Felséges Első Ferentz austriai tsászár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Pozsony szabad királyi városába 1811-dik esztendőben, kis-asszony havának 25-dik napjára rendeltetett Magyar ország gyűlésének jegyző könyve (Pozsony, 1811-1812)
1811-1812 / 52. ülés
S E a’ második kérdés, lehet- e adni segedelmet? erre azt feleli : legfőbb Utasítás, Cs legszentebb kötelessége kinek kinek a’ szükségben a’ Házán , és Fejedelmen segítteni, ezt semmi Megy«; meg nem tilthatja , lia d szükség ollyan, a’ mellytól a’ Hizafeltartasa függ, és ezen e eiben áldozatot tenni kötelesség; részéről a' szükségnek nagyságáról meg van győ zettet ve ; ugyan azért kijelenti; hogy Törvényes, és az e- ibhöz mérseklett segedelmet kész adni , szőrös Utasításához képest ni ind azon által annak kijdentesere köteleztetik , hogy a’ Vármegyéjére, minthogy az ellenség által nagyon megrontatott , tekéntettel legyenek a’ Státusok a’ segedelem fel osztásában. Győr Vármegyének Követje ismét minden subsidium ellen voksolt a’ felebb elő adóit okokra nézve, azt adván még hozzá: hogy ha a" Resoiútiót megnézi, a’ kívánt segedelem öszve van kötve az adóval* méltán lehet tehát tartani tőle, hogy azzá ne váljon a’segedelem, aKar minő, és akár mennyi legyen az. Nyitra Vármegye Követje innét előadta, és kívánta a’ kérdésben fen forgó Clausulátiónak kihagyását; mert meglészen kötve kezei azoknak, a kik Utasítások szerént nem ajánlhatnak semmi subsidiumot — emlékezed azon Törvényekről , a’ mellyekbizonyítják, hogy voltak e- setek, a’mellyekben a’ Tisza mélléki Vármegyéknek nem leven Utasítások, ei nem állottak a’ vég várak jobbításokra rendelendő kézi munkások adására, és ezen eseiben-is óhajtotta megeng dietni az üdőt, még U- tasitása érkezik, ezt állítván: hogy addig ezen kérdést: keli-e subsidiu- mot adni? elvegezni nem lehet. A* S I O Lili 667 nem sno vetare posse Nancio , ne pro necessitatibus, subsidium quo i salus publica exigit , resolvat ; quare quum convincatur magnam fore necessitatem, promptum se id olferenda subsidia, eo ad exigentiam Instructionis suae adbito, declaravit, ut in repartiendo subsidio, Comitatus sui, velut iiosiili invasione multum damn iliceti, respectus La- beatur. Jaurinensis Comitatus Nnncius eam adhuc prius jam depromptae opinioni suae subnectebat observationem, qnod in B. Resolutione 1\. subsidium cum contributione conjunctum sit, verendum itaque merito esse, ut quacunque in forma et quantitate praestetur, in stabile onus non degeneret. Nitriensis etiam Ablegatus herum proloquutus, dum clausulam in quaestionem sumptam, ex adductis per alios motivis exmitli desiderabat, casum etiam illum Lege designatum in memoriam revocavit, quo Tybiscaui Comitatus propter defectum necessariarum instructionum, ad labores in finitimis arcibus praestandos non* accesserunt* ideoque quaestionem offerendi subsidii illucusque differendam optavit , donec necessaria eatenus Instructione providus luerit. 170
