A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 145 Werner Gyula jegyző : Solymosy Ödön b. ! Solymosy Ödön b. : T. országos bizottság ! Az elhangzott nagyérdekü és hosszú felszólalások után legyen szabad röviden a külügyminister ur iránti bizalmamat indokolnom. De mielőtt ezt tenném, nem mulaszthatom el, hogy Mailáth József gr. t. delegatustársam nyíltsággal előadott, hazafias szellemtől áthatott szép beszédére ne reflects Íjak. Ö ugyanis felszólít bennünket, de mintegy az összes politikai pártokat, hogy becsüljük meg a régi nagy műveket, ne huzzunk széjjel, tartsunk össze, elsősorban is közgazdasági izmosodásunkon, culturális fejlődésünkön dolgozzunk a régi, bölcs politikusok, államférfiak által megvetett alapokon és azok elvei szerint ; de védjük meg jogainkat mi magyarok minden áron, a mikor arra szükség van. E szép szavakat teljesen magamévá teszem. Minden politikusa, de minden honpolgára is ez országnak legyen elsősorban is igaz magyar, feltétlenül megbízható magyar ember, de azért folyton ott legyen a szív érzelme mellett a szükséges viszonyok termette helyzetünknek mindenkori leghiggadtabb elbírálása és szem előtt tartása. (Helyeslés ) A t. külügyminister ur iránt bizalommal lehetünk már csak azért is, mert bölcs államférfim belátása és nagy államférfim tehetsége az egész világ előtt documentálódott az által, hogy legutóbb Bosznia és Herczegovina annektálásának kérdését helyesen és sikeresen oldotta meg. A mód is helyes volt. (Halljuk!) Négy kérdést teszek fel magamnak e tekintetben, a melyekre meg akarok felelni. (Halljuk!) Először : szükséges volt-e egyáltalán Bosznia annektálása ? Másodszor, helyesen volt-e megválasztva az időpont, ha szükséges volt az annek- tálás ? Harmadszor, sikerült-e a megoldás ? És végül még egy nagyon fontos kérdés, a melyet fel kell vetnünk az, hogy vájjon e gyors elhatározásával, ezen mintegy katonai fellépésével Aehren- thal grófnak sikeriilt-e nagyhatalmi tekintélyünket megtartani, erősbiteni, azonkívül, a mi reánk nézve nagyon fontos, a mit Mezőssy Béla t. barátom is említett, hogy fegyvertársaink, szövetségeseink között a kapocs ez által erősbödött-e vagy gyengült-e ? Az első kérdésre feleletem nagyon rövid. Tudjuk monarchiánk két államának mekkora vér- áldozatába — sajnos sokkal többe, mint annak idején a vezérlő férfiak és a had vezetőség előre kiszámította — és mennyi anyagi áldozatába került az occupálás. Már most ha évtizedeken keresztül kénytelen volt a monarchia két állama óriási anyagi erők odadobásával megszállva tartani Boszniát és Herczegovinát, már mintegy védbástyának tekintetéből is. a monarchia két államának fontos szükségességből is jogosultsága volt arra, hogy elérkezettnek látván az időt, e tartományolcra a koronás fő felségjogai véglegesen bekebeleztessenek. (Helyeslés.) A mi az időpontot illeti, hiszen annyi anyagi áldozatot hoztunk eddig Boszniára. Vegyük csak, micsoda áldozatokba került ott a roppant nehéz közlekedési vonalaknak a gondos kiépítése. Bosznia mezőgazdaságának, kereskedelmének és iparának igyekezett a kormányzat szilárd alapját megvetni, a népnevelésnek, valláserkölcs nevelésnek nemcsak biztosítékot nyújtott és utat nyitott, hanem a legnagyobb áldozatokkal azt előmozdítani iparkodott. E mellett e teremben számolni kell a kormányzat mindazon ténykedéseivel, a mely az odavaló lakosságnak a legnagyobb mértékben megszerezte a simpáthiáját. Midőn a magyar capitalis- befektetése után a czéltudatos munkálkodásnak és gazdálkodásnak a gyümölcsei Boszniában és Herczegovinában már láthatókká lettek, midőn már átestünk a kezdet óriási nehézségein, akkor azt mondta a külügyminister, hogy itt az ideje most már a végleges amiektálásnak is. Hogv ez helyes felfogás volt, mutatja Aehrenthal grófnak e téren való legszebb sikere. Ezekben bemutattam a sikert is. De van még egy nagy sikere Aehrenthal- nak. Igaz, hogy óriási anyagi áldozatokkal rendezte ezen ügyet, de nagy érdeme, hogy a vérontás borzalmaitól az utolsó pillanatban meg tudta menteni hazánkat és a monarchia másik államát és ezzel az óriási hadügyi költségektől is. (Helyeslés.) Ez oly államférfim tapintatra, tehetségre mutat, hogy én részemről a külügyminister ur iránt csak a legnagyobb elismeréssel lehetek. Sikerét ezenkívül még más igen lényeges dolog is bizonyította, hogy t. i. bár drága pénzen lettek felfogadva egyesek, hogy barangolják be Boszniát és Herczegovinát, lázitsák fel ellenünk az ott testvériesen kezelt honpolgárait Boszniának, de ez nem sikerült, sőt az annexiót a legnagyobb nyugalommal fogadta maga a lakosság. (Igaz! ügy van!) Most áttérek a legfontosabbra, a negyedik kérdésre, hogy vájjon nagyhatalmi állásunk tekintélye csorbát szenvedett-e és vájjon a szövetséges államok között és köztünk fennálló viszony erősbödött-e vagy gyengült-e. Azt hiszem és állítani is merem, hogy mind a kettő erősbödött, még pedig jelentékenyen hosszú időre lesz is kihatással. Láttuk azt, hogyha alkalom nyílott kimutatni, hogyha monarchiánk bármely államában a csatakürtnek vészes hangja megszólal, akkor ott van az egész nemzet, ott van fegyelmezett kitűnő szellemű hadseregünk, a mely harczképes minden pillanatban és a szellemi, erkölcsi erő mellett ott áll a nagy ijesztő tömege a gyilkoló fegyvereinknek. Azt hiszem, hogy ezzel úgy a jóakaró, mint az ellenséges államok előtt is tekintélyünk csak gyarapodott a nélkül, hogy ezért vért is kellett volna ontanunk és ép úgy emelkedett nagyhatalmi tekintélyünk is. A külföld minden államának el kell tehát smernie, hogy ha a haza megvédéséről van szó, íz államkormányzat, a közigazgatás stb. és az igész nemzet polgársága mind ott állanak szolgálatra készen mint egy test és egy lélek. Ezzel ízt hiszem, hogy szövetséges fegyvertársaink előtt ekintélyünk csak emelkedhetett és szövctsege- ieink bizonyára nem bánták meg, hogy mellettünk A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 19
