A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1907 - hiteles kiadás (Bécs, 1907)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
173 XII. I LES. kesztik, hibásak abban, hogy nem tudják önmagukat fékezni és okos politikát követni, hogy ne kerüljenek összeütközésbe az államhatalommal. Sajnálatos, hogy ez bekövetkezik, de ezt nem azért hoztam fel, mintha ezek a tények azt bizonyítanák, hogy nem kellene azon az utón haladni, a melyen a közös pénzügyminister ur halad. Egy fejlődésben, evolutióban lévő országban mindig lesznek bajok és ellentétek, s egyesek sérelmei, de ez nem azt jelenti, hogy az a programm, melyet a t. minister ur megvalósítani óhajt, nem volna helyes. Szomorú az is, a mit legutóbb olvastam, hogy midőn megkapták a városi autonómiát Szerajevóban, megbuktatták az ottani idegeneknek tekintett hivatalnokokat. Jól tudom, milyen Boszniában a hivatalnoki állás betöltésének kérdése, hogy az annak idején bejöttek és azok családtagjai Boszniában ellenszenvvel találkoznak, mert a cultura nevelése, stipendiumok, tanítások folytán felszaporodott oly tekintélyes számú benszülött elem ezen állásokra aspirál, és magát megrövidítve érzi, ha minden állást nem kizárólag velük töltenek be. Hiszem azonban, hogy ez a kérdés is megoldásra fog találni. Ez oly betegség, a melyen túl kell esni. De ha az irány az, hogy Bosznia megtartassák a bosnyákoknak, akkor helyes utón jár a minister ur és ezen a helyes utón meg is fogja valósítani tervét. (Úgy van !) A mi Boszniának hozzánk való viszonyát illeti, nem habozom nyiltan kijelenteni, hogy a mostani status-quo fentartását jobb szeretem. Ez annak az elvnek, a melyet hangoztattam, jobban felel meg, mintha Bosznia közjogi helyzetén változtatást akarnánk csinálni, akár oly módon, hogy túlmegyünk a berlini szerződésen és szorosabb kapcsolatba füzzük hozzánk, akár oly irányban, hogy tért engedünk a horvát és szerb aspiratióknak. Leghelyesebbnek tartom azt az alapot, a mely ma létezik : mert nem az a lényeg, hogyan fog Bosznia velünk kapcsolatba hozatni, hanem az, hogy Bosznia, mint egy ország alakuljon ki és fejlődjék. (Helyeslés.) A mi a közgazdasági szempontokat illeti, kénytelen vagyok nyiltan kimondani, hogy úgy vélem, hogy talán az igen t. pénzügyminister urnák nincs annyi ideje, hogy ezen kérdés részleteivel foglalkozzék, a mi pedig kívánatos volna azért, mert ne feledjük el azt, hogy midőn Bosznia a mi kezelésünk alá került, akkor abban az országban gyáripar megteremtésére idegen tőkét hoztak be, mely ott elhelyezést nyert az államhatalom nem csekély segítségével. Ha megnézzük azokat a kimutatásokat, melyeket a pénzügyminister ur szives volt a delegatio elé terjeszteni, constatáljuk, hogy körülbelül 22 — 23 állami üzem és 22 — 23 magánosok kezében lévő gyáripar van. Constatálom, hogy a 1 két legutóbbi évben egy cellulose-gyár, két | nyomda, építőipar, faipar-gyár, összesen öt vállalat létesült, a mi azt bizonyítja, hogy nem haladnak egészen abban az irányban, a mely felölelné a közgazdaság minden terét. E tekintetben talán az képez nehézséget, hogy nem fordulhatnak az egyes érdeklődő egyének, kik gyáripart létesíteni akarnak, közvetlenül a pénzügyminister úrhoz, hanem az osztályokhoz kell nekik fordulniok. A hiba abban gyökeredzik, hogy nem lehet nyugodtan hemenniök Boszniába, nincs megadva a garantia, hogy közvetlenül a pénzügyminister úrral beszélhetnék meg a teendőket és terveket, a kiirt pályázatokat és ajánlatokat. Itt van aztán a varesi bányák dolga. Nem akarok belemenni annak fejtegetésébe, nem okos dolog-e, hogy a varesi nagyértékü vasércztele- pet az állam a saját kezében tartsa, hogy a napirenden lévő cartellek és trustökkel szemben bizonyos ellennyomást gyakorolhasson? Mikor azt látjuk, hogy a haditengerészet szükségleteinél a vascartellek 25 percenttel emelték az árakat, okos dolog-e kiereszteni kezünkből e bányát és vasércztelepet, a mely alkalmas nemcsak egész Boszniát vassal ellátni, hanem most, a mikor az uvacz—mitrçviczai vonal ki fog épülni s utat nyitunk Kis-Azsia felé, ennek a vasútépítésnek czéljait is szolgálhatná? Az a vaséreztelep talán csekélyebb jelentőségű ; fő jelentőségű az a vasércz, mely jóformán az ut szélén fekszik, mely mintegy kőbányából, egy pár munkással kifejthető, és nagy percentű, kitűnő minőségű vasat tartalmaz, mely évszázadokig elláthatná vassal Boszniát, sőt talán Ausztria és Magyarország gyárait is. Okos dolog-e ezt kiengedni kezünkből? Nem járunk-e úgy vele, mint Magyarországon jártunk a szénnel, hogy szerződésileg más vállalatnak adtuk át és most kényszerítve vagyunk nagy károsodással attól visszavenni ? De ha már eladják azokat a részvényeket, melyek e vállalatnál biztosítják az államnak a hatalmi kört : legalább annyit meg kell már tenni, hogy más ajánlattevőkkel is szóba álljanak. Olvassuk nap nap után, hogy előnyösebb ajánlatok is tétettek, de az illetők nem is beszélhettek a ministerrel. Az osztályban jobbra- balra utasították őket, de valójában figyelemre se méltatták. Csak egy financzcsoport volt, a melylyel tárgyaltak és mely már eleve megkapta a jogot. Olvasom, hogy bizonyos feltételtől függőleg köttetett meg az Unio-bankkal a szerződés. Félek, hogy ez oly feltétel, a mely neki előnyös és nem nekünk. Kérem azért a t. pénzügyminister urat, adjon ez iránt felvilágosítást és nyugtasson meg bennünket a varesi bányaüzem dolgában. A ezukor surtaxe-nál Boszniáról egészen megfeledkeztek, a mi az egyik, uzorai gyárat egész katasztrófába kergette, a melyet most
