A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1910 - hiteles kiadás (Bécs, 1910)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 137 korona költséggel és még hozzáteszem, 180 millió alkotmányos megszavazás nélkül kiadott költséggel is keresztülvitt annexiót lehet kifogásolni, de magát azt a valóságot, hogy ilyen nagy fontosságú aktiót, véráldozat nélkül, háború esetén mi- liárdnyi, soha meg nem térülő költség megkimélé- sével oly rövid időben sikerült az összes külhatal- mak sanctiójának megnyerésével keresztülvinni, ezt letagadni még a piaozon sem lehet. (Igaz!) Terjeszkedési politika esetén sem illethetné az ilyen vezetést szemrehányás, és igy akkor, a midőn meggyőződésem, hogy önvédelmi politikával, illetőleg ilyennek véráldozat nélkül való sikeres megvalósításával állok szemben a bírálatomban, akkor úgy a külügyministernek, mint a két állam akkori kormányának csak a legnagyobb elismerésemet, a legnagyobb köszönetemet nyilváníthatom. A harmadik, s talán a legnehezebb kérdés az, hogy a felségjognak Boszniára és Herczegovinára való kiterjesztése a magyar közjogot, a két állam egymásközti viszonyát érinti-e és milyen arányban. Bocsánatot kérek, t. országos bizottság, hogy tülelmükkel visszaélek /Halljuk! Halljuk !) de mert óhajtanám, hogy a kérdések ne a szenvedélyek és ne a — mondjuk — nem irányadó képességgel biró vezérczikkek, hanem egy valódi tudás és valódi gondolkodás alapján és irányelvei szerint bírál - tassanak el a törvényhozás egyik bizottságának termében. Az 1723 : II. t.-czikk 5. szakasza az uralkodóház öröklési jogon való utódlását nemcsak Magyar- országon és a koronájában és az Isten segedelmével — szó szerint idézem — már visszaszerzett, hanem a még visszaszerzendő, ehhez tartozó részekben, országokban és tartományokban állapította meg. Az 1723 : I. t.-czikk 4. szakasza az öröklési jogon való utódlásnak megállapítása mellett Magyarország és az ahhoz kapcsolt részek és tartományok feloszthatatlanságát is világosan kimondja. Ez talán az 1712-beli horvát felirat elleni védekezés is és az 1712-beli palatinus conferentiára is vonatkozhatik. Bosznia és Herczegovina a magyar királyság tartományait képezték a múltban, képezik jogilag ma is. Nem mehetek a részletekbe a történelmi fejtegetésekben. Nem is magyar forrásokra hivatkozom. Utalok legelőször Hitnek Maximiliánnak, a kiválóan osztrák Írónak »Politische Geschichte des Königreiches Bosnien und Rama« czimü müvére, a mely 1787-ben jelent meg, II. József idejében. E munka czélját maga a szerző bevezetésében világosan körülírja : »Meine Absicht ist keine andere, als die illyrischen Provincen, dieses uralte, nun von der ottomanischen Pforte an sich gerissene Eigentum der Könige von Ungarn nach ihrem Uhrsprunge, ihren Veränderungen, ihren Kriegen und der itzigen« — jetzigen akar lenni, akkor úgy írták — »Lage näher und ordentlicher darzustellen«. B.osznia és Herczegovinának a magyar királysághoz való tartozását minden elfogulatlan más történetiró is elismeri ; csupán a magyar souve- ramitás keletkezésének módjára nézve vannak el- teresek. Vannak, a kik azt állítják, hogy fegyveres hódítással történt a megszerzése ; vannak, a kik azt mondják, hogy házasság utján kapta II. Béla. Egy harmadik rész azt mondja, hogy tulajdon- képen a horvát bánok féltek a töröktől és ezért hívták védnökül a magyart ; de egyben mindenki egyetért : hogy II. Bélától Mátyásig Bosznia és Herczegovina, a régi Rama, a magyar királyok jogos tulajdona volt. Maga dr. Petrinjesis is, a ki pedig nem magyar érdekkel kezeli ezt a kérdést, 1898-ban »Bosnien und das croatische Staatsrecht« czimen megjelent munkájában bárha azt vitatja, hogy Bosznia és Herczegovina kérdése csak a horvát államjog szempontjából bírálható el, önmaga kénytelen elismerni, hogy a magyar királyok II. Bélától Mátyásig mindig souverain urai voltak Boszniának és Herczegovinának, illetőleg Rámának. A történelmi alapon tehát és az 1723 : I. és II. t.-czikkek rendelkezései szerint elvitázhatat- lan Magyarországnak ezen tartományokhoz való joga. Most azonban, t. országos bizottság, az a kérdés, hogy ezen jognak érvényesítése ezidőszerint lehetséges-e, lehetséges-e az állam-raison szempontjából, vájjon az ország érdekében áll-e az az érvényesítés és vájjon minő consequentiákkal járna ezen tartományoknak most, az 1723 : I. és II. t.-czikkek alapján koronázási hitlevéllel és királyi esküvel is kötelezett visszacsatolása ? A további kérdés az, ha vájjon ezen tartományok igazgatásának ezen alapon való berendezése állandó-e? (Helyeslés.) Mind a két kérdésre feltétlenül nem-mel kell felelnem. Az ország jelenlegi helyzetét véve, a melyet később leszek bátor, bár vázlatosan, megindokolni és mert állandó jellegű berendezkedést nem ismerhetek el olyan tartományokra, a melyeknek jogi sorsa rendezve nincs, illetőleg, a melyeknek általam kétségbevonhatatlannak tartott jogi állapota ellentétben van azok tényleges sorsával. Ilyen tartományok sorsát csak ideiglenes állapotban lehet, szabad és kell tartani. Felszólalásom legfőbb czélja. t. országos bizottság, az volt, hogy erre vonatkozó nézetemet most már röviden összegezzem a t. országos bizottság előtt. (Halljuk ! Halljuk !) Megtámadhatná ezen tartományoknak a szent korona birtokaihoz azonnal való visszacsatolása még talán államunk nemzeti jellegét is. Megdönthetné — ezt a múlt indokból, az 1878-as ellenzéknek, a függetlenségi pártnak indokaiból meritem, a mely aggodalom ma is jogosult— vagy legalább is megtámadhatná a magyar szent korona birodalmában a magyar faj egyensúlyát. Pénzügyi szempontból pedig eltekintve attól, hogy a másik állam vér- és pénzáldozattal ezen tartományok visszaszerzéséhez hozzájárult és igy egy compensatio előtt, a végleges rendezés esetén ki nem térhetnénk, ezen tartományok 18 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója.
