1832-1836 Jegyzőkönyvek 7. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
175. ülés
51) l7o~<{ik ÜI*K S. í 7. Apri/. n’ nagyobb miVeltség, a' Cseléd azomban ebbe a‘ Cathegoriába nem jön, és szikká séges erre a’ nagyobb helybeli Felvigyázás. Igaz ugyan, hogy sok Királyi Városok keblében, vagy Vármegye házak, vagy Vármegye Tisztviselői vannak, azomban más számtalan Városokban ellenkező az eset, különössen a’ szálló Megyéjében Debretzén Várossá melly is a’ Vármegye Háza helyétől 7 mértföldnyire lévén, huzamosabb ideig szűkölködött Vármegye Tisztviselője nélkül is, a’ regnicolaris Redactiot el fogadja olly világositással, hogy ha az illyen cseléd be fogatik, az az Urának tüstént béjelentessen. Békés V ár negye Követje Novák Antal a’ kérdésben forgó tárgy eránt Küldőinek utasítását abban talállya fel, mit a’Nemessek cselédjeiről a’Regnicolaris Reputatio javaslott t. i. hogy azok a’ Városi Bíróságnak legyenek alája vetve. Ettül Bács Vármegyének kör levele sem lehete küldőit el vonni képes, — mert az abban ki tett környülményeket, ha meg valósulandanak, a’ maga helyén vélték csak orvosolhaióknak, — 's igy szavát is ugyan az Országos Kikiildöttségi szcrkeztetésre nyilatkoztatja ki. — Re figyelmezve halgatván úgymond az ezen tárgy feletti Tanátskozást, kéntelen riieg vallani, hogy itt sein hallott ollyan okot, melly őtet ebbeli meg gyézódésétül el mozdítani lehetne képes. Vallyon az tartóztassa a’ Törvényhozást a’ Cselédeknek városi Bíróság alá leendő rendeltetésektől vissza, mit Trentsén Varmegye Követje mondott, hogy ez messze vezet; oda t. i. hegys égre magok a’Nemesek sem lennének az alól ki véve.' A’ szálló fogalma a’ Territoriális Jurisdiction^, melly nélkül a’ Akácosokat hagyni nem kívánná, az , hogy ezekben semmi illyetén ki* vételek ne légyenek: minél fogva nyíltan ki is mondja, hogy mihelyt a’ Varosokban Választási Jus kellőleg megszélesitetik, többé magokat a’ Nemeseket sem venné ki a’ városok Biróhatóságaalul, — de ezért a’ Cselédekre nézve is kivételt akarni tenni a’ jó rend ’s Politia tekintetével tellyességel öszve nem fér, mikre figyelmezni szinte Törvényhozói kötelesség, vagy talán az az oka, hogy a’ régi törvények ve* szik ki a’ cselédeket? sem az 1047. 78-dik sem egyébb akármelly Törvényben az ki mondva soha sem volt, hogy a’ Nemessek Cselédjei a’ V árosok Törvényhatósága alá nem tartoznak: Re ha volna is, vallyon azért vagyunk e' itt, hogy csak azt nézzük mit mondanak a’ régi Törvények? Úgy kár folytatni a’ dolgot! vagy továbbá talán az lehet az ok,hogy visszaélések történtek a’Városokban? Ha igazságosok akarunk lenni^ azt kell meg vallanunk, hogy visszaélések minden fórumnál történtek, — de azért még sem lehet mindnyájának me£ szűnnie, hanem a’ vissza Eléseket kell kitelhetőképpen elhárítani; — Hallotta végre a’ szálló ok gyanánt azt is fel hozatni, quod accessorium sequatur suum principaleu már ha ezen állítás ide. is alkalmaztatható, úgy valóban „stat pro ratione voluntas“ mert kérdi, hogy tegnap előtt, midőn a Városokban fizetetten Ház bérekről vala a’szó, miért nem követte az accessorium a’ maga principaléját? holott az tsak tagadhatatlan fog maradni, hogy a’ Házbér a' Háznak valóságos accessoriuma. Ott lett volna tehát annak helye — nem itt — hol g’ Cselédet a’Nemessek accessoriurnává tenni nem tesz egyebet, mint azt a’ század szelidebb leikével haladó emberiséggel is öszveütközőleg ingó holmivá lealacsonyítani. — Eperjes Várossá Követje elmellőzvén azt, hogy itt a’ renden kívül sok mondatott légyen, ’s hogy e’ szerint a’ bé vett szokásnál fogva, az illyeneket is meg czáfolni szabad volna; mivel azomban azon regi Városoknak, mellyek ditsőségesse« arajkodó Árpád Nemzetsége alatt alkottattak, kiváltságok, kötések és szerződéseket*