A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1906 - hiteles kiadás (Bécs, 1906)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 51 Teljesen felesleges megbeszélése a dolognak az, hogy a vámbevételeket hogyan és miként használjuk fel. Ezek nem a mi megállapodásaink tárgyai, ez kristálytisztán meg van állapítva az 1867-iki törvényben. Méltóztassék elolvasni a kiegyezési törvény 64-ik §-át, a melyben világosan meg van mondva, hogy a vámjövedelmek első sorban a közös költségekre fordittatnak. Azután meghatározza a törvény a hozzájárulási arányt, a mennyiben a vámjövedelmek nem nyújtanak kellő fedezetet. A törvény tehát világosan rendelkezik e tekintetben. Nekünk az 1867. évi XII. t.-cz. 40. §-a szerint más kötelességünk nincs, — elég nagyfontosságu kötelesség ez is — minthogy megállapítsuk a közös költségvetést, ennek számszerű tételeit, a melyeknek végleges megszavazása vagy elvetése azután az országgyűlésnek van fentartva. A fedezetre nézve azonban a törvény maga intézkedik, nekünk tehát nincs jogunkban és módunkban fedezeti alapokat kijelölni. Ha ezt föl nem vennők, ha az első »decretum« 6-ik czikkében fel sem sorolnék a fedezetet : vájjon volna-e ennek valami következménye? Semmi következménye nem lehetne. A kormány nagyon jól tudja a magyar törvényeket s tudja azt is, hogy az általunk megállapított költségeket, a melyeket azután az országgyűlés megszavazott a törvényben előirt formában, havi egyenlő részletekben kell neki a közös pénzügyministeriumba beszállítania. És itt a forma is mind helytelen. Azok a »czikk «-elnevezések, a decretumok formái és alakjai, a király által való szentesítése, köz- hirrététele, mind azt a látszatot akarja felkelteni, hogy itt törvényhozási működés fejtetik ki. Pedig nekünk más, mint költségmegállapitási jogunk nincsen, oly költségek megállapításáé, a melyeket az országgyűlés hagy jóvá. De fejtegetéseimben tovább is kell mennem. Láttuk azt az abnormitást, hogy a szükségletek akként osztattak kétfelé, hogy a rendes szükségletek külön fejezetenként az egyes mi- nisteriumoknál vannak felsorolva, azután jönnek a rendkívüli szükségletek, szintén külön fejezetekben, a helyett, — mint az természetes volna — hogy az egyes tárczáknal a rendes és a rendkívüli szükségletek csoportosíttatnának. De még ez is megbocsátható volna, ha legalább azt látnok, hogy a rendkívüli szükségletek közt valamennyi ilyen jellegű szükséglet fel van sorolva, és nem kell még külön-külön határozatokba beillesztett ily szükségleteket külön is felfedeznünk. De jön az első után a második és ez után a harmadik és negyedik határozat, hasonló köntösben, mint az első határozat. Ezek mind tartalmazzák azt, hogy hogyan fedeztetnek a költségek és a hozzájárulási arányok egészen külön czikkekben állapíttatnak meg. Van olyan határozat is, a mely még a százalékot is megállapítja, mintha ennek egyáltalán súlya volna. Azt mondja, hogy a magyar államkincstár terhére levonatik a 2°/o praecipuum, azután a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra marad 66 és bizonyos tized százalék, a magyar korona országai részére 33 és megfelelő tized százalék. Ezek azonban mind a mi hatáskörünknek kiterjesztését képezik. De visszatérek a költségvetés részleteire. Mit tartalmaz a második határozat? Tartalmazza azt a 7 millió és néhány százezer koronát, a mely a boszniai és herczegovinai hadtestnek kötségeit képviseli. Ez természetesen nem a Boszniában és Herczegovinában besorozott csapatok költsége, mert ez a boszniai költségvetésben van elszámolva, hanem egyszerűen saját ujonczainknak a költsége, a kik Magyarországból és Ausztriából Boszniába vannak bizonyos időn belül vezényelve. Ez tehát nem rendkívüli költség, hanem egyszerűen a magyar és az osztrák hadsereg egy részének rendes költsége, a mely csapattesteink felállításából és felszereléséből áll elő. Ha kivánatos is nekünk tudnunk, hogy Boszniában milyen csapattesteink vannak, azoknak mi a költsége, de hogy ezeket kiszakítsuk a rendes költségvetési keretből és egész külön decretum tárgyává tegyük, az nem indokolt és nem helyes. De nem helyes még egy más dolog sem, t. i. hogy ez nem tünteti fel a Boszniára fordított költségek teljességét. Tehát még ebből a szempontból sem bir teljes értékkel. Hiszen itt azoknak a hadtesteknek rendkívüli felszerelési költségei, uj ágyukkal és lőszerekkel való ellátása nem foglaltatik benn. A póthitelekben kiutalványozott nagy összegek, a melyek száz meg száz millióra rúgnak és melyek a Boszniában elszállásolt csapatokra is vonatkoznak, azokban a külön költségekben egyáltalán nincsenek feltüntetve. Tehát még teljesnek sem tekinthető az összeállítás azon szempontból, hogy ha feltüntetné a Boszniában elhasznált összegek teljes nagyságát. De, t. országos bizottság, mondjuk, hogy ezt meg valaki indokoltnak találná, mert végre is külön területen működő hadtestről és annak költségeiről van szó. De méltóztassanak megnézni a III. és IV. számú határozatokat, a melyekben ilyen összegek vannak foglalva : »egyszeri« rendkívüli szükséglet az uj tábori tüzérségi anyag czél- jából. Tudjuk, hogy ez mennyire egyszeri szükséglet. Hiszen ez múlt évben is, azelőtt is »egyszeri« szükséglet volt és jövőre is az fog az lenni. Szóval igenis befektetés és beruházás ez és nem egyszeri szükséglet. De ha az volna is, mint beruházást és mint átmeneti kiadást a közös hadsereg költségébe kellene külön czim- letként felvenni. De hogy az külön hitel és külön határozat tárgyává tétessék, az nem indokolt.
