1832-1836 Jegyzőkönyvek 10. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
271. országos ülés
$7 i-itik Vl'FiS SO. Decemh. 75 Szepes Vármegye 2-dik Követe: mély szomorúságát kijelenteni kenteién, mellybe lelkét több Követeknek előadási süllyesztek, a’ midőn azokból azt látja, hogy minden gyarlóságunk mellett egymáshozi türedelinet gyakorlani nem akarunk, uielly tűredelmet mind azon előadások megsértik, mellyeknek következésében azok, kik e’jelen Czikkelyt itten elfogadni nem akarják, vádoltatnak, mintha vad erőszakot béhozni, a’ botbeli capacitást megtartani, az élő fán tsak a’ száraz gajat meghagyni, ’s a’ t. akarnák, jóllehet tsak utóbb válik el, kinek volt több igaza, de most végezzen kiki magával, mint legbelsőbb meggyőződése sugalja, mert ön belátásánál emberileg tisztább világ alig van, és tekintsen a’ mellett azon kötelességnek körére, mellyet kinek kinek utasítása szab, és minden kinek kinyilatkoztatásában Küldőinek hazafiul utasítását tisztelje. — Így el nem fogadja a Szólló Bars Vármegye Követének hattyú éneklését, az az el nem fogadja azon tőle így nevezett hattyúi éneklésben foglalt vádakat, de szemrehányását viszonozván azt tartja, hogy beszédjével tsábitó reményeket a’jobbágyokban gerjesztvén, hazánkban nyughatatlanságot okozhat, mellynek elhárítására itten a' KK. és HK. öszvegyűltek. — Ellenkező vélekedésben tehát e’ Czikkely eránt lévén, sem egy. sem másnak sírkövére azt írni fogják, itt fekszik egy tsalhatatlan Törvényhozó, de a’ Szólló tzéljának nemességéről meggyőződve vagyon, és reménye tsak Küldői, és haza többségénél nyerendő megelégedésre hat. — A’ mi pedig a’ parasztokkal való előhozott kegyetlen bánás módot, erőszakot, páltzát ’s a' t. illeti: a’ Szólló ezen beszédeket. a’ inellyekkel azon Követek tulajdon nemes érzéseit elevenen festették, és sziveiknek, hű érzeményeit a’ KK.ésRK. kebleikbe öntötték, minthogy sem a’tapasztaláson, séma’ valóságon alapulnak,inkább mulattatás, mint tanátskozás tárgyának nézi, és a’ midőn a’ Szólló több Követ társaival ezen Czikkelyt el nem fogadja , ne gondolják azon Követek, hogy berniek nemzet emelési szellem nintsen, hogy kebleiket nemes érzések nem buzogtatják, bizonyosak legyenek arról, hogy ha szivek reptét e’ szék tanátsa nem gátolná, igen könnyen órákig a’ szabadság mennyei érzelmeiről, az elnyomattatás kinyairól, ezen Czikkely bájterjesztő áldásairól szólhatnának , ha a’ természet jusairól itten vetélkedni, egy academica dissertatiót tartani kellene, de a’ midőn positivus Törvényt hozván, a tárgynak érdekéhez szóllani szükséges, akkor az érzéseket letsillapitván, az indulatoknak parantsolván, tsak azon kérdést fejtegetni kell, ha vallyon ezen Czikkelyt itten, ha vallyon úgy a' mint fekszik, elfogadni lehet, — mindenekre tehát még rövideden megjegyzi, hogy azon állított vad erőszak, önkény, és kedvetlenség, melly miatt a paraszt még életét is megtartani nem vágy, tsak a’ képzeleten alapul, de a’ képzelet olly sebesen és bizonyosan lebben ketté, mint a’ szappan buborék, azon Követek jövendölései úgy szélednek cl, mint a’ szürkületi ködök. — 3Icg fogja engedni Bars Vármegye Követe, ha tiszta lelki esméreti bátorsággal az előadásával, meggyőződésével, és utasításával szembe szállani, és azt kimondani fogja a* Szólló, hogy a’ Törvénynek illy határtalan kiterjedése mellett hazánkra véghetetlen zavart hoznánk, a’ melly eránt, hogy valaha abból eredő veszedelem napjaiban, a‘ Nemzet által felelet terhére ne vonattasson a' Szólló, ezen Czikkelyt el nem fogadja, és azért éppen úgy, és talán nagyobb jussal hazánk áldását várja, mint Bars véleményét pártoló Követek. — A’ mi pedig magát a’ kérdést illeti, ha tisztán akarjuk tudni, tapasztaláshoz , vagy tlieoriához, és csábitó reményekhez kell e’ inkább alkalmaztatni a’ liolíl * /
