A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 67 Ma ismételten alá akarom húzni ebbeli álláspontunkat és ismételten kifejezést akarok adni a közös pénzügyminister ur helves iránvu politikájának, a mikor jelzem, hogy a magam részéröl a facultativ kmet-megváltás módját tartom Bosznia és Herczegovina szegény és földhöz jutni akaró lakói érdekében az egyedül megengedhető, ezélszerii és helyes megoldásnak. A mi kereskedelmi és forgalmi vonatkozásainkat illeti Boszniával szemben, itt csak röviden jelezni kívánom azt, hogy nagyon helyes és Bosznia és Herczegovina, valamint Magyarország közös gazdasági és kereskedelmi érdekeinek megfelelő, és ezek által parancsolt az az óhaj, hogy a doboj—samaczi vonal kiépíttetvén, a drágább doboj—bródi vonalnál könnyebi) és olcsóbb összeköttetési vonalat találjon Magyarország Boszniába és viszont. Ugv Bosznia és Herczegovinának, mint Magyarországnak közös érdeke az, hogy megtalálva a megértési pontokat, úgy társadalmilag, mint kereskedelmileg szorosabb kapcsolatot keressen, és ha Bosznia és Herczegovina lakói meggyőződnek arról, hogy mi barátságos és őszinte érzelemmel akarjuk az ő culturalis és gazdasági előrehaladásukat, lehetetlen, hogy az esetben a mi barátságos és őszinte sympathiánk ott hasonló visszhangra ne találjon. Ha pedig meg lesz a könnyű és előnyös összeköttetés Magyarország és Bosznia-Herczegovina között, a forgalom élénkülése által mindenesetre több alkalom fog kínálkozni arra, hogy egymást felkereshessük és megérthessük. Ha mi, magyarok, súlyt helyezünk arra, hogy Bosznia és Herczegovina a mienk legyen és azt akarjuk, hogy Bosznia és Herczegovina területén a mi ipari és kereskedelmi életünk fellendüljön, akkor a mi munkásságunkon is fog múlni az, hogy észszerűen, fáradságot nem ismerve és kellő okossággal keressük azokat a szálakat, a melyek ezen óhajainknak megvalósítására vezethetnek. A mi Bosznia és Herczegovina államjogi hovátartozandóságának kérdését illeti, miután az más oldalról felvettetett, nem akarok kitérni ezen kérdés elől, bár ez az elintézendő kérdés összes vonatkozásaival egyetemben nem e helyre tartozik, a hol ma tisztán az 1880. évi VI. t.-ez. alapján fejlődött és fentartott állapotnak megbeszélésével foglalkozunk. Ez azonban nemcsak hogy nem zárja ki, hanem megköveteli tőlünk, hogy Bosznia ügyeivel rendszeresen és behatóan foglalkozzunk és a hazánkkal való kapcsolat összekötő szálait figyelemmel kisérjük és ápoljuk. Azon többször különböző helyeken felhangzott és különfélekép értelmezett állítólagos eltérésre, mely a magyar és az osztrák parlament elé terjesztett és az annexiónak törvénybe beiktatandó) tudomásulvételét tárgyazó két törvényjavaslat között fennáll, csak röviden kívánok nyilatkozni, és csak azért, mert e részben újabban az osztrák dele- gatióban is tétettek oly nyilatkozatok, a melyekkel polemizálni nem óhajtok, de fixirozni kívánom a magyar álláspontot, a mely annak idejében, mikor erre sor kerül, nem párt-, hanem bizo- nyára egyetemes meggyőződése lesz a magyar törvényhozásnak. Azon nyilatkozatokkal szemben, melyek a magyar históriai jognak csak bizonyos declara- torius, tehát nem érdemleges súlyt akarnak tulajdonítani, azt jegyzem meg, hogy a mi históriai jogainknak alapjai ezen jogok elévülhetlen voltában gyökereznek. E históriai jogok nem évülnek el, a mint hogy a nemzetközi jog nem ismeri ezen a téren az elévülést. Elévülés csak akkor all be, illetőleg akkor képződik uj jogállapot, ha egyezményes utón az illető jogfen- tartó fél arról lemond. Mi jogainkról nem mondtunk le, azokról nem is mondhatunk le. Csak röviden kívántam e tárgyat érinteni, nehogy e kérdésre vonatkozó hallgatás olybá vétessék, mintha mi közönyösen vennők azokat a nyilatkozatokat, a melyek az osztrák delega- tióban legilletékesebb helyről is elhangzottak. A midőn bátor voltam röviden előadni azokat, a miket szükségesnek véltem a Boszniában és Herczegovinában levő parancsnokságok, csapatok és intézetek rendkívüli költségvetésének tárgyalása alkalmával előadni, még csak arról akarok megemlékezni, hogy miután a közös pénzügyminister a tárgyalások során tett kijelentéseivel ismételten arról tett tanúbizonyságot, hogy Bosznia és Herczegovina gazdasági és culturális haladása iránt kellő érzékkel bir és gondos és hasznos munkálkodásával arra törekszik, hogy ezen a területen egy boldog és gazdag népnek jólétet biztosítson, a négyes albizottság a közös pénzügyminister urnák ezen intentióiért elismerését fejezte ki és ennek az elismerésnek akarok erről a helyről ez alkalommal ismételten kifejezést adni. A midőn ezt teszem, arra kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék az előirányzott költségeket általánosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Kíván valaki szólni? (Batthyány Tivadar gróf szólásra jelentkezik.) Batthyány Tivadar gr. : T. országos bizottság ! Engedje meg az igen t. országos bizottság, hogy miután évenként, rendszerint csak egy Ízben van alkalma az országos bizottságnak a boszniai ügyekkel, ezen költségvetési tétel tárgyalása alkalmával foglalkozni, a magam részéről is, követve az eddigi usust és követve az előadó urnák fejtegetéseit, egynémely. Bosznia- Herczegovinára vonatkozó kérdéssel egy kissé behatóbban foglalkozhassam. Mielőtt azonban a boszniai problémára rátérnék, a t. országos bizottság engedőimével egy oly ügyet óhajtok ismét egész röviden szóba hozni, a melyre a múlt országos bizottság tár- gválásai alkalmával már volt szerencsém utalni és a melyet annyival is inkább kötelességemnek tartok újra szóvá tenni, mert úgy látom, hogy ez a kérdés mindinkább átmegy nemcsak a kö9*