A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
12 ton a 100 milliméter fölött való terület kicsiny, addig keleten nagyobb terjedelmű. A 100 milliméternél kisebb mennyiségek általában egyenletesebb eloszlásúak, amiért is nagyobbszabású izohiétarendszerek nem is alakulnak ki, hanem csak kisebb- nagyobb szigetes területeken foglalják körül a jobbára nem nagyon lényeges eltérésű vidékeket. Szeptemberben a nagy mennyiségek súlypontja újra a Dunántúlra esik s a mennyiségek északról dél felé emelkedő tendenciával rétegeződnek el. A legnagyobbak, 150 és 175 milliméterig, a Dráva vidékén helyezkednek el, innen rétegesen fcgy a csapadék, a 75 milliméteres izohiéta nagyjából a Sopron és Békésgyula között képzelhető vonalon fut végig, míg feljebb az 50 milliméteres izohiéta már két részre szakad, az egyik a felső Duna szakaszt járja körül, a másik a Tiszántúlnak tetemes részét kanyarítja be. E két rész, meg a 75 milliméteres izohiéta között egy nagy terület fekszik, amelynek csapadéka meglehetősen egyöntetű. Az október országosan igen száraz. A legmagasabb szám- rendű izohiéta a 25 milliméteres, amely nagyobb területet azonban már csak a Dunántúlon foglal egybe, északon és keleten, az országszéleken a 25 milliméteres görbe csak szerény kis területeket vesz már igénybe. A szolnoki Tisza szakaszának tág kerületében a csapadék 10 milliméter alá esik. A november havi csapadék abszolút értelemben is ennek az esztendőnek legkiadósabb mennyiségeit hozta. A mennyiségek délnyugatról északkelet felé menetesen fogynak. A 100 milliméteres izohiéta hatalmas éket ír le, Magyaróvár körül indul, délfelé kanyarodó ívben átvág a Csepel-szigeten, innen folytatva útját Szolnoknál a Tiszán is túlmegy és Gyulánál visszafordulva Kalocsa felé, Baranyamegyét szelve, a Drávánál eléri az országhatárt. Ezen a hatalmas ékalakú területen belül koncentrikusan sorakoznak a nagyobb számértékű izoliié- ták, melyeknek legnagyobbja 200 milliméter, a nyugati határszélen. A 100 milliméteres, ékalakú görbétől keletre eső kisebb rendszámú görbék nagyjában szintén e domináló görbe alakjához igazodnak, de már csak részekre daraboltam így találunk egy 75 milliméteres területet Győr és Esztergom között, továbbá a Tisza két partján Szolnok fölött egy tetemes területet, végül egy kis területet a Maros torkolatának vidékén. E két utóbbi között, a Körösök vízgyűjtőjében a 100 milliméteres izohiétának még egy kelet felé nyitott függelékét találjuk. E hónap abszolút legnagyobb csapadékmennyisége 223 milliméter a nyugati végen. A decemberi csapadék izohiétás képe semmiféle komplikációt nem mutat, jóllehet a Nagyalföldön, valamint az északi hegyes vidéken a havi értékek mindenütt felülhaladják a normális mértéket. A vezető görbe ezúttal is, mint az előző hónapban, egy keletre mutató hatalmas ék, melyet az 50 milliméteres izohiéta rajzol. Vácnál indul ki mérsékelt kanyargással egészen Debrecen tájáig, innen ugyancsak csekély fordulatokkal Mohács felé csap le. Ezen az éken belül a Rába körül, meg a felső Balaton körül zárt területen a csapadék 25, Szolnoktól nyugatra pedig 10 milliméter alá esik. A szabolcsi Tisza vidékén kicsiny területen 75 milliméter fölé emelkedik a csapadék havi összege. Az 1925. év hőmérsékletét enyhe tél és hűvös nyár jellemzi általában. Az évnek első három hónapjában a hőmérő gyakran emelkedik a normális magasság fölé, minek folytán e hónapok átlaghőmérséklete is jelentékeny, különösen februárban, amikor az eltérés + 4 és + 6 C fok. A tél körülbelül április elején végződik. Április és május hőmérséklete havi átlagban szintén normális feletti, de az éjjeli lehűlések még mindig elég tetemesek. Júniussal egy hűvös hajlamú szakasz következik, amely voltaképen csak októberben szűnik meg. Különösen a június, augusztus és szeptember hőmérséklete marad el észrevehetően a normális mögött, az eltérés 1—2 C fok. Nagyobb nyári meleg nem volt, a legnagyobb hőséget az augusztus hozta 32 C fok abszolút értékben. Október közepén már fagyok jelentkeznek és bár a novemberi középhőmérséklet ismét a normális fölé emelkedett, ebben a hónapban 6—16 fokos fagyok is fordulnak már elő. A december két és fél fokkal a normális alatt maradt, nappali felmelegedése szélső értékekben is csak 7—13 fok, míg éjjeli lehűlése időnként már 12 és 20 C fokra ereszkedik le. 1926. évben. (2 térképmelléklettel.) (21. oldalon.) Ha az 1926. év 12 hónapjának csapadékviszonyait áttekintjük, akkor az a benyomásunk, hogy ez az esztendő a kevéssé csapadékos esztendők közé tartozik. A száraz hajlamú hónapoknak nagy száma erre a feltevésre kétségtelenül jogosít. Ám, miként az előző esztendőben, úgy 1926-ban is, különösen a meleg időszak nagy és gyakori csapadéka döntően befolyásolja az egész esztendőnek karakterisztikumát. Térképre vive ennek az évnek évi mennyiségeit, illetve az évi mennyiségek eltérését a vonatkozó normális értékektől, kiderül, hogy az ország területének túlnyomó nagy részén változó nagyságú többletek mutatkoznak és csak alárendelt kiterjedésű területeken találhatók hiányok. Miként az ország területén megszokott jelenség, a legnagyobb többletek ezúttal is a Dunántúl találhatók, de a többletes területnek északkelet felé még folytatása is akad körülbelül a Sajó vízgyűjtőjéig. Ezen a csaknem egyenes vonalon haladó csapáson találjuk úgy az abszolút legnagyobb évi mennyiséget, miként az abszolút legnagyobb pozitív eltéréseket is. A legnagyobb csapadékmennyiségek térszíne a Muraközhöz támaszkodó vidék, ahol mindenütt 1000 milliméter fölé szökik az évi mennyiség és 1244 milliméterrel kulminál. Az 1000 milliméteres izohiéta a Rába déli folyásánál kezdődik és délkeleti irányban a magyarországi Dráva szakasznak körülbelül félhosszán végződik. Ezt az izohiétát az évi mennyiségvonalak rajzának alapvonalául tekinthetjük. Innen indul ki a 900 milliméteres görbe is, de ez már igen messze beöblösödik a Közéj) hegység táján s öblének csúcsa már a Kisalföld déli peremén fekszik. Még ezen az izohiéta területen belül is két kis sziget található, melyen az évi mennyiség az 1000 mm-t túlhaladta. Hasonló nagyságú tételeket másutt már nem találunk az országban. A 800 mm-es görbe koncentrikusan simul az előbbihez, de mégis úgy, hogy a görbe kezdete Pozsony környékén lép az országba, innen kanyargós úton lefelé halad a Rába középszakaszáig, ahonnan már szorosan a 900 mm-es görbének útját követi és szintén a Dráva szakasz közepe táján hagyja el az országot. A következő 700 mm-es görbe már csak a Középhegységnek északkeleti részei táján követi a nagyobbrendű görbéket, egyébként pedig csaknem az egész Dunántúlt zárja magában. Győr és Esztergom között szorosan a Dunához tapad, azután Budapest felé, majd vissza a Balaton felé egészen Siófokig görbül, hogy onnan megint keletre kitérve, az alsó Dunántúlnak legnagyobb részét magába zárja. A 700 és 800 mm közötti izohiétaterületnek tág alsó dunántúli részén több kis sziget akad, amelyen a csapadék részben 700 mm alá esik, részben 800 mm fölé emelkedik. A 700 mm-es izohiétának eszter- gom—budapesti szakaszával szemben, a Dunának bal partján szintén fellép egy ilyen számrendű görbe, amely igen nagy kanyargások közben a mondott vidéktől egészen a Tisza és Szamos összeszögeléseig húzódik. Ezen a görbén kívül 800 mm-es mennyiségek már csak elvétve fordulnak elő itt-ott apró szigetek gyanánt. Ha már most a Dunántúli és az északi dombos vidék 700 mm-es görbéit egy rendszerbe valónak tekintjük, akkort megkapjuk azt a széles nagy ívet, amelynek hajlatán belül az 1926. évnek legkisebb mennyiségeit leljük fel. A 600 mm-es izohiéta Szeged táján kezdődik, majd nyugatra átcsap a Dunához, onnan a Duna folyását visszafelé követi Budapest fölé, innen pedig széles kanyargással keletre fordulva, a Szamos alsó szakaszán ér véget. E nagy izohiétaterületen belül már csak a Körösök fölött akad egy kis sziget 600 mm fölött és egy terjedelmes folt a Körösök beömlésének tág vidékén 500 mm alatt. Itt találjuk 393 mm-rel ennek az évnek legkisebb csapadék- mennyiségét.
