A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 119 Ebből az alapból kiindulva sohasem fogadhatnám el semmi körülmények között, hogy egy harmadik államcsoport, a delegatióba közvetet- lenül tagokat küldhessen, mert ez az 1867. évi XII. t.-czikkbe ütközik és csak a trialismusnak tenne szolgálatot. Boszniának vannak ügyei, amelyek öt is közvetetlenül közelebbről érdeklik, de ezek nem annyira a delegatio, mint az országgyűlés elé tartoznak. Előttem úgy tetszik, hogy Boszniának és Herczegovinának a magyar országgyűlésen küldöttekkel való képviseltetése esetén kevésbbé sértetnék meg az alkotmány, mintha a delegatióba közvetlenül küldenének képviselőket ; de nem akarok most ezzel az eszmével foglalkozni, mert én sem gondoltam végig a dolgot ; csak azt mondom, hogy vannak bizonyos inconvenientiák, amelyeket el kell tűrni és el kell viselni, mert ezek bolygatása sokkal nagyobb bajt idézne elő, mint azok a bajok, amelyek ezekből az incon- venientiákból folynak. Én tehát a legnagyobb simpatiával viseltetem Bosznia és Herczegovina lakosságának és száborjának minden jogos törekvése iránt; de arra kell őket kérnem, azt az álláspontot kell elfoglalnom, hogy ne lépjenek fel olyan követelésekkel, amelyek Magyarország részéről a maga alkotmányának, a maga jogainak megcsonkítása nélkül nem teljesíthetők. El kell viselni ezt az állapotot, mint a még ki nem forrt államjogi helyzetnek szükségszerű következményét; fenn kell tartani — természetes dolog, mindig az ő érdekeinek teljes figyelembevételével, amig ezek a nagy kérdések a monarchia két állama közt meg lesznek oldhatók. Ilyen inconvenientia pl. rájuk nézve az, — nagyon értem —- hogy a szabornak minden határozata a magyar kormány és az osztrák kormány előzetes és utólagos beleegyezésétől függ. Vannak bizonyos határozatok, amelyek absolute nem érintik Magyarországnak jogait, sem gazdasági, sem közjogi tekintetben, amelyek tisztán belügyi természetűek, amelyekre nézve a magyar kormánynak csak az lehet az álláspontja, hogy nem avatkozik bele a dologba; ám, de a burocratikus kezelés mellett e hozzájárulás szüksége nagy akadálya a határozatok életbelépésének. Amikor meg vannak hozva a határozatok, idehozzák, hogy szakszerüleg -— az igazság- ügyministcr, a kereskedelemügyi minister, stb. — megbírálják a hozzájárulás szempontjából. Itt nagyon előzékenynek kellene lenni Boszniával magával szemben, igen gyorsan kellene ezeket a dolgokat elintézni; mi nem kívánunk az osztrák ministeriumok képviselőivel vegyesen alakítandó bosnyák bizottságot, mert ezekben az ügyekben a magyar kormány önállóan van hivatva eljárni Tájékoztassák a ministert a dologról és ott, ahol nincs semmi beleszólás, a dolog azonnal menjen ; igy azután nem fognak Bosznia részéről e tekintetben panaszok felmerülni. Viszont azonban arról a jogról lemondani, hogy a magyar kormány előzetesen hozzájáruljon ezekhez a határozatokhoz, épen Bosznia ki nem forrott államjogi viszonyánál fogva nem lehet, mert minden javaslat érintheti államjogi helyzetünket, vonat- kozhatik a trialismusra, vonatkozhatik bármilyen szempontból a közjogi helyzetre, a magyar kormánynak erről tudomással kell bírnia; Bilinski ő excellentiájának alkotmányos érzését teljesen ismerjük, teljesen megbízhatunk benne, mégis a magyar államnak ezt a jogát nézetem szerint feladni nem lehet. Mindarra nézve azonban, ami ezen a határvonalon innen van, ami nem érinti Magyar- ország virtuális jogait, ami nem rejti magában azt a veszélyt, amelylyel bizonyos áramlatok alkotmányunkat fenyegetik, mindezekre vonatkozólag a legnagyobb előzékenységet ajánlanám a mélyen t. magyar kormánynak, nehogy olyan érzelmek keletkezzenek, mintha mi kevesebb rokonérzéssel viseltetnénk Bosznia iránt, mint az osztrákok, akik nagyon bőkezűek Ígéretekben, bízva abban, hogy ezek a magyar közjogon úgyis hajótörést fognak szenvedni. Ezen általam szükségesnek tartott megjegyzés után áttérek Magyarországnak a gazdasági, különösen a vasúti kérdések terén létező jogos panaszaira és sérelmeire. Az egyik sérelem az, hogy a barême, vagyis a fennálló díjtételek jogtalanul kedveznek a bosnyák kivitelnek és sújtják a magyar behozatalt. Oly magasra emelték a vasúti díjtételeket, mint ahogy ez sehol a világon nincsen, sem Magyarországon, sem Ausztriában, sem másutt Ott viszont, ahol a bosnyák kiviteli érdekek kívánták, jelentékeny refactiákat adtak, gyakran 50°/o erejéig. Ez valóságos kiviteli prémiumot nyújt. Ez a bosnyák forgalomnak olyan jogokat ad, aminőket mi sohasem alkalmazunk, amelyek egyértelműek volnának azzal, mintha mi felemelnénk 100°/o-ra a tarifáinkat és abból a magyar kiviteli forgalom érdekében jelentékeny engedményeket adnánk. A másik sérelem a köteléki díjszabásra vonatkozik, amely díjszabás tudvalevőleg úgy alakult, hogy egy áru két vagy több vasutat fut be és akkor a vasúti díjtételek összeadatnak és egy kezelési illetékkel megrövidittetnek. Ez az u. n. köteléki díjszabás. Ez igy alkal- maztatik Magyarországgal szemben a bosnyák vasutak részéről, Ausztriában azonban tovább ment az ottani administratio. Ott bizonyos dij- leszállitásokat adtak, igaz, hogy csak nagy távolságokra, de olyan nagy távolságokra, amelyek Magyarország részéről geographai fekvésénél fogva el nem érhetők soha. így, ha például Prágának adnak textilárukra kedvezményes díjszabásokat, ez oly távolság, hogy Magyarországon az ily mérséklés sohasem léphet életbe, mert Magyar- országnak a legmesszebb pontjai is közelebb esnek, mint Prága és például Brünn. Ebben bizonyos sérelem, bizonyos inconvenientia rejlik,
