozzáadjuk azt, mit Liptó megyének tisztelt főispánja indítványozott, akkor alkalom adatik, hogy legalább a’jövő országgyűlésen uj törvény az indigenatusra vagy is inkább a’ polgárosodásra nézve hozassák. Itt más országoknak példáját követnünk kell; és nem gondolom, hogy volna ország, hol azon megkötés ne divatozna, hogy az, ki polgárosodni akar, legalább egynéhány évekig előbb az országban lakjék. — Ezen intézkedést 3Iagyarországra nézve még inkább tartom szükségesnek mint bárhol. Nem kételkedem tehát, hogy idővel olly törvény fog hozatni, melly 3Iagyarországban a’ polgári jogokkali élést az országban való lakáshoz és a’ nemzetteli assimilátióhoz köti. Ha most indigenákat nem fogadunk fel, abban inkább hasznot mint kárt Iátok, mert bizonyos vagyok, hogy azon külföldi, kinek erős szándoka van 3Iagyarországban telepedni, azt tenni fogja, mi neki bizonyosan annak idejében beszámítatni fog: azért mint mondám Liptó megye t. főispánjának indítványát pártolom.

Gr. Cziráky János: — Ha Liptó megye tisztelt főispánja által tett indítványnak azon értelme volna, hogy a' nemzet örök időre azon kitűnő jogáról mondjon le, miszerint azokat, kik a’ hazáért akár polgári akár katonai kitűnő érdemeket szereztek, a’honosítottak sorába ne igtalhassa, azoknak sorába nem tartoztam volna, kika’ t. főispán urnák indítványa mellett pártolólag felszólaltak; mindazáltal ha vissza-pillantok régibb időkre, a’honosittattaknak a’ törvénykönyvben előforduló nevei elég bizonyságot tesznek arról, hogy a’ honosítás csak kitűnő érdemeknek esett jutalmul, újabb időkben pedig fájdalom, — kivált a’ három utolsó országgyűlést véve föl, az ellenkezőt tapasztaljuk. — Ha jelenleg a’ honosításért esedezöknek hosszú sorát tekintem, látok kitűnő érdemekkel diszlő férfiakat, de nem kívánom jelenleg követni azon példát, melly a’ múlt országgyűlésen felállitatott, hogy egy vagy két kitűnő férfi miatt egy hosszú sereg vétetett fel a’ honosítottak közé, azért, mert egyiknek egyik, más-