1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
412. országos ülés
I 2íH) 4 í2-dik ÜEES. 16. Januarius. Tolna Vármegye 1-só Követe utasítása szerént addig is, míg a’ büntető rendszer .elővétethetik, olly Törvény javallatot kívánt felterjesztetni, hogy senkit elegendő ok nélkül befogni szabad ne legyen. Egyébaránt a’ Felség sértésben a’ Királyi Tábla, a’ többi bűnökben pedig az illető Bíróság tartozzék felelet terhe alatt mindjárt a’ közelebbi Törvény napokon a’ bevádoltat előállítani, és megítélni. Eperjes városa 2-dik Követe az 1647: 78-ik a’ Iíl-ik Rész 20-ik, és 32-ik czimjét, az Arany Bullát, és koronázási Diplomákat, mellyek a’ városok határbeli Törvényhatóságát az Ország örökös gyakorlata szerént, az I-ső Rész9-ik rzimjének 2-ik ^-szávai igazolják, ellenvetvén azt nyilatkoztatta, hogy egy organicus Országgyűlésén az 1647: 78-ik Czikkelyre, melly a’ köz nyomorúságnak Czikkelye, hivatkozni annyival kevésbé illendő, minthogy a’ városok kiváltságai még annak rendén nyilván eltörülve selioí nintsenek, és mivel az elrablóit jussokat inkább visszaállítani, mint ellenvetni kellene. — Az Elölülő nem tartotta Eperjes városa Követének előadását ide valónak, sőt aztat a’ Törvény elleninek lenni nyilván kimondotta. Somogy Vármegye 2-ik Követe IW^ ármegye Követével hasonló értelemben nyilatkozván. Zemplén Vármegye 1-ső Követe, minthogy már másodszor hallotta Eperjes városa Követe áWal a’ rabló szót kimondani, azt többé el nem halgathatta, mert rablók az Országgyűlésén nem ülhetnek, azért Eperjes városa Követe ellen törvényes büntetést rendeltetni kívánt. Az Elölülő kinyilatkoztatta, hogy valamint senki más, úgy ó maga sem hagyhatja helybe Eperjes városa Követének kifejezését, azt mint Elölülő a’ Törvényhozó Test tekintetével, és az illendőséggel ellenkezőnek nyilván kijelenti, és kárhoztatja, — egyébaránt úgy vélekedett, hogy miután ezen kijelentése a’Naplókönyvbe bejön, ezzel meg lehet elégedni. — Pest Vármegye 2-dik Követe Tolna Vármegyének indítványát tellyes meggyőződéséből pártolja: mert nagyobb következetlenséget, sót mondhatná, képtelenséget alig gondolhatni, mint midőn a’maga kiváltságaiban büszke Magyar nemes, kinek tsak egy talpalatnyi földétis a’per rendes útján kívül elvenni nem lehet, kinek némelly perekben tsak nemességét is tagadni bűntelen nem szabad, kinek nemesi udvárán bármi tsekély erőszakot is elkövetni tilalmas, a’ maga legfelsőbb kintsét, szabadságát, és életét fedetlen hagya, ’s az önkénynek mintegy prédául engedi.— Az Angol azt meri mondani a’ maga házáról, és udvaráról, hogy az néki vára , és bástyája, ’s méltán is mondhatja azt, mert bizonyos a’ felöl, hogy szoros határozatu, és szinte betűig szoros megtartású Törvényei abban étet megőrzik, és ha Törvényt nem sért őtet tsendes lakából semmi erőszak, és hatalmaskodás ki nem ragadhatja. Nem így van a’ magyar nemes, ő nem mondhatja olly biztosan, hogy háza és udvara néki vára és bástyája: mert vannak vétségek, nevezetesen a’ Felség sértés vétségei, mellyekben gyakran a’ Kormány egy két emberre önkényesen, és felelet terhe nélkül hatátozhat felette, ’s így az önkényhez könnyen rósz akarat is járulhatván, nem bizonyos abban, hogy minden ártatlansága mellett is nem hurczoltathatik e’ csendes lakából gyalázatos tömlöczbe? Ezen képtelenséget koránt sem az 171ő-ik 7-ik T. Czikkely szüli, mert ez tsak azon határtalan tiszteletet, és bizodalmát fejezvén ki, mellyel minden alkotványos nemzet alkotmányos Fejedelme iránt visel-