1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
336. országos ülés
21$ 336. ÓLÉS. 28. Julius. roztatik. Melly is minthogy nem történt, reményű, és kéri: hogy a’ kapcsolt Országok sérelmei, és kivánatti magok épségében, és azon karba, mellybena* kapcsolt Országok által előadattak, vétessenek országos tanácskozás alá. — Somogy Vármegye’ 1-ső Követe: Mindenek előtt, még bővebben a’ dolog érdemében ereszkednék, azon észrevételt kívánja tenni: hogy a’kérdéses Tót Ország alatt alsó Tót Országot, és pedig különösen Szerem , Pozsega és Verócze Vármegyéket értetni kívánja, és érti; úgy hasonlóképen Dalmát Országot, melly különben is soha Horvát Országnak része, sem kapcsolat ja nem vala. — Már a’ mi a’ dolog érdemét illeti: Eperjes, és Horvát Országnak Követei. midón a’ tárgyról szóllottak, diplomaticus, és historicus dátumokkal kívánták megmutatni a’ kérdéses 3. Vármegyéknek alsó Tót Országhoz való voltát. — Mik mondattathatnak ugyan ezen kút lókból ellen értelemben, azt a* Szólló több Követekkel, kik véle egy vélekedésbe valának, akkoron, midón az úrbéri tárgyban ezen három Vármegye nevezete iránt folyt a’ tanácskozás, bőven előladta, utasítván így az előtte szólló Követeket a’ Napló könyv’ foglalatjára; azonba ne hogy ez alkalommal is tökélletes halgatással nyomja a’ Szólló ezen diplomaticai ellenvetéseket, azt kívánja előhozni: hogy ezen három Vármegyék már akkoron tartoztak Magyar Országhoz, midőn még alsó Tót, és Horvát Ország a’ Magyar Koronához nem tartozott: hogy pedig ezen állítása a’ Szállónak igaz, bátorkodik hivatkozni András Király által Radó Nádornak 1057-ik esztendőben adott donationalis levelére, mellybe Szerem Vármegyébe fekvő jószágot ajándékoz a’ polgári, és liadi érdemekkel tellyes Nádornak, — már pedig állítani senki sem fogja: hogy ezen üdőkorba Horvát, vagy Tót Ország magyar Koronához tartozott, tudván kiki, hogy a’ későbben jött a’ szent Koronának birtokába. — Az Előlülő ellenvetése leginkább gyakorlaton sarkal — de éppen ez, a’ mi a’ szükséges észrevételt megkívánja: ugyan is midőn ezen érdemben az úrbéri tárgynál a’ vittatások folytak, vallyon minő fegyverrel harczoltak a’ Fő Rendek? nem de leg inkább a’ gyakorlatot hozták elé? — ha tehát ezen czimzetnél ismét halgatással nyomná a’ Karok Táblája az alsó Tót országi nevezetet, újra adatot nyernének az ellenvélekedést tartók a’ gyakorlatra való hivatkozásra; figyelmezni tehát szükséges, és mennél inkább a’ gyakorlatba kerestetik menedék a’ világos igaz elnyomására, annál inkább kötelesség azon gyakorlatot félbe szakasztani, és a’ dolog’ valóságát használni. — A’ Szólló a’ mint maga részéről ezáltal semmi új okokat szerezni nem kiván; úgy azt sem engedheti vélekedésével: hogy elhalgatásával ezen czimnek új adatok származzanak az Ország igazainak csonkítására. Hogy pedig a’ nehézségeknek a’ maga helyére való általtételévei a’ dologba semmi hiháltatás nem történik, az bizonyos: mert a’ czélja a’ sérelmeknek az: hogy azok orvosoltassanak, mindegy tehát akár itt, akár amott kerüljenek Felséges Urunk, és Királyunk igaz bíráló szemei elejébe, minthogy nem a’ hely, hanem a’ felterjesztettnek igaz volta hozhatja maga után az orvoslást, —Már a' mi Dalmát Országot illeti: világos az I5g6: 52 ik Törvény Czikkelyból, melly szerint a’Dalmát Ország soha Horvát Országhoz nem tartozott, és így a’ kérdéses czimzetból annak ki is kelletik maradni. Ezek szerint voksa oda megyen ki: hogy a’ kérdéses czimzet iránt a’ kerületi szerkeztetés tartasson meg. — Az Előlülő megjegyzette: hogy a’ Radó Palatinus' adomány leveleitől
