A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

77

aktuálisabb és messze kihatóbb gazdasági kérdést ismerek Boszniához való viszonyunk tekintetében, mint a vasutak kérdését. (Úgy van !) És ha ezen felszólalásokat figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy azokban, a mi tulajdonképen nagyon természetes is, sem nem Bosznia, sem nem az objectiv igazság érdekei, hanem tisztán az osztrák szempontok és az osztrák érdekek előtérbe helyezése jutott kifejezésre. Ezen,t. országos bizottság, nincs mit csodálkozni. De ha látjuk, hogy osztrák érdekké válik rögtön az is, a mi tulajdonképen nem is osztrák érdek, mihelyt az Magyarország hátrányára és kárára van és hogy természetellenes útirányok forciroztatnak a természetes útirányok rovására csak azért, mert ezen természetes útirányok Magyarországon keresztül vezetnek, ez oly felfogás és oly álláspont, a melyet osztrák szempontból sem birok megérteni, de a mely ellen magyar szempontból a legerélyesebben és leghatározottabban kötelességünk szavunkat felemelni. (ügy van!)

Szerencsére a geographiát nem lehet megsemmisíteni és a geographiai tanulságokat nem lehet fejük tetejére állítani. A t. közös pénzügy - minister ur azt mondja, hogy Bosznia keleti része Magyarország felé gravitál. Bocsánatot kérek, én nem ismerek Boszniában semmiféle oly részt, a mely úgy geographiai fekvését, mint különösen a terepviszonyok alakulását illetőleg természetszerűleg ne Magyarország felé gravitálna. Ezt mesterségesen erőltetett útirányok létesítésével megváltoztatni nem lehet.

A vasutak természetes útiránya a folyók völgyében van. Boszniába Bécsből, tehát Ausztriából is, a természetes útirány mindig a Duna, a Száva és a Boszna völgyén keresztül vezet. Ezt semmiféle hegyen keresztül vezetett mesterséges útirányokkal megváltoztatni sikerülni nem fog.

Mielőtt azonban arra térnék át, hogy e szempontok figyelembe vétele mellett, melyek azok a vasúti útirányok, a melyek Boszniába praefe- renter és elsősorban létesítendők : legyen szabad némely megjegyzést tennem — ezt különben már Apponyi Albert gróf is megtette — azon pénzügyi tervre vonatkozólag, a melyet a közös pénzügyminister ur részéről itt hallottunk. (Halljuk ! Halljuk !)

Ha jól értettem a pénzügyminister felszólalását, ez a terv már el van ejtve. És ha szabad neki egy szerény jó tanácscsal szolgálnom, nagyon is kérem őt, hogy hagyja ezt az elejtett tervet továbbra is nyugodni és sem erre, sem pedig hasonlóra nézve felélesztési kísérleteket ne tegyen.

Ezen tervnek, eltekintve attól, hogy pénzügyileg is volt egy lényeges constructionalis hibája, mert a boszniai országos költségvetésből nem egészen odatartozó tételeket akart kihasítani, a melyeket azután a közös költségvetés rovására kellett volna pótolni és ezzel akart construálni egy körülbelül tizenkét millió koronát tevő évi amortisa- tionalis összeget, a melynek tőkéjével kívánta a

vasutakat megépíteni. Ettől eltekintve, ennek még az a közjogi, óriási hibája is megvolt, a melyre Apponyi Albert gróf bizottsági tag ur szintén rámutatott, hogy a delegatiót óhajtotta felruházni oly hatáskörrel ennek megszavazása által, a mely a mi törvényeink értelmében a delegatiót nem illeti meg.

Azonban, a mint ezt már említettem is, ez a terv el van ejtve, a mivel ez a két hiba annyira- mennyire jóvá lett téve. Ámde van ezen tervnek és ezen terv megszületésének egy oly hibája is, a melyet sajnos, még hosszabb ideig is érezni fogunk. Ugyanis azáltal, hogy a terv nem sikerült és azáltal, hogy ezen tervnek révén Boszniában az a hit keletkezett, hogy igy lesz legkönnyebb az ország minden megterheltetése nélkül a vasutak építésére szükséges tőkéket megszerezni, ez újólag tápot adott azon Boszniában mesterségesen ellenünk szított áramlatnak, mintha nálunk a boszniai jogosult gazdasági érdekek kellő megértésre nem találnának.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy oda- adóbb megértésre boszniai gazdasági érdekek nem találhatnak, mint nálunk. Nem ismerek olyan magyar jogosult és illetékes factort, a ki ne érezné át teljesen azon hivatását, hogy Bosznia jogosult gazdasági érdekei, a hol csak lehet, áldozatok árán is istápolni kell, de Bosznia jogosult gazdasági érdekeit és nem olyanokat, a melyek, ezen mezbe öltöztetve, egészen más természetűek. Hallja meg Bosznia, hallják meg az érdekelt bos- nyákok, hogy gazdasági érdekeik támogatásunkra mindig számíthatnak, de legyenek igazságosak, ítéljék meg helyesen a dolgokat, és értsék meg, hogy az érdekeiket is szolgáljuk, ha bizonyos irányzatok ellen foglalunk állást, a melyek nemcsak a mi érdekeinkkel, hanem az ó érdekeikkel is ellenkeznek. (Élénk helyeslés.)

Bosznia vasúti hálózatának fóhibája az, hogy nincs egyenes, közvetlen, normáüs vágányu, tel- jesitőképes forgalmi útvonala, Bosznia szivében és fővárosában. Ma oda keskeny vágányu vasút vezet, a mely nem is a Bosznavölgy torkolatából indul ki, Samaczból, hanem Bosznabródból. Ez volt az occupatiós időben a főhadiszállás, onnan kezdtek építeni egy vontató vasutat és úgy, a mint a hadsereg előrehaladt, Bosznia fővárosa felé, ezt alakíttatták át idővel keskenyvágányu vasuttá. Ez Bosznabródtól Dobojig a hegyeken megy át, Dobojban beletorkollik a Boszna völgyébe és mint keskenyvágányu vonal folytatódik tovább Szerajevóig. Mint keskenyvágányu nem teljesitóképes, nem lehet rajta gyorsan járni és absolute nem felel meg azoknak a feladatoknak, a melyeket ma egy Boszniába vezető vasútnak és fővonalnak tulajdonképen teljesítenie kellene.

Meggyőződésem szerint nincs egyetlen oly vonal sem, mely távolról is olyan fontossággal bírna, mint ennek a vonalnak a Boszna völgyében rendes- vágányuvá való kiépítése. (Úgy van!) Ez esetben Budapestről Szerajevóig 541 kilométernyi útvonalunk volna, tehát kilencz órai gyorsvonat! távolsíig