1832-1836 Jegyzőkönyvek 14. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
433. országos ülés
) 433. (LES í). Martins 41 porodott, még sem ismerheti meg, hogy már azért a’ végre nagyobb adót lehet vagy kell vetni, mert a most adott engedményeket a’ Karok nem azért adták a’ népnek, hogy nagyobb adót fizessen, hanem hogy sorsa jobb légyen. Békés Vármegye Követe Csepcsányi el nem hitethette magával, hogy I7GÍ esztendőben kevesebb szükség lett volna, mint most a katonaságra, mert most csak a szabad gondolkozás ellen viseltetik a háború, azért csak 3 milliómat ajánlott úgy mindazonáltal, hogy ebben az elementatio is bent foglaltassék, azon esetre pedig, ha az, többséget nem nyerne, az Izenetre szavazott. Zemplén V ármegye 2-ik Követe Bihar, és Bárs Követeinek előadását mindenekben magáévá teszi ’s előtte szintén nincs rettenetesebb, meüfoffhaiailanabb dolog, mint hogy a’ Nemzetek szabadságainak elnyomására használtatni szokott katonák számát mindenkor, mikor a’ Kormány kívánja egész készséggel szaporítják, azoknak tartására kívánt adót mindenkor felemelik. Minekutánna a’ Karok és Rendek Küldőinek azon indítványát, hogy a’ Kormány az adó szükségének, ’s hova lett fordításának előterjesztésére országosan felszollitassék, nem pártolák, — az ajánlást Megyéje részéről a nem látott, és nem tudott szükséghez nem mérheti, hanem méri egyedül a’ nép szükségeihez, ’s jelen nyomorult állapotrjához — aJ mit az Elölülő az 17G4-ik adóra nézve előadott, azt nem tarthatja most vezér elvül szemei előtt, hanem tartja egyedül a’ múlt Országgyűlésén határozott adót, ’s a’ népnek azoltai állapotját. — A’ nép száma az olta mennyire kevesedett? a’most is folyvást dühösködő marhadög mennyire kevesitette Hazánkban, mint marha tartó Országban, az adó ezen nevezetesebb fundussát, azt a’Karok és Rendek jól tudják — ő tehát Megyéje részéről ezekhez mérve az ajánlást, most a’ 3 milliókhoz, mint a’ legkevesebbhez járul, ha azonban az el nem fogadtatna, természetesen a’ legkissebb summához fog járulni. Szathmár Vármegye 1-ső Követe egyéb pontjaiban a’ Felírásnak megegyezett tsak az adó summájára tett észrevételt. — Küldői ugyan is szivükén hordozzák az adózók sorsát, ’s 3 milliómnál többet ajánlani nem kívánnak. Trencsén Vármegye 2-ik Követe az Elölülővel e’ tárgyra nézve egy értelemben nem lehet, hogy t. i. az adó megajánlását a’ Status szükségeihez, és nép erejéhez alkalmaztatni kelletik. Az 1715: 8-ik alapos Törvény azt mondja: „Subsidiorum, et contributionum eatenus necessariarum materia diaetaliter, quo aliunde specture dignoscitur, cum Statibus deliberanda cst<i es a rendkívüli ott érdeklett esetekben is, ha t. i. az Országgyűlését öszvehivni nem lehetne, kijelenti a’ Törvény ,,f// cognita hujusmodi inopinae necessitatis causa, eaque ad utilitatem, et necessitatem Regni pro sufficienti agnita, etadmventa, in puncto hujusmodi Contributionis, et non aliorum Regni negotiorum deliberare, et decernere possit és igysem a’ Status szükségeiről, sem a’ nép erejéről a’ törvény nem szól!, sőtt egyenesen kifejezi azon elvet, hogy az adó elhatározásában, ennek nem tsak szükségéről, de hasznáról is kelletik tanátskoznia, ezen értelemben hozódtak minden későbbi Törvények. A’nép erejét különösen mi illeti: annak vitatásába bocsátkozni nem akar, szaporodott e\ vagy fogyott a’ népnek ereje! Megyéjéről sött több vidékekről bátran állítja, hogy fogyott, mi illeti azonban a’ nép erejéről c’ tárgyban felhozott okoskodást, igaz, hogy nagyobb terhet a’ népre vetni nem lehet, a' mint viselni képesedé nem áll az ellenkező, ha t. i. több terhet képes lenne is viselni, hogy ezen ok miatt a’ népet nagyobb adózással lehessen terhelni, a nép szaporo-Jegyző Könyv, XIV, DaruO,
