A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VIII. ÜLÉS. 197 Itt Bécsben tartatik fenn egy internátus, a bol boszniai és herczegovinai ifjak magasabb elméleti képzésben részesülnek és az a kívánság fejeztetett ki, bogy ilyet talán Magyarországon is meg lebet honosítani, erre vonatkozólag is a tárgyalások folyamán azt a felvilágosítást nyertük, bogy ilyen intézmény van ugyan, de tudomásom szerint erre mód és lehetőség nyuj tátik Budapesten is. De inkább a kereskedelmi ut és mód az, melyen ennek az eszmének érvényt kell szerezni ; ez az ut és mód szabadon áll a magyar társadalom előtt, és mindenesetre hasznos és örvendetes lenne, ha Magyarországon rokonszenvre találna az a gondolat, hogy a Boszniában és Her- czegovinában lakó ifjakat megnyernénk ennek a fölfogásnak. Tagadhatatlan, hogy a fiatalságnak nevelési hona és későbbi működési otthona közt fűződő szálak azok, melyek közös érdekeltséget megteremthetnek, és ha igazán érvényesülni akarunk Bosznia és Herczegovinában, a társadalmi és kereskedelmi magánutakon kell keresnünk erre a lehetőséget. így teremteni fogunk olyan érdek- közösséget és személyi kapcsolatot, melyet mindannyian annyira óhajtunk. (Élénk helyeslés.) A négyes egyesült albizottság tudomásul vette a közös pénzügyminister urnák 1909. és 1910. évi jelentéseit és azt hiszem, az országos bizottság felfogásával találkozom, midőn a négyes egyesült albizottságnak azt a felfogását képviselem itt, hogy a közös pénzügyminister urnák Bosznia és Her- czegovina közigazgatási ügyeinek kellő gondozásáért elismerésünket fejezzük ki. (Élénk helyeslés.) Továbbá kérem, méltóztassanak tudomásul venni a bemutatott 1910. évi költségvetést és zárszámadást és méltóztassanak elfogadni azt a határozati javaslatot, a melyet az egyesült négy albizottság elfogadott s a mely a Bosznia és Herczegovinában levő parancsnokságok és intézetek 1909. évi rendkívüli hadseregi szükségletének fedezésére vonatkozik. ( Élénk helyeslés.) Werner Gyula jegyző: Chorin Ferencz ! Chorin Ferencz : T. országos bizottság ! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára térnék, a t. országos bizottság figyelmét egy körülményre kell irányítanom. (Halljuk!) Nincs ország Európában, melyet a boszniai kérdésnek mikénti megoldása jobban érdekelné, mint Magyarországot. Történelmi jogaink, közgazdasági érdekeink, geográfiái fekvésünk, alkotmányunk jövője : mind ezen országoknak nyugodt fejlődésétől van feltételezve. És még is azt a sajátságos körülményt látjuk, hogy mig Magyarországon a politikai körök a bosnyák kérdéssel szemben meglehetősen hűvös és közönyös álláspontot foglalnak el, addig az osztrák delegatió és az osztrák irodalom, egyáltalán az osztrák pártok Boszniának szentelik idejük és tevékenységük nagy részét. A mi világosan igazolja, hogy Bosznia és Hercze- govina az osztrák trialistikus és centralistikus törekvéseknek mintegy ütköző pontjává vált. Már az albizottságban utaltam azokra a veszélyekre, a melyek Magyarország jogait Bosznia és Herczegovinában fenyegetik és fenyegetik a duális- must, a mely úgy a magyar, mint az osztrák alkotmánynak alapjául szolgált. A négyes albizottságban a közös pénzügyminister ur is elismerte, hogy az a bizonytalan államjogi helyzet, melyben Bosznia és Herczego- vina van, nagyon is felbátorítja mindazon törekvéseket, melyeknek czélja a dualismust sarkaiból kiemelni, mert ott találnak szándékuknak, törekvéseiknek termékeny talajt. És ez az aggodalom, a mely a négyes albizottságban megnyilvánult és a melynek most is szószólója vagyok, nem mai keletű, és állításom igazolására legyen szabad egy történelmi reministentiát idéznem (Halljuk !) Midőn 1878-ban a berlini szerződés folytán Bosznia és Herczegovina occupati ója elhatároztatott, Magyarország közvéleményét nagy aggodalom szállotta meg. Ez az aggodalom megnyilatkozott a sajtóban, népgyüléseken, a megyék egyhangú tiltakozásaiban és nem maradt benyomás nélkül az országgyűlésre és a szabadelvű pártra sem, melynek régi, Deákpárti elemei csatlakoztak a mozgalomhoz és élükön Szlávy Józseffel, Bittó Istvánnal, Horvát Boldizsárral, Csengery Antallal többen kiléptek a szabadelvű pártból, Széli Kálmán pénzügyminister pedig megvált tárczájától, mert féltek azoktól a közjogi bonyodalmaktól és ezek visszahatásától a magyar alkotmányra. Ez a kérdés 32 éven át pihent, mert e tartományok katonai megszállása ott minden politikai mozgalmat kizárt. Most azonban, hogy ö felsége souverain jogait Bosznia és Herczegovinára is kiterjesztette, ezek az aggodalmak ismét aktuálissá váltak. Tények állnak előttünk, el nem vitatható tények, hogy ott egy hatalmas áramlat indult meg, melynek czélja a monarchia két államának határain egy önálló szláv államalakulásnak alapját megvetni. E mozgalom élén befolyásos férfiak állnak, közöttük a szerajevoi érsek, támogatja a bosnyák sajtónak egy része és visszhangot talált a bosnyák tartománygyülés pártjainál. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezt a mozgalmat támogatják a bosnyák alkotmányos intézmények, az ott folytatott közgazdasági politika és nem utolsó sorban azon osztrák körök törekvése, melyeknek a dualismus mindig szálka volt a szemében. Nem mi mozgatjuk tehát a bosnyák kérdést, hanem a viszonyok hatalma és mindazok, a kik a délszláv törekvések barátai és a dualismus ellenségei. így állván a helyzet, kérdem : türhetjük-e, elnézhetjük-e tétlenül, hogy e két tartomány, melyeknek occupatiója oly nagy vér- és pénzáldozatába került Magyarországnak, emeltyűjévé váljék azoknak a törekvéseknek, melyeknek czélja Magyarország alkotmányát sarkaiból kiemelni, ölbe tett kézzel nézzük-e e törekvéseket, vagy szembeszáll]mik velük, mielőtt tényeket alkottak, melyek fölött napirendre térni többé nem lehet és mielőtt az mélyebb gyökeret ver a bosnyák lakosság kebelében. Azt hiszem, hibát követne el a magyar delegatio és a magyar közvélemény, hogyha mind
