A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 05 lomra. Már a legutolsó delegatióban constatáltam, hogy nem egyéb ez, mint egy leplezett védvám- politika Magyarország iparának, behozatalának és forgalmának nagy hátrányára. Az első feltétel tehát, midőn a quota arányában jelentékeny összegekkel járulunk a bosnyák vasutak építéséhez, hogy ez a tarifapolitika gyökeresen módosittassék. Igaza volt ő excellentiájá- nak, midőn októberben az állította, hogy irány- tarifát a magyar államvasut is felállít. Ámde a magyar államvasut díjtételei felével a bosnyáko- kénál kisebbek és a legnagyobb engedmény 10—15 százalék. A második biztosíték, melyet követelnünk kell, hogy a magyar áruforgalom a bosnyák vasutakon rosszabb elbánásban ne részesüljön, mint az osztrák áruforgalom. Az osztrák áruforgalom- nak sem nyilvánosan, sem titkosan, sem megállapodások által, sem köteléki díjszabások által, semmi előny ne biztossitassék a magyar áruforgalom felett. Ez a paritásnak első és nélkülözhetetlen kelléke. A harmadik kikötés vonatkozik a vasutak építésére. A közös pénz ügy minister ur az osztrák delegatióban azt mondta, hogy a vasutak vezetése és építése a bosnyák-herczegovinai kormányzatra lesz bízva. Ebben meggyőződésem szerint semmi körülmények között meg nem nyugodhatunk. Bosznia és Herczegovina nem idegen állam, hanem a monarchia területéhez tartozó ország, melynek semmi joga nincs arra, hogy olyan pénzek felett, amelyeket mi adunk vasút építésre, az ő kormánya utján intézkedjék. Nekünk akkor semmi garantiánk nincs, hogy a vasutak a felállított egymásutánban, a programmnak megfelelően és jól fognak épülni. A garantia csak az lehet, ha a vasutak építését a közös pénzügyminister ur vezeti a magyar kormánynak biztosított hozzájárulásával. 1 Helyeslés.) A negyedik kikötés, melyet határozottan követelnünk kell, a magyar ipar részesedése a quota arányában, ö excellentiája a közös pénzügyminister ur azt mondta, hogy az elv az építésnél az lesz, hogy elsősorban bennlakók kapják a vasutak építését s amennyiben ez nem lehetséges, akkor Magyarország és Ausztria kapja azt a quota arányában. Ez a nyilatkozat minket nem elégíthet ki. A tapasztalás mutatja, hogy midőn bennlakóknak adnak vállalatot Boszniában és Herczegoviná- ban, ezek, mihelyt megkapják a vállalatot, cedál- ják az osztrák bankokra, amelyeknek fiókjaik és képviselőik vannak Boszniában és igy indirect utón az egész vállalat és az az előny, mely vele jár, kis klik Magyarország kezéből és Ausztria kezébe megy át. (Igaz ! Ugy van !) Mi tehát ilyen kikötéseket, melyek visszaélésekre vezethetnek, nem fogadhatunk el, hanem a magyar kormánytól határozottan követelnünk kell, hogy a bosnyák vasutaknál az építés, az anyagszállítás, Magyarország részéről a quota arányában történjék. okvetlenül b ztositandók részünkre, mielőtt még Magyarország hozzájárul a költségekhez. Mindezekhez hozzájárul még az az érdek, melynek Vió Antal, Fiume képviselője adott itt kifejezést, t. i. Fiumének, a magyar—horvát tengerpartnak a boszniai forgalomba való bekapcsolásának érdeke. Én nem ajánlhatom eléggé az ő határozati javaslatát ő excellentiájának a közös pénzügyministernek, valamint a magyar kormánynak figyelmébe. Fiume Magyarországnak egyedüli tengerpartja, melyre óriási áldozatokat hoztunk és fogunk még hozni külkereskedelmünk fejlesztése érdekében, és az egyedüli kiút Magyar- ország részére, ha 1917-ben Ausztriával a vám- és kereskedelmi szerződések sikeresen nem volnának megköthetők. A legprimitívebb joga e városnak és kikötőnek az, hogy midőn a dalmát kikötőkről olyan pazarul gondoskodnak, midőn a bugojno— arzánói vasút utján Spalatónak és a többi dalmát kikötőnek összeköttetést juttatnak, ki ne essék Magyarország a bosnyák vasutakból, melyeknek építési költsége sokkal magasabb lesz, körülbelül 70—80 millió költség. Mikor ilyen áldozatot hozunk, akkor mégis csak megkövetelhetjük, hogy az ország azon érdekei, melyek Fiúméban vannak összpontosítva, tekintetbe vétessenek és szükséges, hogy ezen ösz- szeköttetésről a legnyomatékosabban gondoskodjunk. Fel volt véve a programmba a bihács—novi-i vasút, amelynek elejtésére semmi indok nem volt. Nem tudom, hogy az a határozati javaslat, amelyet Vió bizottsági tag ur előterjesztett, igy elfogadható-e. de abban a részében, melyben e kérdésben felhívja a közös kormány figyelmét, én is elfogadásra ajánlom. (Helyeslés). A bosnyák vasutak építésére vonatkozó megállapodás, mint törvényjavaslat, a magyar országgyűlés elé fog kerülni, amelynek abba utolsó szava lesz. Az osztrák delegatióban is egy előkelő képviselő, Baernreiter mondotta, hogy az osztrák parlament ezzel a kérdéssel behatóan fog foglalkozni s valószínűleg módosítást fog ejteni rajta. Ez a jog Magyarországot is megilleti és remélem, hogy a magyar országgyűlés ezzel a joggal a legmesszebb menő módon fog élni. Most, midőn beszédem befejezéséhez jutok, ki kell jelentenem, hogy a magam részéről igen melegen óhajtom ép úgy, mint a t. előadó ur is és a delegatiónak minden tagja Bosznia culturális és gazdasági fejlődését, de nem Magyarország rovására, nem a dualismus ellen, hanem a duaüsmus keretében. (Helyeslés.) Erre azonban szükséges, hogy azokat az áldozatokat, melyeket Bosznia és Hercegovináért hozunk, ne azzal viszonozzák, hogy ott Magyarország elleni délszláv propagandát szolgáljanak, hogy trialisztikus hóbortokat kergessenek, hanem azzal, hogy rokonszenvvel viseltessenek azon ország iránt, mely Bosznia és Herczegovina felszabadítása és felvirágzása érdekében nagy áldozatokat hozott. A jelentést elfogadom. (Elénk helyeslés.) Ezek nagyban véve azon érdekek, melyek A közösügyek tárgyalásaira kiküldött országos bizottság naplója. 1912. 9
