1832-1836 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
73. ülés
HETVEN HARMADIK ÜLÉS. 397 felcserélendő földnek, ennek mindazonáltal némely Törvényhatóságok Követjeinek kívánságához képpest ily módon leendő kivilágosításában is megnyugodott. — Ellenben Bihar Vármegye’ 2-ik Követ je elő adta: hogy ezen Törvény Czikkely kihagyódhatik, a’ nélkül, hogy a’ Földes Úr jussa megsértődjön; meg marad e’ mellett az I-só R. 40 Czimje, ha pedig még ezt is bent haggyuk, rosszabb lesz a’ sorsa a’ parasztnak, mint volt az előtt, mindég bizonytalanságban tartván a’ paraszt’ vagyonját; ha pedig csak ügy áll a’ szerkeztetek mint csupa csere, erre nem kell törvény, mert két szabad ember cserélhet a’ nélkül is; e’ mellett a’ Földes Ur, ha kivált belső telket akar el venni, ő azt vagy az Udvara bővítése, vagy kertje nagyobbításáért teszi, ilyen esetekben az épületekre nincsen szüksége, nem szereti tehát a’ szolló Követ az olyan becsüt, mikor olyan ember téteti azt, kinek az épületekre nincsen szüksége. A’ mi pedig a’ Jobbágy pretium affpctionissát illeti, azt feleli Gömörnek, hogy a’ szegény Jobbágynál is csak ügy, és oly nagy mértékben találtathatik ez, mint a’ legnagyobb Földes Urnái, mert ez az érzésen alapül, nem a’ proprietáson; — az érzést pedig a’ Jobbágytól sem lehet meg tagadni. Thurdcz 2-ik. és Szerem Vármegyék 2-ik Követjei az Országos szerkeztetekre voksoltak, az utolsó elfogadván a’ Borsodi Követ Javallatját, hogy in natura adódjon a’ Jobbágynak a’ csere. Abauj Vármegye’ l*ső Követje így vélekedett: hasztalan ott minden capacitatio, hói a’ Követ keze megvagyon kötve, a’ szolló Követ Küldői jól tudván azt, hogy a’ föld tulajdona az Űré, az Országos Küldöttség szerkeztetekét ezen pontra igazságosnak, és e’ szerint elfogadhatónak látják, következés képpen arra voksol. — Buda Várossá Követjét pedig arra kívánja figyelmetessé tenni, hogy midőn a’III. R. 30-ik Czímjére hivatkozik, ezen törvénynek ne csak azon szavait hozza elő, melyek állítását láttatnak támogatni, hanem a’ törvény egész értelmét fejtse ki, mert a’ Szolló ügy emlékezik, hogy ezen törvényben ezek is foglaltatnak: perpetuitate Dominii salva semper permanente quis utpote Dominus Terrestris, dum voluerit terras prata et secundum aestimationem communem et ad se recipiendi habet facultatem egyedül ezen törvény lelke szerént tehát kevés kedvezést lehet a’szegény jobbágyra ki hozni, sőt inkább annak következésében ügy lehetne a’ szóban lévő tárgy eránt okoskodni, hogy ha szabad volt a Földes Urnák a’ Jobbágy telkét a’ midőn tetszett, oly csekély íizetés melleit vissza venni, nem lehet mind addig annak felcserélését igazságosan megtagadni, míg a’ tulajdon az Űré marad, nincs is ebben a’Jobbagynak semmi rövidsége, mert itt telyes mértékben ki egyenlítő felcserélés értetődik. Sopron Várossá’ Követje meg esmerte ugyan hogy a’ KK. és RR. az Úrbéri tárgyban fő szempontnak vették a’ Földes Úri tulajdont, de nem vetették el a’ más fő tekintetet is t. i. a’ Jobbágy industriája elő mozdítását, nem gátolván ezt pedig semmi jobban, mint a’ birtok bizonytalansaga, azt tartja, hogy ezen § egészen ki maradhat, annyival is inkább, hogy a’ regulatiok alkalmatosságával kiki gondoskodhatik a’ commoditásról; — ily értelembe volt Eperjes Várossá Követje is. Nyitra Vármegye* 2-ik Követje felelni kívánván Bars, Sopron es Bihar Vármegyék Követjei észrevételeire így okoskodott: Bars azt mondotta, hogy semmi szükséget el nem esmer, ez nem all, hat mikor a’ Testvérek osztoznak ? Jegyző Könyv II-dik Darab. 100
