A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1908 - hiteles kiadás (Bécs, 1908)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
II. ULKS. 21 ben, liánéra a két államnak minden hazafias gondolkodású politikusának odaadásában, támogatásában, készenlétében és elszántságában bir, a mi nagyhatalmi állásunkat a Balkánon necsak azáltal méltóztassék megvédeni, hogy egy háború kitörését esetleg megakadályozza, de azáltal is, hogy az osztrák vagy magyar alattvalóknak személyi és vagyonbiztonságát biztosítsa, mert az még sem lehetséges, hogy két erkölcsileg, vagyonilag és fizikailag is erős államból conso- lidált nagyhatalomnak az alattvalói egy idegen országban kis áldozatokká váljanak. Midőn a külügyminister ur ő excellentiája s a közös ministerek mindegyike a magyar országos bizottságban az albizottsági üléseken is, de a hirlapirodalom terén is és a közélet minden vonatkozásában méltóztattak meggyőződni a magyar politikai élet teljes bizalmáról és áldozatkészségéről, akkor viszont a magyar nemzetnek is megvan egy nagy joga figyelmeztetni úgy a közös kormányt, mint a magyar kormányt, hogy a kormányok erősségéből egy nemzetnek gyengesége sohasem származhatik, és viszont gyenge nemzetből erős kormány sohasem alakulhat. Röviden kivánok még szólni a független bolgár királyság és ő Felsége a magyar király souverainitása alá helyezett Bosznia és Hercze- govina közé beékelt szerb királyság magatartásáról. Ha a szerb nép, a mely ma legnagyobb- részben Ausztria és Magyarország diplomácziai erejével és közgazdasági felsegélyezésével önálló államot alkotott, a Bosznia és Herczegovinára kiterjesztett fejedelmi souverainitás által jogaiban sértve érzi magát, akkor a politikai ethika szempontjából csak egv figyelmeztetéssel élek. Bosznia és Herczegovinának, a mi kormányzatunk által megalkotott közigazgatási jogrendje, a mi 30 éves állami működésűnk által szervezett közmivelődése, vagyoni jóléte Boszniát és Herczegovinát oly magas közületi fölényre helyezte, a mely kizárja a lehetőségét annak, hogy közgazdaságilag, szellemi műveltségi szempontból, de különösen a politikai moral szempontjából oly alárendelt fokon álló szerb királyság hatalmi szférájába kerüljenek. Figyelembe vehetné ezen szerb királyság azt is, hogy az a berlini kongresszus, a mely Ausztria és Magyarországnak Bosznia és Herczegovinára vonatkozólag nemcsak a jogot és a jognak a czimét adta meg, de a különlegességek egész halmazát is rótta, hogy e két tartományt szellemi sülyedéséből, az erkölcsi anarchiából, a jogrendnek teljes elhanyagolásából az európai czivilizáczió színvonalára emelje, ugyanakkor Szerbiának adott majdnem egy negyedrész területszaporulat, majdnem egy negyedrész népességemelkedést. Ha a berlini kongresszus nem is bízta meg Ausztriát és Magyarországot a közigazgatás végleges rendezésével, ha nem is adott megbízást felséges, uralkodónknak, hogy szuverainitását a magyar szent korona jogán ott publikálja, ugyanezt nem adta meg a szerb királyságnak sem, mert hiszen — gondoljunk a múltra, — a kis hűbéres szerb fejedelem, a berlini kongresszus után annak akarata ellenére egy befejezett tényt állított Európa elé, midőn királyságát proclamálta. Most már befejezhetem beszédemet. A bizottság tárgyalásaiban felszólalásommal részt venni többé nem kivánok, mert meggyőződésem az. hogy egy egyhangúlag elfogadott külpolitikának hallgatag támogatásával megnyilatkozó közakarat lesz legerősebb biztosítéka külpolitikánknak és erkölcsi ereje a két monarchiának. (Helyeslés.) Elfogadom a költségvetést. Elnök: Ki következik szólásra? Zboray Miklós jegyző : Benyovszky Sándor gr. ! Benyovszky Sándor gr. : T. országos bizottság ! A mi az annexiót illeti, arról nagyon sokat lehetne szólni pro és contra, ép azért az annexió- ról jelenleg nem akarok értekezni, hanem csak annak módjáról akarok egynéhány szót elmondani, a hogy az végbement. Azzal a móddal, a hogy az végbement, nem érthetek egyet és pedig azért, mert az úgy tünteti fel a mi, valóban legalkotmányosabb érzelmű fejedelmünket, mintha ő absolut, autokrata uralkodó volna. A mi engem illet, én úgy fogom fel a dolgot, ha már egyáltalában nem lehetett elkerülni az annexiót, azt nem igy kellett volna iniciálni. Iniciálni kellett volna úgy, hogy Boszniának és Herczegovinának alkotmányt kellett volna adni. Sokkal jobb képe volna a dolognak, ha maguk az illető tartományok határoztak volna sorsuk felett. Ha már most veszszük azt az óriási nagy haladást, a mely Boszniában és Herczegoviná- ban a 30 év előtti megszállás óta történt, annyi változás történt ott, hogy azokra a tartományokra valóban nem lehet ráismerni. Azok tökéletesen barbár országok voltak, népei szegények, nyomorultak voltak, és jogról, rendezett viszonyokról ott szó sem lehetett. Ha pedig ma foglalkozunk azokkal az országokkal, vagy olvasunk róluk, hát valóban bámulni kell. Azt meg kell adni, hogy a mi a közigazgatást és az igazságszolgáltatást illeti ezekben a tartományokban, ezek bámulatra méltók. Európának a legelső állama is megirigyelheti Ausztriát és Magyarországot Boszniának igazságszolgáltatása és közigazgatása miatt. Azonkívül a nép is vagyonosodott, a népnevelés is óriási előmeneteleket tett. Rendezett jogviszonyok vannak ott, és a mi a fődolog, anyagi téren is nagyban haladtak ezek az országok. Már pedig tudjuk, hogyha valamely nép anyagi téren gyarapodik, boldogul, akkor egyszersmind megelégedett is. Mindig azok a nemzetek, azok a népek elégedetlenek, a melyeknek anyagilag )