A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
212 VIII. ÜLÉS. a terminus igen rövidre volt kitűzve, hogy a magyar vállalkozók maguk kérték és a minister ur a legnagyobb készséggel el is rendelte, hogy hosszabb terminust kaphassanak, mert a kitűzött határidő olyan rövid volt, hogy a távolság és a helyi viszonyok nem ismerése folytán mindig elmaradtak volna a pályázattól. Az ezen alkalommal szerzett tapasztalatra hivatkozva, arra kérem az igen t. minister urat, tessék egyszersmindenkorra elrendelni, hogy az ilyen pályázatoknál mindig egy megfelelő hosszú idő adassék. Hogy pedig ezen közszállitásoknál és az ottani ipar és kereskedelem fejlesztésénél mi az én álláspontom, erre nézve kijelentem, hogy ép úgy mint a tisztviselői kar alkalmazásánál, helyeslem és jogosnak tartom a bosnyák benszülöttek azon óhajtását, hogy elsősorban ők érvényesüljenek, épen úgy kérem és követelem ezen közszállitásoknál azt, hogy a mennyiben helybeliek és odavaló czégek ezen szállításokra nem képesek, Magyar- ország ipara épen olyan arányban részesittessék, mint a milyen arányban járult hozzá eddig is és fog hozzájárulni a jövőben is a költségekhez. A mint méltóztatnak látni, minden szinezés nélkül, minden reclamszerü vany odiosus szinezés nélkül előadtam értesüléseimet. Kérem a t. minister urat, méltóztassék gondoskodni nemcsak a magyar érdekek, de a dynastia, a közbéke, a közrend érdekei szempontjából, hogy zászlókban, jelvényekben, egyenruhák jelvényeiben, gazdasági téren mindenütt kifejezésre jusson a dualismus, kifejezésre jusson két államiságunk külső alakjában, a polgárok anyagi érdekei terén is. Áttérek felszólalásom utolsó részére. Igyekszem igen rövid lenni. Ha már megtörtént az a nézetem szerint igen nagy hiba, hogy az annexiót idő előtt, kellő előkészület nélkül, kellő külügyi és kellő belső előkészület nélkül méltóztattak keresztülvinni, akkor azzal a kérdéssel jöjjünk tisztába — és ezt már, azt hiszem, itt is kötelességünk igen erősen hangsúlyozni, — hogy vájjon most oldandó-e meg a közjogi probléma vagy későbbre halasztandó-e. Már hár m előttem szóló, de különösen Chorin Ferencz és Bakonyi Samu t. bizottsági tag urak utaltak arra a tényleg fennálló helyzetre, hogy itt tervszerüleg, napról-napra fokozódó erővel, a trialistikus törekvéseket tolják előtérbe. Én e tekintetben csak összegezek. Látjuk, hogy úgy a délszlávok itt Ausztriában, mint a keresztény-szocialisták oly tényezők is, mint Bürnreither osztrák államférfiu is, töb'oé- kevésbbé nyíltan a trialismus eszméjét ápolják. De látjuk ezt Boszniában és Herczegovinában magában is. S itt nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok a minister uraknak szemrehányást tenni. Emlékeztetem az urakat például arra, ho»y a bosznia-herczegovinai országos kormány jelenlegi feje, Yaresanin táborszernagy ur ő nagyméltósága, a kinek egyéni kiválóságait minden téren a legnagyobb készséggel elismerem, évek hosszú sora óta a délszláv világban mint olv férfiú ismeretes. a ki egy kissé politikai színezetű tábornok volt. Nem hiszem, hogy véletlen lett volna, hogy akkor, a midőn a magyar függetlenségi párt igyekezett a békét és egyetértést létrehozni Horvát- és Szlavonországok között, ép úgy, a mint most igyekeznek az urak létrehozni — adja Isten, hogy ne nagyobb áldozattal, mint mi — abban a pillanatban, a mint ez a fiumei resolutio körüli entente kezdett kissé komolyabb alakot ölteni, valahonnan Galicziából ledisponálták Yaresanin akkori altábornagy ur ő excellentiáját valami katonai parancsnokságra Dalmácziába. A közvélemény az volt, hagy Yaresanin ő excellentiájával pro futuro politikai tervei vannak a felsőbbségnek. A hivatalos világ hivatalosan ezt megczáfolta és kijelentette, hogy ő excellentiáját kizárólag katonai működés czéljából vezényelték Dalmácziába. íme, rövid időre rá ő excellentiája Bosznia politikai közigazgatásának élére került és ugyanakkor, ha jól tudom, két hadtestnek az élére is. Egyesítették két hadtest főparancsnokságát Bosznia politikai, civil fejének az állásával és megtették ezt az egyébként kiváló férfiút egyszerre politikai és katonai tényezőnek. Talán azt fogja nekem erre válaszolni a minis- tér ur, hogy hiszen Dalmácziában évek hosszú során át volt a helytartó egyúttal katonai parancsnok is. Igaz, de Dalmáczia, sajnos, osztrák administratio alatt áll. A megszállott tartományoknál, a melyek legalább is a törvény értelmében közös administratio előtt állanak, én a legnagyobb veszedelemnek tartom —- nem a személyt nézem itt, a személyről nem beszélek, a legnagyobb tisztelettel viseltetem a nélkül is, hogy ismerném, személye iránt —- hanem azon elv érvényesülését, hogy egy magasrangu katonatisztet erre a legexponáltabb politikai állásra és ugyanakkor katonai functióra designálnak ; a legnagyobb veszedelemnek annál is inkább, mert már hallottam délszláv körökben magyarázatát ennek : hogy ime a dalmát, boszniai és herczegovinai tartományok már egy kézben egyesittettek : Yaresanin kezében ; ime, a trialismus első vicekirálya már előre veti árnyékát. Ezek, t. uraim, talán csekélységeknek látszanak, de nem azok egy olyan népnek a körében, a melyet nap-nap mellett a trialistikus velleitásra idomítanak, tanítanak, izgatnak, a melyet ebbe igyekeztek belevinni. (Mozgás jobbfelól.) Nagyon sajnálom, ha más véleményen vannak ; nekem ez a véleményem, mert tudom, hogy ott a délvidéken igenis Varesanin ő excellentiája állásainak cumu- latióját poliikai tendentiával magyarázzák meg, színezik ki. Különben legyen szabad röviden utalnom arra, hogy Bosznia és Herezegovina volt belügyi osztály- főnöke, Hörmann ur, a midőn hivatalban volt, a miként a múltkor már itt felolvastam, ugyancsak tisztán trialistikus álláspontra helyezkedett, a midőn Boszniát és Herczegovinát dominium impe- ratorisnak declarálta a nyilvánosság előtt és az állampolgárság kérdését is fejtegette. Nos, ha egy activ functionarius, a ki Bosznia és Herczego- vina élén áll, ilyen nyilatkoztot tesz a sajtóban, i
