A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ULKS. Bosznia és Herczegovina ügyéről kívánok szólani és itt mindjárt kezdetben csodálkozással állapítom meg azt a tényt, hogy Magyarország- Ausztria ezen országokat, a melyeket már har- mincz év óta megszállva tartott és kormányzott, csak most annektálta. Nem horvát szempontból beszélek, mert hogy mi horvátok kívántuk az annexiót, az köztudomású dolog, de beszélek az összmonarchia, vagy, ha úgy tetszik, a kettős monarchia érdekéből, a melynek feltétlenül kell tenni valamit Bosznia-Herczegovináért. Annak oka pedig, hogy ezen országokat miért annektálták ilyen későn, tagadhatatlanul a Lajtán inneni és túli birodalmak kölcsönös féltékenységében keresendő. Ausztria nem akarja ezen tartományokat Magyarországnak átengedni és viszont Magyarország sem Ausztriának, és igy harmincz esztendeig maradt függőben a dolog, mig nem uj államalakulások folytán Törökországban teljesen megváltozott viszonyok meg nem leptek bennünket. Mi történik már most az annektált Bosznia Herczegovinával ? Mi horvátok azt óhajtjuk, hogy ezen országok földrajzi, néprajzi és történelmi hozzátarto zandóságuknál fogva Horvátországhoz kapcsoltassanak. Elnök : Kérem az igen t. bizottsági tag urat. méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy Bosznia és Herczegovina államjogi hovatartozan- dóságának kérdése ezen bizottság hatáskörén kívül esik. Méltóztassék ezért tartózkodni e kérdésnek további fejtegetésétől. (Helyeslés.) Tomicsics György : Akkor nem szólok semmit. Zboray Miklós jegyző: Tuskán Gergely! Tuskán Gergely: (horvátul beszél.) Elnök : Engedelmet kérek, kénytelen vagyok az igen t. felszólaló urat megszakítani, még pedig azért, mert azt az értesülést nyertem, hogy azt mélíóztatott kijelenteni, hogy Horvátországban semmi törvény sem érvényes és semmi törvény sem haj tátik végre. Ha ez az értesülés a valóságnak megfelel, az igen t. képviselő urat rendre utasítom. Ki következik? Zboray Miklós jegyző: Yinkovics Tivadar! Vinkovics Tivadar: (horvátul beszél.) Elnök: Ki következik? Zboray Miklós jegyző: Babics-Gyalszky Lyúba! Babics-Gyalszky Lyúba (horvátul beszél). Elnök : Engedelmet kérek, az igen t. bizottsági tag ur nagyon jól tudja azt, hogy a törvény szerint a bizott-ági tárgyalásokon a horvát nyelvet használhatja. Tudnia kell azonban azt is, hogy sem én, sem a többi bizottsági tagok nem vagyunk kötelesek tudni a horvát nyelvet, sőt nem is tudjuk. Arra kérem tehát a szónok urat, ne méltóztassék ezzel a helyzettel visszaélni és ne méltóztassék a tárgyalás anyagába olyan dolgokat belekeverni, a melyekért kénytelen volnék elnöki rendreutasítást használni és esetleg a szót megvonni. Most is azon értesülést nyertem, hogy újból Bosznia és Herczegovina államjogi hovatart o- zandóságáról méltóztatik beszélni . . . (Felkiáltások : A horvát behigyckrol !) és olyan kérdésekről . . . Ugrón Gábor : A horvátországi állapotokról. Elnök: Engedelmet kérek, én nem tudom, miről beszél. Én ezt az értesülést nyertem, tehát ismételve figyelmeztetem, hogy ilyen dolgot ne méltóztassék belekeverni, mert kénytelen lennék elnöki rendreutasítással élni. Most pedig méltóztassék folytatni. Babics-Gyalszky Lyúba (leül) Nagy Ferencz: T. orsz. bizottság! Horvát t. képviselőtársaink mindig visszatérnek arra, a mi miatt már többszörös rendreutasításban részesültek ma is, t. i. a horvát kérdésre. Már pedig tudtommal ebben a delegatióban nincs a horvát kérdés napirenden és ez nem is tartozik a delegatio hatáskörébe. Különösen két dolgot említenek folytonosan, a mit nem lehet szó nélkül hagyni. Az egyik az, hogy Horvátországban semmiféle törvény nincs érvényben, ott valóságos exlex állapot van, a másik pedig az, hogy az alkotmány náluk fel van függesztve, hogy ott absolut uralom van és olyan állapotok, a melyek talán Oroszországban sincsenek. Hivatkoznak mindenféle elnyomatásokra, üldöztetésekre és hasonlókra. Ezt mi a magyar delegatióban nemcsak szó nélkül nem hagyhatjuk, hanem az efféle szólások ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell, annál is inkább, mert a horvát képviselők jól tudják, hogy itt senki sem érti meg őket. Mégis felhozzák ezeket a dolgokat csak azért, hogy otthon saját újságjaikban jelenjenek meg ezek a beszédek és rámutathassanak ott arra, hogy itt kellőképen jellemezték az ottani viszonyokat. Ez a czéljuk és ezzel szemben nekünk kötelességünk megvédeni azt a törvényes állapotot, a mely Horvátországban van, rámutatni arra, hogy ott igenis törvényes rend uralkodik. Megtartják a törvényeket és alkalmazzák azokat mindenkivel szemben. Hogy azután egyeseknek fáj az, hogy mindenféle izgatásaikkal szemben is alkalmazzák a törvényt, az csak természetes, de ezért még nem lehet mondani, hogy ott törvénytelen állapotok vannak. Ellenkezőleg, épen ők nem tartják meg a törvényt. Kérdem : vájjon megbecsülik-e ők a magyar alkotmányt, kellőképen éreznek-e abban a közösségben, a melyben vagyunk és nem-e izgatnak folytonosan ők a magyar alkotmány ellen ? A magyar országgyűlést épen ők támadják meg a legjobban és ilyenek után még csodálkoznak azon, hogy az alkotmány nem működik Horvátországban, hogy az országgyűlésüket egybe nem hívják. Mihelyt összehívják, kitör a scandalum, úgy hogy ig
