1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 99. ülés
496 MLENTZVEX -KILENCZEDIK l LÉS. menyeknek külön pertractaltatván, tneg van mutatva, hogy minő hasznot lehet azokbul mind Magyar Országra, mind az Austria! Örökös Tartományokra néz ve hajtani; ott van ezen Ország munkája, nem szükséges arra más principium. Megsziintt már most Európában a’ kirekesztő kereskedés, megváltoztak a’ kömvülállások; most Ö Felsége maga alkalmatosságot nyújt reá, hogy méltán jó foganatját reme'nlhetjük; sietnünk kell tehát élni az alkalmatossággal , hogy a’ költsönös értekezés. Magyar Országnak, és az Ausl riai Tartományoknak kiküldöttjeivel megtörténhessen. Mert a’ kereskedésbéli Tractatus abból áll, hogy mindenik fél hasznot kíván, és O Felsége az Attva mindenik Országának, és mindeniknek azon szerint, a’ mint az állapot ja, ’s terheltetése kívánva: kedvezni akar: és ennek módját a’ közös értekezésnél fogva szándékoskodik elrendelni. A’ mi Termesztménveinknek szálfád kivitele, c's a’vámoknak, Harmin. czadoknak alább szállittása a’ mi kívánságunk, ellenben a’szomszédok elő fogják adni mennyiben lehet engedni, és minő viszonozások mellett; így a’ költsönös értekezés által legkönyebben meglehet az egyezés, és Magyar Ország is a’ kivántt czélt leghamarabb elérheti. Ez oily igen szükséges dolog, hogy akár előlegessen, akár a’ systematica pertractatiónak folytában, mindenkor ezt kell követni. De hogy a’ kereskedésünk szabadsága minél előbb lábra álhasson , mindjárt kell kérni a’ k'.küldöttséget. — Mellvnck hasznos voltáról meggyőzettetvén a’ Liptó, Baranya, Árva, Sáros, Torna, Bihar, Békés, Ugotsa, Marmaros, Tcmes, I orontál, Posega Vármegyéknek, Ilor•.th Országnak, Pétsi Káptalannak, 's Eperjes \ árosának követjei is neveetes 1 nhhséggel az Előlülő javallatja egészen elíogadtatott, az Izenetnek e’ jus cum amplissimis totius Monarchiae emolumentis in progressione parallel la, juncta esse; non opus est itaque ultra haec ita jam praestabilita Regni principia progredi. Sed et cessante jam exclusivo Europae commercio , mutatisque rerum adjunctis, atque occasione hac per Majestatem ipsam suppeditata, et vel ideo fundata spe successus praelucente, interest profecto eandem haud praetermittere, hoc minus; quod ah indole duntaxat Tractatuum idmodi vel maxime prosperandum sit, ut dum in via concertationis idmodi utraque pars desiderata commercii emolumenta pro se impetrare contendit, talia per Suam Mattem SSmam Aelut communem omnium augusto sceptro suo parentium Patrem, pro possibili adjunctorum et commercialis nexus situ, ita attemperentur, ut votis et prosperitati sicut totius Monarchiae, ita et inseparabiliter nexo Regno huic optime respondeant. In decursu enim Tractatuum horum, dum nos liberam et irrestrictam productorum evectionem, ac vectigalium tricesimalium devalvationem postulabimus, experiri una licebit, qua in parte haec admitti? vel quid secus ratio stabiliendae reciprocitatis deposcat? ut adeo indubium sit, in linea commercii hac nonnisi via concursus, optata Regno incrementa et celerius, et efficacius accedere posse. Adeo necessarius hic est passus, ut seu invia Tractatus praevii, seu in ipsa operati ex professo pertractatione praetermitti nequeat. Ad scopum vero asserendae commercio libertatis concursus hic ita ducit, ut. hoc jam loco inevitabilitcr expeti debeat. Tam itaque his, quam et pondere motivoruin per Praesidem in superioribus allatorum, Ablegatis quoque Cottuum Lyptoviensis, Baranyensis, Arvensis, Sarosiensis, Tornensis, Bihariensis, Békesiensis, Ugotsensis, Marmarosiensis,
