1832-1836 Jegyzőkönyvek 7. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

177. ülés

birtokában lévén, előlegesen is a’ 3-ik és 4-ik szakaszokban foglalt jussaiba vágó Kerületi határozást — azon Kerületi perek a’ Királyi Udvar Fő Törvényszékéhez leendő felyebbvitelére nézve változtatni, ’s mind két helyen a’ Banális Táblát elhatároztatni kéri.

Az Elölülő elesméri igazságát a’ Horváth Országi Követnek, tagadhatatlan lévén, hogy Horváth Ország Vinodolra nézve Igazainak valóságos gyakorlásában van.

Eperjes Várossá Követje: Horváth Országnak bé folyást, vagy az Úri vagy a' Kormányozási Székhez, Zágráb Vármegye törvényes bizonysága által engedni szükségesnek látja; azon szavak helyett: „ad Coriam Regiam"* ne hogy több Törvényszék értetődhessen háromnál, egyenessen a' Hét személyes Táblát megneveztetni véli, azok helyébe pedig: „Guberniali Fluminensi“ ezeket: „Capitanea Buccarensi“ seu „Vinodolensi“ ki tétetni kéri.

Arad Vármegye 2-ik Követje az Eperjesi Követ által tett észrevételen fel nem akad, mert hasonló forog fenn az Úriszékeknél is, a’mint tehát ott a’ nehézség elintézése az Ordo Processualisra halasztatott; úgy e’ helyen sem lehet egyebet határozni.

A'KK. és RR. számos „maradjon“ felkiáltásokkal a'Szerkeztetést pártolván.

Horváth Ország 2-ik Követjét nem annyira indítja ezen-—a' Rész Országokra felette terhes és káros határozás, mi után tellyessen meg van győződve a’ felől, hogy azt 6 Felsége, a’ki leg boldogitóbb koronáztatásakor tett Esküvése, ’s azt követett Inaugurale Diploma kiadása alkalmával, nem tsak 31agyar, hanem a Rész Országokat is a' magok épségekben megtartani kegyelmesscn Ígérte -— jóvá hagyni soha sem fogja; mint inkább azon erköltsi veszteségtől fél, meilynek ebből szükségképpen következni kell. Valamint megütközött, midőn a Kerületi Ülésben illy határozást megállapittatni tapasztalt, úgy valóban vigasztalhatatlan jelenleg is, midőn ezen határozatnak Ország Gyűlési conclusummá való tételét látja, ’s midőn azt szemléli, hogy czéloztatik Horváth Ország ezen egészítő tartozandóságától, meilynek ellentmondhatatlan Birtokában öröktől fogva volt, melly eránt Magyar Ország soha legkissebb követelést sem tett, minden ok nélkül erószakossan megfosztatni, és a' Pert a' Végre hajtásnál kezdetni. Ezen mód ha valyon meg egyezik e’ a’ tett kötésekkel, Küldőinek alkotmányos és municipalis Igazaival, meg e' Magyar Országnak a’ Rész Országokkal való törvényes össze köttetésével, kinek kinek részre nem hajló ítéletére bízza; — annyi mindazonáltal bizonyos, hogy az illyetén mód által a Rész Országoknak a Magyarok eránti szeretetek ’s bizodalmok egészen meg fog szüntettetni, minekutánna az érintett rész Országi Lakosoknak Nemzeti állások hasonló meg támadásokat túrni kénteleníttetvén, Magyar Országgal való egybeköttetésekben. többé még tsak az ellen sem, ne hogy az illyetén rendelkezések, a’ tulajdonnak világos megsértésével az egyes Horváth Országi Lakosok Javaira is ki ne terjesztessenek, találnak bátorságot és kezeskedést, ’s mindeneket a bizonytalanságnak kitéve szemlélni kéntelenittetnek. Fontolják meg a' KK. és RR. nyugodt elmével az illy határozásból a’ forrón szeretett köz Haza javára háramlandó szomorú ’s kedvetlen következéseket, a’ Szólló pedig, ha a’ KK. és RR. elóbbeni határozásoktól el állani nem akarnak, Európának ’s a' Jövendőségnek Ítéletére hivatkozván, egyszersmind a' rész Országok nevében álhatatossan kinyilatkoztatja, hogy minekutánna az 1715: 120-ik Törvény Czikkely értelme szerént Municipalis Igazaik Ország Gyü,Jegyzö~Kö»yv. Y’U-dik Darab. 27