1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
326. országos ülés
326. LLES. 15. Julius. 87 hivtelenségi perrel történt megtámadtatása, mint a’ szabad szobásnak, és így a’ legnagyobb nemzeti kincsnek megtámadtatása valódi sérelem legyen. _ A’ mit is Ő Felsége Koronás Királyunk elejébe adni, és pedig, mivel sérelmeinket nem Nádori közbejárás, de a’ Felírás útján szoktak felterjeszteni, ez utóbbi móddal felterjesztetni kívánja, és így az izenetbe javait Felírásra szavaz. — Bars Vármegye’ 2-ik Követe a Felírást pártolván — minthogy Posega Vármegye Követének azon kifejezését, hogy a hívségtelenséggel jegyzett, két személynek példájától húzott argumentum ’s a t. el nem halgathat ván , felszólította azon Követet, hogy mielőtt beszédjét kimondja, fontolja azt meg, és az illy előadásoktól máskor magát óvja, mert addig, míg a’Biró Ítéletet nem hoz, míg a’ per alatt lévő személyek nem kárhoztatnak, azokat hűtelenséggel jegyzetteknek senki, annyival inkább egyes Követ nem nevezheti. Erre Az Előlülő kijelentette: hogy mivel különben is elég bajunk van, ’s azt szaporítani nem akarja, azokba, mellyeket a’ Barsi Követ mondott, belé ereszkedni nem kíván. Szepes Vármegye’ 2-ik Követe arra figyelmezteti a’ Karokat és Rendeket, hogy mikép a, fő Rendeknek feleletje azon állítását igazolta, hogy e’ jelen esetnek orvosoltatása eránt a’ közben járás útjának el nem fogadása kellemetlen , hosszas, és veszedelmes vitatásokra alkalmat nyújtani fog. Ezt ugyan már hosszas tapasztalásból tudhatták volna a’Karok és Rendek, mert 1802, 1807, és i81i-ben olly eset volt, mellyben a’ Királyijusoknak törvényes határain túl terjeszkedni szándékozó iparkodás látszatott, de orvoslás szereztetett a’ nélkül, hogy juris publici kérdéseknek vitatásába ereszkedtek volna az Ország Rendei, a’ mellyet mindég kívántak elmellőzni, nem azért, mert az Ország jusairól valami kétség volna, de már azokat vetélkedésbe hozni kellemetlen, és némiikép veszedelmes dolognak tartották. Minekutánna azonban e’ jelen vitába bocsátkoztak, a’ Fő Rendek izenetjét a’ Szóllóis felelet nélkül hagyni nem kívánja, és e’ szerint a’ kerületi izenetnek foglalatjára nézve észrevételt tenni nem akar; de azon végső szakaszában, mellyben a’ felirási javallatnak foglalatja mellett tovább is megmaradván, a’ Karok és Rendek annak felküldését sürgetik, egy áltáljában meg nem eggyezhet, még most azon szempillantot látván, mellyben mind azon Tábla méltóságának megfelelő módon, mind nemzetünk jósait legkisebbé is nem veszedelmeztetve'n, rövidebb és foganatosaid) útat választhatunk, és így O Herczegsége Országunk Nádorának közbenjárását javallatba hozza, azt megjegyezvén, hogy azon Követekre nézve is, a’ kik ezen közbenjárást e’ jelen vitatásoknak elején ellenzettek, már más alakban áll a’ dolog, mert minekutánna ezen Táblának többsége már másod ízben az érdeklett elveket magáévá teszi, és második izenetben ez iránti nézeteit, és a’ nemzetnek kívánságát kijelenti, az elveket lehetőség szerint megmenti úgy, t. i. a’ mint diaetalis tractatusoknak következésében azokat megmenteni lehet. — Többet ennél úgy a mint most állanak a’ dolgok, nem tehetnek, és a’ Fő Rendek nézeteit voltake'pen mcgismérvén azon reménytől csak nem kecsegtelnek, hogy a’ másik Tábla e’ jelen Felíráshoz valaha is járulni fog, és így a’ vittatások kedvetlensége elháritása, az időknek megnyerése tekintetéből, nem azon elvekről, de azon reménytől lemondani kellene, hogy a’ Fő Rendekkel eggyesiilvén az elveknek törvényhozási helybenhagyását megnyerhessük. — Ezeknek kövelke-22 *
