A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VIII. ÜLÉS. 195 hogy az ezen vágyaik keresztülviteléhez szükséges anyagi eszközöket is megtalálják. E két kérdésnek mikénti megítélésénél alakultak ki az osztrák delegatiók körében a pénzügy- ministerium munkásságának legélesebb kritikái és egyes részekről az objectivitas nem teljes alkalmazásával lett a kérdés megvitatva oly formákban, a melyek túllépik az objectiv kritika határait, és sokszor oly személyi éllel bírnak, a melyek az igazságos megítélés rovására történnek. (U'jy van !) Mikor a pénzügyi megoldási mód kerestetett, mindenki részére szabadon állott a tér, hogy ebben résztvehessen. A véletlen játéka, hogy első Ízben akart egy magyar pénzintézet a hitelműveletben résztvenni s a maga anyagi és értelmi szolgálatait felajánlani ; ez oly vihart támasztott egyes féktelen szenvedélyű urak részéről, a mely talán nem egészen alkalmas arra, hogy a két ország együttműködéséhez szükséges értelmiséget sympathiku- san hangolja. Hiszen mi első alkalommal akartunk pénzügyileg Boszniában tért hóditani, a mely térhódításnál a közgazdasági érdekek vezérelték azokat a férfiakat, kik a megoldásnál a maguk munkásságával szerepelni akartak, de nem tartom megengedhetőnek, hogy e kérdés megbirálásánál csak egyoldalú és mindenkor szenvedélytől izzó lángok fényével megvilágított felfogással Ítéljük meg ezeknek a kérdéseknek helyes, vagy helytelen voltát. Hiszen maga az a körülmény, hogy a t. pénz- ügyminister ur gondoskodni kíván arról, hogy ezek a vagyontalan kmetek a birtokvételhez szükséges egész vételári összeget megkapják, a t. pénz- ügyminister ur gondoskodásának oly nagy mérvéről tesznek tanúbizonyságot, a melyet egy objectiv ember teljes elismerésével kell honorálni, mert hiszen az ingatlanok szerzése körül ily messzemenő előzékenységre és gondoskodásra alig lehet példát találni és ez a gondos körültekintés a mi osztatlan elismerésünket kell, hogy kivívja és osztatlan elismeréssel kell, hogy adózzunk épen a t. pénzügyminister ur személyiségének a kmetek érdekeinek okos, gondos és helyes ápolásáért. Nem akarok, t. országos bizottság, részletesen kiterjeszkedni azon heves támadásokra, a melyek az osztrák bizottságban e részben elhangzottak. A magam részéről csak annak a gondolatnak akarok kifejezést adni, hogy a pénzügyministemek ez irányú gondossága iránt a legteljesebb elismerés sei vagyok és azt hiszem, hogy ebhen a felfogásban a t. bizottság velem egyetért. (Helyeslések.) A jelentés, a melyet a pénzügyminister ur az 1910. évre Bosznia-Herczegovina állapotára nézve előterjeszt, kiterjeszkedik mindazon nagy közgazdasági és társadalmi kérdésekre, a melyek egy fejlődő és haladni akaró társadalom keretében helyt foglalnak. Kiterjeszkedik mindazon nagy anyagi kérdésekre is, a melyek Bosznia-Herczegovina lakosságának érdekeire a legnagyobb fontossággal bírnak és a legnagyobb minutiositással emlékezik meg az u. n. boszniai erdők kérdéséről, a melyek körül szintén rendkivüli heves viták merültek fel, de a melyeknek helytelensége azután a pénzügyminister ur által előadottak alapján teljesen beigazolódott és a mi ismét egy ékes példa arra, hogy az emberek mennyire képesek objectiv igazságérzéküket elveszíteni, a mikor a közelmúltban lezajlott erős viták után, a dolgoknak teljes feltárása és a helyzet pontos megismerése mellett e kérdés felett napirendre tértünk és a mikor beigazolódott, hogy mindazok az aggályok és vádak, a melyek annak idején ezekre a nagy vitákra alkalmat és okot adtak, önmaguktól elestek. Az erdők kezelésének kérdésében a pénzügy- ministernek két nevezetes nagy intézkedését kell hogy felemlítsem, és pedig abban az irányban, hogy egyrészt az állami erdők kezelésében egy okszerű és czéltudatos gazdálkodás legyen elérhető, másrészről, hogy a községi lakosságnak ősidők óta biztosított jogai kellő méltánylásban részesüljenek. Ennek a két szempontnak a figyelembevétele mellett óhajtotta a pénzügyminister ur az állami erdők kérdését rendezni olyanformán, hogy az állami és községi erdőket és legelőket igyekezett, szétválasztva, úgy megállapítani, hogy azután a túlságosan szabad erdőgazdálkodás és kihasználás az egyes községek lakosságánál korlátok közé szorittassék és ezzel eléri egyrészt azt, hogy a szükségletek részére elegendő terület fog rendelkezésére állani, de másrészről az államnak is szabad gazdálkodást biztosit és okszerű kihasználását teszi lehetővé az erdőkben rejlő nagy közvagyonnak. Hogy a pénzügyminister mennyire gondosan ügyel és van segítségére Bosznia-Herczegovina lakosságának a hitelviszonyok tekintetében, erre nézve legyen szabad a t. országos bizottság figyelmét felhívnom az előbb elmondottakon kívül egy körülményre. Itt vannak a megteremtett járási segélyalapok, a melyek ma még ugyan nem képezik Bosznia-Herezegovinának valami nagy jelentőségű pénzügyi forrását, de mindenesetre a legteljesebb elismerést kell hogy kifejezzük ezen intézmény megalakítása iránt, a mely lehetővé teszi, hogy az anyagilag még igen kis erővel rendelkező lakosság körébe is bele vigye a takarékosság érzékét, megismertetvén velük továbbá a hitelnyújtás legegyszerűbb és legolcsóbb módozatait ; igy tehát két irányban, t. i. a hitelnyújtás és keresés, másrészt a takarékosság irányában bir ez intézkedés jelentőséggel jövő fejlődése szempontjából. És remélem, hogy bekövetkezik az az idő, hogy az ezzel esetleg kapcsolatban létesítendő hitelszövetkezetek pénzügyi szempontból teljes mértékben ki fogják tudni elégíteni azon nagyhiteligényeket, és majd később fog beigazolódni az, hogy a pénzügyi kormányzat milyen helyes és czéltudatos fejlődésnek vetette meg ezen intézménynyel az alapjait. Nem akarom a t. országos bizottság figyelmét hosszasabban igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Már a négyes albizottságban bőven megemlékeztem mindazon nevezetes körülményről, a melyek Bosznia-Herczegovina közéletében annak fejlődési irányát és felfogását illetőleg megnyilvánultak. Megemlékeztem a gyáriparosok es munkások helyzetéről, és azon rendkívül helyes érzékre 25*
