A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
166 XIV. ÜLÉS. felhozni ; annál áldásosabb lesz működésünk az j igazságos kormányzás és pártatlan igazságszol- i gáltatás terén; annál biztosabb és nagyobb lesz az ez utón elérendő hatalmunk; — ha tapasztalni fogják azon tartományok lakói, hogy az emberi érzetet mélyen sértő embertelenség ideje az osztrák-magyar fejedelem kormánya alatt lejárt, s bármily vallású, nemzetiségű, állású vagy hatalmú alattvalót érdem szerint egyaránt sújt, egyaránt megvédeni tud és akar az igazságos hatalom keze. íme! ezek azon dolgok, melyek ^ miatt Bosznia és Herczegovina occnpatiója szükséges volt ; — nemcsak tehát, — mint ma egyik t. tagtársunk mondotta, azért, hogy az elveszett Lombardia és Velencze helyett állítsunk be ismét két tartományt, mérlegelve a pénzbeli hasznot, vagy veszteséget, melyet a csere importál. Nem lehet, t. bizottság, a fönforgó nagy eszméket s czélokat, az elhárított nagy veszélyeket s kiszolgált nagy érdekeinket szem előtt tartva, merő pénzügyi szempontból megítélni az egész kérdést, csak azon tűnődve, vájjon mit | költöttünk rá, mennyit fog bizton behozni, hogy üt ki majd a bilance forintokban és krajczárok- ban. Nagy okok voltak, melyek oda kényszeri- tettek minket, nagy eszméket akartunk realisálni, nagy czélokat elérni, a humanismus, a művelődés és tulajdon érdekeink szolgálatában egy nagy dolgot végeztünk : itt a krajczáros finánczkérdés- nek helye nincs. (Helyeslés.) De a mint szükséges volt az én nézetem szerint az occupatio, úgy arra tökéletesen jogosítva is voltunk. [Halljuk!) Én ezen jogosultságot, — hogy a dolgot mindjárt előre a maga tisztaságában és egyszerűségében kimondjam, — egyedül a berlini szerződő hatalmasságok határozatához hozzájáruló Törökország beleegyezéséből származtatom, semmiből másból. óíiről mielőtt még szólni fogok, engedje meg a t. bizottság, hogy mintegy mellesleg a dolognak egy magyar oldalára tekintsek, [Halljuk!) reflectálván részint oly mondottakra, melyek vagy magán, 'agy hivatalos körökben megütötték fülemet, részint pedig egyes olvasott dolgokra. Ln abból, hogy Kálmán király idejétől fogva II. Lajos idejéig, tehat majdnem fél évezredig a magyar király birtoka vala Bosznia, magyar ko- íonánk, tehat most az osztrák-magyar trón réi szére semmi jogot sem származtatok le, [Helyeslés.) ; valamint azon körülményben, hogy Rámának, azaz Boszniának királyi czíme fejedelmünk többi közt előfordul, valamint, hogy Bosnyákországnak zászlója a koronázási szép szartartásoknál fennlobogott és közbevetőleg legyen mondva, talán némi történelmi előjelentéssel történt, hogy a gr. Andrássy családnak egyik daliás tagja vitte akkor a zászlót ! [Derültség.) ezen körülményekben mondom, egyebet történeti kegyeletes reminiscentiáknál nem látok, melynek szemben Boszniának a negyedfél századot körülbelől megütő török birtoklá-ával szemben az ezen országot is magában foglaló török birodalom iránt kötött nemzetközi szerződésekkel: sem jogfenntartó, sem jogszerző ereje nem lehet, nem lehet semmiesetre; még azon esetben sem, ha maholnap ez országra ráillenék a nullius possidentis. [Helyeslés.) De midőn az egykori birtoklásból nem származtatom Bosznia occupatiójára való jogosultságunkat : épen azon birtoklás folytán némi törté- j neti hivatottságunkat erre elismerem. Hogy t. i. valamint a világtörténelem providentialis kezeszőtte európai államviszonyokban egykoron félévezredre felmerült a szükség, hogy Bosznia országunkhoz csatoltassék : úgy ily reminiscentiák által történetileg utalva érezhetjük magunkat Boszniára nézve hasonlót tenni, ha ezt érdekeink kivánják, ha arra a lehetőség és jogezím megadatik. De mondom, nem azon birtoklásból származtatok occupáló tettünkre nézve bármily jogosultságot ; én ezt egyedül a török hatalom beleegyezésében keresem. S nagy fontosságú következtetéseket fogunk innen vonhatni, főleg ha a berlini mandátumot kissé elemezzük. A berlini mandatum először is nem mandatum; neve helytelen, de diplomatiai bevett jelentése ismeretes lévén, ennek s csakis ennek értelmében használ- tathatik. A berlini mandátumban másodszor van két különböző dolog; van az európai hatalmasságok szava és Törökország beleegyezése. Ez utolsóból származik a jogosultság ; az első csak a ténykedési opportuuitásra nézve döntő, hogy t. i., ha megteszsziik, mire a török beleegyezés fölhatalmazott, a többi hatalmasságok részéről ellenkezéssel nem találkozunk; — mi lényeges jelentőségű reánk nézve; mert igy történt, hogy oly körülmények közt, oly időben és oly előzmények
