A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLtiS.

előre kell bocsálanom egyet: azt, hogy századokon át ez a két kormány, Bosznia és Herczeg ovina soha nem amalgamizálódott teljesen. Noha ugyanaz a nép lakja, noha ugyanazok a vallások vannak mindenütt, Bosznia és Herczegovina egymással mindig némi kis különbözeiben, gyakran ellentétben volt, és ez kifejezést talál még az előbbi iegime kormányzási formájában is, mert időről-időre egyesit tetett Herczegovina Boszniával, aztán megint külön választották, és ez igy folyt tovább Ha vannak a t. delegátusok közt, a kik ezekben az országokban valaha jártak, talán bizonyítani fogják, hogy még elno'o- giai tekintetben is van különbség, és hogy a herczegovinai, legyen bár mohamedán, akár katho- likus, akár ortodox, még ha ugyanazt a nyelvet beszéli is, egészen más ember, mint a bosnyák, — legalább sok tekintetben. Ez a, nem mondom külön állás, de különbség és elkülönítés arra vezetett, hogy Herczegovinában élénkebb volt az a particularisticus érzés, a mely különben a legfőbb jellemvonása az egész Keletnek. Méltóz- tassék végig nézni a Balkán-félsziget történetén és mindenütt egy momentum emelkedik ki magasan: az, hogy a népek és egyesek mindig meghajoltak az államhatalom előtt, ha az elég erős; de ezt nem szívből, az állam érdekében teszik, azért, hogy erős legyen az állam, hanem meghajolnak az erő előtt, és a mint lehet, azonnal megkísérlik, hogy különböző apró centrumokat képezzenek. Méltóztassék csak emlékezni ezen század első felének a történetére a Balkán-félszigeten. Nem szólok a keresztény államok később bekövetkezett képződéséről, nem szólok a szerb, nem a görög forradalmakról, hanem arról, a mi a török birodalom belsejében történt. Méltóztassék csak megemlékezni Paszvan-oglu vidini szerepléséről, a vahabilákról Aiábiában Tepe- leni Ali pasáról, — mind egyet akartak, a mennyiben a szultánnak, mint kalifának hatalma alatt a nagy török birodalom keretében egyes, saját egyéni felsőbbségök alatt álló országokat kívántak alkotni. Ez az a vörös fonál, a mely az egész Balkán sok százados történetén átvonul, a mely belehato! az ottani népek érzésébe, és a melyen sem tiz, sem húsz, sem harmincz év oly hamar nem változtat. Ezt előre kellett bocsálanom, bogy azután némely részletek könnyebben megérthetők legyenek. Ez az érzés a körülményeknél fogva mindig erősebb volt Herczegovinában, mint Boszniában.

Most rátérek a concrét esetre, a melynek valóságos alapja ezen viszonyokban rejlik. A múlt év május elején egy tizenhatéves mohamedán leány elhagyta a szülői házat azért, mert egy neki nem kedves, idősebb mohamedán férfihez akarták erőszakolni feleségül. Eltávozásában két-három egyén segédkezett neki, és azt mondják, hogy Dalmátiába távozott. Akkor rögtön feltámadt a hir, hogy ez katholizálás volt, katholikusok részéről ez a leány a katholikus hitre téríttetett át és ezért szöktették meg. Ennek következtében a mohamedánok közt nagy felindulás támadt, és az akkori mufti néhány egyénnel élére állt a dolognak, azonnal a hatóságokhoz jött, és követelte, hogy a leányt visszaszállítsuk. Erre a hatóságok megbüntették a szökésben segédkezüket, továbbá elhivatták az atyát, miután már ók magok a szülők is mondták, hogy Dalmátiába ment, és valószínűleg ott katholizált, és megkínálták azzal, hogy ügyvédet adnak neki, a kit mi fizetünk, adunk útiköltséget, menjen át Dalmátiába és keresse a leányt. Ezt az atya nem tette. A bosnyák kormány irt a dalmát kormánynak, én magam is fordultam a belügyministerhez, de nem találták. A határon természetesen megszűnvén a bosnyák kormánynak minden cselekvési képessége, a dolog abban maradt. Erre aztán egy meglehetős agitatió keletkezett Mos- tárban. Néhány egyén, kiknek élén a volt mufti álit, megragadta ezt az alkalmat és az agitatió eredménye volt két beadvány : egy felségfolyamodvány, a mely a leányra szorítkozott és egy nagy és terjedelmes statutum, mely a ministerium- hoz jött. Egy deputatió, a melyben azok közül, a kik ma itt vannak, szintén voltak egy páron s a kiknek én eszközöltem ki a fogadtatást ő Felségénél, átadták a felségfolyamodváuyl, és a statutomot a ministeriumhoz juttatták.

Ez a statutum igen különös mű, csak néhány pontot fogok belőle megemlíteni—megint bocsánatot k<jll kérnem, ha igen hosszadalmas vagyok, ez unalmas is, de kénytelen vagyok vele foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) — s alig hiszem, hogy szükség lesz a magam részéről ehhpz néhány észrevételt fűznöm, a t. bízott-