Vízrajzi Évkönyv 12., 1901 (Budapest, 1904)
Tartalom
69 A csurgalékvizek mennyiségét az állami telepeken átlagban 51'5%-nak, a Kriegner-telepen 28-7%-oak és a Machmer-telepen 37 5°/0-nak találtuk. Ez utóbbi körülményből, a midőn is a Machmer-féle telepnek csurgalékvize közepes eredményt mutat, azt kellene következtetnünk, hogy a fent kifogásolt 9'34 literes vízsugár mégis szükséges volt. Mivel azonban ezen magas eredmény rendkívül elüt eddigi négy évi mérésünk átlagától, nem fogadhatjuk megnyugvással és szükséges a puszta-péklai telepeken a méreteket és megfigyeléseket tovább is folytatni. Annál is inkább szükséges ez, mert általában az összes eddigi puszta-péklai vízmérésünk eredménye, összehasonlítva az olaszországi vízszükséglettel, — ahol másodperczenként és hektáronként átlagban L5 liter vízsugárral élnek, — igen nagynak látszik, vagyis arra enged következtetni, hogy itt mindig nagy vízpazarlással dolgoznak. Ez különben kimagyarázható azon körülményből is, hogy itt vízdíjat nem fizetnek, míg Olaszországban a vizet mp. literenként fizetik. (Lásd a következő oldalon levő táblázatot.) 5. Nyitra-ivánkai rétöntözés. E területnek öntözése az engedélyokirat értelmében csak bizonyos meghatározott napokon gyakorolható, s ezen körülmény minket is korlátozott a mérésben, így történt, hogy e helyen csakis 2-3785 hektárnyi területnek öntöző vizét mértük meg julius hó 14-én. Az eredmény azt mutatta, hogy itt egyszeri jó öntözéshez 30 centiméternyi elboritás szükséges. 6. Zöldséges kertek öntözése Budapest környékén. A múlt évről megjelent ismertetésünk alkalmával megfigyelésünket az óbudai, kelenföldi, Rákospatak-menti és Illatos árok melleti csoportokba osztottuk. Jelen évben, amíg egyrészről megismételtük a múlt évben végzett némely méréseinket, egyúttal újabb kisérleti telepekre is kiterjeszkedtünk; nevezetesen a Római fürdő mellett, Újpesten, Rákospalotán, Soroksáron és Csepel-szigeten. Végül ez évben megkezdtük az adatgyűjtést a kerti öntözésekkel járó építői és üzemköltségeknek összeállítására is. Vízméréseink eredményét a 71. oldalon levő táblázatban foglaltuk össze: E táblázat adataiból első sorban kiemelhetjük, hogy a felsorolt öntözéseknél az elbontás magassága 20—140 mm. között változott, átlagban pedig 75 mm. volt. Az igénybe vett állandó vízsugár pedig, amely ilyen természetű öntözések jó vízellátásához szükséges, átlagban 1'23 liter hektáronként és másodperczenként. Meg kell itt is jegyeznünk, hogy az állandó vízsugár kiszámításához hetenkénti egy öntözést vettünk számításba és az öntözést éjjel és nappali folytonos működésben levőnek tételezzük fel; természetes tehát, hogy ha csak nappali öntözésre készítjük a tervet, akkor hektáronként és másodperczenként kétszer annyit, tehát 2-46 liter kell számításba vennünk. Ha az itt felsorolt nagyobb kiterjedésű területeket olyan szempontból bíráljuk, hogy képesek-e a meglevő vízemelő berendezéssel az egész területet hetenként egyszer kellően megöntözni, akkor arra az eredményre jutunk, hogy ezt a feladatot a felsorolt telepek egyike sem képes megvalósítani. Legjobban megközelíti az l-ső számú, amely a megkívánt öntözést minden 10-5 napon belül, egyszer képes tenni; a 2-ik számú csoport csak 4V2 hét alatt képes az egész területet egyszer jól megöntözni; a 3-ik csoportnál csak minden 20-ik hét alatt jutna az egész területre egyszeri jó öntözés.
