A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
26 IX. ÜLÉS. csak arra kérek engedelmet, hogy a jelentést nehány rövid megjegyzéssel kisérhessem. Rövid lehetek annyival inkább, miután azon nagy európai kérdések, melyek nehány éven át a bizottság kebelében élénk, néha izgatott viták tárgyát képezték, legalább egyelö're letűntek a napirendről. A berlini szerződés a két törvény- hozás részéről elfogadtatott és lényegesebb részeiben jóformán valósítva van; a boszniai és hercze- govinai ügyek megszűntek a külügyek sorában figuráim és igy meglehetősen szűk azon nemzetközi kérdések köre, melyekkel a külügyi albizottságnak foglalkoznia kellett. Ezek közt pedig az albizottság nézete szerint alig van olyas, mely emberi előrelátás szerint, közel jövőben -az európai béke megzavarásával fenyegetne és nevezetesen ezen monarchia anyagi erejének a szo- kottan túl menő kifejtését igényelhetné. Erre, miként az albizottság megnyugvással értesült, a t. külügyér nyilatkozataiból — még azon küzdelmek sem fognak okot adni, melyek Montenegro és a berlini szerződés szerint ezen országba bekebelezendő albániai terület lakossága közt folynak. A kormány ezen felfogása az albizottság teljes helyeslésével találkozott. A porta lelki- ismeretesen teljesítette azon kötelezettségét, melyet a berlini szerződés 32. czikke szerint csapatainak visszavonására nézve vállalt; hogy Montenegro miként ejtse már most tetleges birtokába az újonan nyert területet, az az ő dolga. Az ő joga ama terület birtoklására ugyanazon alapon nyugszik, mint Ausztria-Magyarország joga Bosznia Herczegovina megszállására ; monarchiánk ezen jog érvényesítése alkalmával szintén kénytelen volt megküzdeni az érdekelt területek lakosságával és a porta azon alkalommal velünk szemben tán még annyi loyalitással sem járt el, mint jelenleg Montenegro iránt. De azért nekünk a berlini szerződést aláirt hatalmak közül senki sem nyújtott segélyt és mi ezt nem is kívántuk ; a mi eléretett, az saját vérünk és pénzünk árán éretett el. Ugyanazt tegye Montenegro is, ha a berlini szerződésben nyert előnyöket tettleg élvezni akarja. Vitatkozni lehet a felett, vájjon a mai korban egy- átalában helyes eljárás-e bármely népet is oly uralom alá kényszeríteni, mely neki nem kell, de hogy ily kényszert idegen érdekekért gyakorolni nem szabad, legkevésbbé pedig oly állam érdekeiért, melynek irántunk való magatartása nem mindenkor volt olyan, hogy hálánkra igényt tarthatna, az úgy hiszem minden kétségen kívül áll. E szerint a teljes neutralitas az, mit a montenegrói-albán küzdelmekkel szemben monarchiánk részéről kívánunk és melynek fenntartására a t. külügyér ur nyilatkozatai határozott kilátást nyújtanak. Szól a jelentés továbbá azon alkudozásokról, melyek köztünk és Szerbia közt úgy a vasúti összeköttetés, valamint a kereskedelmi szerződés dolgában folytak. Mind a két tárgy tökéletesen ismeretes és az albizottság talán nem csalódik, midőn felteszi, hogy a jelentésben e tárgyak körül kifejtett nézetek a monarchia mindkét felének helyeslésével fognak találkozni. Elkerül tetett részünkről minden fenyegetés, mely épen a gyöngébbel szemben nincs helyén, azonban nyugodtan és határozottan ki van mondva az albizottság részéről ugyanaz, a mit a külügyminister ur épen oly nyugodtan, de épen oly határozottan tudatott a szerb kormánynyal, hogy t. i. a jelenlegi helyzetet továbbra megtűrni nem lehet. És nem kételkedünk, hogy az erélyes szót, ha kell, az erélyes tett is követendi. Midőn monarchiánk a berlini szerződés értelmében Boszniát és Herezegovinát megszállni készült, hazánkban igen sokan, sőt bátran lehet mondani a túlnyomó többség azon nézeten volt, hogy mindazon czélokat, melyekkel a boszniai occupátio indokoltatott, sokkal teljesebben lehetett volna elérnünk, nevezetesen befolyásunkat a Balkán félsziget nyugoti részeiben sokkal jobban megszilárdítanunk, ha Bosznia és Herczegovina helyett Szerbiát foglaljuk el. Az akkori igen t. külügyminister ur és fel kell tenni, hogy — mint a berlini congressus egyik tagja — a jelenlegi minister is, más véleményen volt ; szerintük Bosznia és Herczegovina occu- pátiója nekünk oly erős állást ád, hogy Szerbia magától esik a mi hatalmi spharánkba. E nézet helyességének most kell majd bebizonyulnia és bármi véleménynyel lett légyen valaki-a boszniai occupátio czélszerűsége körül, ma midőn az occupátio megtörtént, úgy hiszem, mindnyájan egyeknek kell lennünk azon kívánatban, hogy amaz intézkedés által a kis szomszédainkra való befolyásunk csakugyan annyira fokozódott, a
