A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
200 VIII. ÜLÉS. a jövő iránti aggodalom, különösen, mikor ő is tapasztalhatja azokat a dolgokat, a melyeket Chorin ó méltósága oly hatályosan és oly ékesszólóan elibiik tárt. A külügyi vita során többen foglalkoztak a Boszniában és Herczegovinában megváltozott helyzet folytán beállott államjogi vonatkozásokkal. Én ezeket a kérdéseket itt most nem akarom szóvá tenni. Különösen Issekutz képviselőtársam igen nagy tanulmányra valló fejtegetései ebben a kérdésben teljes mértékben provocálják azt, hogy neki azon párt részéről, a melyhez szerencsém van tartozni, feleljek, azt hiszem azonban, hogy ezeket a kérdéseket sokkal illetékesebb helyen tárgyalhatjuk majd, a magyar országgyűlés képviselőházában, s a mennyire tőlem telik, nem is fogok neki a felelettel adós maradni. Itt azonban, annál a kapcsolatnál fogva, mely az én kiindulási pontom és az ő fejtegetései között van, legyen szabad nekem is hivatkozni arra a magyar államférfiura, a kire ó maga is álláspontjának igazolására hivatkozott, nevezetesen Szilágyi Dezső felfogására. Szilágyi akkor, mikor először voit alkalma a delegatiónak a bosnyák kérdéssel foglalkozni, az occupatiót megelőző dele- gationalis ülésben azt mondotta, hogy oly állapotok fognak előállani, a melyek telvék a jövő bonyodalmainak magvaival. Hogy ez mennyire áthatotta Szilágyi Dezső lelkét, ezt mutatja az occupatiót követő delegatio 1878. évi deczember hó 14-én tartott ülésében tett nyilatkozata, a mely igazán jóslélekkel állapította meg előre azokat a veszedelmeket, a melyek úgyszólván előttünk állanak, különösen az osztrák állam irányadó köreiből elhangzó nyilatkozatok következtében. Szilágyi Dezső azt mondotta : »Minden hóditás, minden olyan politika, mely a monarchia területét szaporítja, nemcsak uj elemeket illeszt népei sorába, hanem megzavarja az eddigi viszonyt azon két állam között, a melyekből a monarchia áll. És hogy ezt a zavarást a dualismussal meg nem barátkozott elemek uj alakulásra használják fel, azon ma már, (»1878. deczemberében !) senki sem kételkedhetik. Én nem tudom, hogy az eredményre fog-e vezetni. Azok hatása és ereje ma még ki nem számítható, de ki az, a ki annak komoly veszélyét tagadhatná ?« De, t. országos bizottság, ezen felfogásával Szilágyi Dezső nem állt magában. Simonja Lajos báró ugyanezen alkalommal úgy nyilatkozott egyik beszédében, hogy »meg lesz zavarva a dualismus, a melyen a monarchia alapítva volt, mert akkor« — t. i. a bosnyák ügyek következtében — »a 67-iki kiegyezési törvény, a mely megalapitotta a fennálló szövetséget Ausztria és Magyarország között jövőben, ha ez csakugyan érvényre jut«, — t. L, az akkor megnyilvánult bosnyák politika — »fentartható nem lesz«. Érti a 67-iki kiegyezést. Ugyancsak azután Szilágyi Dezső, a mikor a magyar országgyűlés az 1880 : VI. t.-czikket tárgyalta, azt hányta szemére az akkori magyar kormánynak, hogy ennek a törvényjavaslatnak az egész tartalma egy nagy fallacia, az őszinteségnek teljes hiányában szenved, mert meg kellett volna vallania az akkori magyar kormánynak, hogy ez nem egyéb, mint az 1867 : XII. törvény- czikknek, tehát a dualistikus formákat megteremtő törvénynek, a megváltoztatása. T. országos bizottság ! Hogy ezen veszedelmek mennyire fenyegetők, azt én az osztrák dele- gatióban elhangzott nyilatkozatokkal illustrálha- tom a legjobban. Azt mondja az egyik előadó, hogy a Balkánon rokonszenvre mindaddig számítani nem lehet, a mig a dualismusnak véget nem vetünk. De nemcsak azok a körök, a melyekhez az az igen t. delegatus ur is tartozik, hanem mások is, a kiknek igen értékes politikai múltjuk van, és a kiktől teljes mértékben azt várhatnók, hogy a dualismus megerősítésén dolgozzanak, olyanok is foglaltak el ilyen álláspontot, a mely csak ennek a felfogásnak megerősítésére vezethet. Bernreuther dr. egyenesen az érzelmi momentumok hangsúlyozásával fejezte ki azt a kívánságát, hogy Bosznia és Herczegovina tartománygyülésé- nek adassék arra alkalom, hogy részt vehessen a delegatio tárgyalásaiban. Hát én nagyra becsülöm, hogy az érzelmi momentumok fontosságát és súlyát a politikai elhatározásokban Ausztriában ennyire felismerik. Nagyon óhajtanám azonban, hogy necsak Bosznia és Herczegovina népeivel szemben, hanem velünk szemben, az Ausztriával belső szövetségben álló magj-ar állammal és magyar nemzettel szemben is, végre-valahára felismerjék itt Ausztriában ezen érzelmi momentumok fontosságát. Fájdalom, mi magvarok ennek nem igen örvendezhetünk és egyszerűen számolnunk kell azzal, hogy micsoda conclusióra jut dr. Bernreuthter az érzelmi szempontok politikai fontosságának elismerése körül. Arra, hogy a most létező inconvenientiákon szerinte nem lehet másként segiteni, mint ugv, hogy mód adassék Bosznia-Herczegovinának a közösügj-ek tárgyalásában való részvételére : azt mondja, hogy igaz, hogy bizonyos doctrinair elméletek némileg úgy tüntetik fel a kérdést, mint ha ezen nehéz volna segiteni, pedig a megoldás kézenfekvő, az egész csak Kolumbus-tojás, egyszerűen azt kell tenni, hogy a boszniai tartománygyülés két-három tagot küld az osztrák delegatióba és két-három tagot küld a magyar delegatióba is. Ezen képtelen megoldás alkotmányjogi lehetetlenségének criticáját teljes mértékben megadta az előttem felszólalt igen t. tagtársam, ennek a bővebb fejtegetésébe most belemenni egyáltalában nem fogok. Mindnyájunk fülét azonban nagyon megüthette az a közbeszólás, a mely dr. Bernreuther beszéde kapcsán, az osztrák delegatióban felhangzott, hogy t. i. tegyünk úgy Boszniával, mint a németek tesznek Lotharingiá- val. Az az igazság tehát, t. országos bizottság, hogy Boszniát és Herczegovinát ideát Ausztriában, fájdalom, igen sokan és nem is olyanok,
