A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 85 részletes szükségletek fe lezésére fordítsa a megszavazott összeget. Akár szorosan legalitási, akár pedig czélszerü- ségi szempontból tehát feltétlenül kell ilyen indemn tást megszavaznunk. Igaz, hogy különös helyzetben vagyunk és ezt nem ignoráljuk, a midőn a magyar országgyűlés a fedezetet már az 1912. évi költségelőirányzat alapján megszavazta és a midőn mi mégis most megszavazunk kiadásokat az 1911-iki költség- vetés alapján. Ebben van bizonyos ferdeség, de ez végre is ki fog egyenlítődni. Egyelőre az az összeg, a melyet a magyar országgyűlés előzetesen mint fedezetet beállított, csak azzal a feltétellel szavaztatott ott meg, hogy majd azután a kiadások részletes megállapítása itt megtörténik. Most azután meg fog történni, az igaz, hogy az év vége felé, a mikor az 1912-i költségvetést fogjuk megállapítani. nagyobb összeget fogunk megállapítani erre a már elmúlt időre is, mint a mit ma szavazunk meg. Hogy ebben a tekintetben a kiegyenlítés hogyan fog megtörténni, a közös pénzügy- minister és a magyar kormány dolga. Bizonyos kiadásokat nem lehet már pótolni, mert elmúlt már az idő, a melyre megszavaztattak, más kiadások azonban már pótolhatók lesznek az 1912-iki költségvetés értelmében. Batthyány Tivadar gróf t. képviselőtársam határozati javaslata második részében a kormány iránti politikai bizalom hiányából tagadja meg a hozzájárulást a négyes albizottság határozati javaslatához. Mi mindig abból indultunk ki, hogy az in- demnitás megszavazása nem bizalmi kérdés a dele- gatióban, még kevésbbé talán, mint a képviselőházban. Ennélfogva, ha a politikai bizalom szempontjából nem szavaztatik meg ez az indemnitási javaslat. hát ezzel szemben mi egyszerűen rámutatunk arra, hogy ez nem bizalmi kérdés, ezt tehát bátran mellőzhetjük és elfogadhatjuk a javaslatot, akár vagyunk bizalommal a közös kormány iránt, akár nem. Mindazonáltal egy határozott bizalamtlansági szavazattal szemben mégis csak ki kell nekünk jelentenünk, hogy igenis, a bizalomnál fogva szavazzuk ezt meg, a bizaíommnál fogva saját kormányunk irányában elsősorban, mint a mely a közös ministe- riummal összhangzásban vezeti politikánkat. Már most, a mi különösen a közös ministereket illeti, abban az ellenzéktől sem különbözünk, a mikor a külügyminister exposéjával szemben különösen megelégedésünket fejeztük ki ; hiszen ebben nem is volt semmiféle véleményeltérés. A két másik közös ministerrel szemben megengedem, hogy ott már nem olyan teljes az egyetértés, és megengedem, hogy itt bizonyos nehézségek vannak a tekintetben is, hogy álláspontunkat határozottan kifejezzük. De egyet mégis bátor vagyok eonstatálni és ez az, hogy engem nagy örömmel töltött el az a körülmény, hogy Apponyi gróf képviselőtársam maga is csatlakozott Tisza István gróf t. képviselőtársamnak ahhoz a kérelméhez, hogy Désy Zoltán t. barátom inkább vonná vissza az ó határozati javaslatát, a mely a közös had- ügyministerre vonat kozott, semhogy leszavaztatás- nak tegye ki. Én, a ki a múlt delegationalis ülésszakban a hadiigyminister eljárásáról szintén pár szót koczkáztattam, mondhatom, hogy magam sem találnék jobb megoldást e kérdésben, mint azt, hogy Désy Zoltán t. barátom e határozati javaslatát csakugyan visszavonná. A mi pedig a közös pénzügyministert illeti, ó igen sok szép dolgot mondott nekünk és bizalmatlanságra szerintem okot nem szolgáltat az, a mit Bakonyi t. képviselőtársam említett az ő felfogásáról, hogy Boszniát a közös pénzügyminister ur ugyanis, mint egészen önálló országot kívánja — ugyan a paritás értelmében — igazgatni. Én beismerem azt, hogy ez az álláspont a magyar felfogásnak tulajdonképen nem is felel meg, mert mi Boszniát közjogilag magyar területnek kívánjuk tekinteni s ennélfogva azt akarjuk, hogy Bosznia közigazgatása abban az irányban haladjon, hogy a tényleges hozzácsatolás a magyar szent korona területéhez valamikor simán és jól legyen keresztülvihető. Már pedig, ha mi Boszniát igazgatásában annyira separáljuk a magyar érdekektől, akkor ezt a czélt csak nehezebben fogjuk elérhetni és a helyzet évről-évre rosszabb lesz reánk nézve. E tekintetben bátor vagyok utalni arra, hogy Bosznia lakossága csakugyan nem ebben az irányban halad, nem akar Magyarországhoz mindinkább közelebb és közelebb jutni, hanem épen megfordítva, a törekvések oda tendálnak, hogy Bosznia Magyarországgal szemben mentői önállóbban legyen kezelve és mentői önállóbban fejlődjék. E tekintetben úgy gazdaságilag, mint culturailag igen sok kifogásunk lehet. Gazdasági tekintetben Rosenberg Gyula t. képviselőtársunk rámutatott a vasutpolitikára. Ezenkívül sokszor volt már itten szó a tarifapolitikáról is, a melyet a bosnyák vasutak követelnek és a melyek Magyarország érdekeinek nem felelnek meg. Én most nem tartom időszerűnek erről beszélni, majd lesz még róla szó. Culturailag pedig tény az, hogy bizony akár egyházi, akár iskolai tekintetben, nem mondhatjuk azt, hogy a magyar cultura iránt való közeledés az újabb időben valami nagy tért foglalt volna, sőt ellenkezőleg épen a legutóbbi időkben tapasztaltuk, hogy a magyar culturtörekvések egyenesen bizonyos üldözésben részesülnek Bosznia-Hercze- govinában. Csak nem régen a magyar iskolákat majdnem bojkottálták Szerajevóban s hogy a bosnyák iskolákban a magyar nyelv tanítása, vagy hasonló magyar culturai érdekek istápolása lényeges helyet foglalna, szomorúsággal kell consta- tálnom, hogy ezt nem mondhatjuk. Mi ebben a tekintetben igen-igen sok kívánni valót fejezhetünk ki, és a közös pénzügyminister úrtól nagyon is elvárhatjuk, hogy e tekintetben a maga részéről is erélyesen lépjen fel a magyar érdekek előmozdítására. (Helyeslés.) 4
