A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások 33., 1924-1927
Tartalomjegyzék
ii Két másodrangú többletterületet is találunk még egészen kistöbbletű vidékekbe ékelve, így Budapest alatt egy 10—25 százalékos szigetet, továbbá a Tárná, Eger patak eredőhelye és a Rima—Sajó között egy 10—13 százalékos másik szigetet. Az évi csapadékösszegek abszolút számai 500 és 1200 milliméter között váltakoznak. A legkisebb összeg a Vértes-hegységtől északra esik, a legnagyobb pedig ott található, ahol a Bába az országba lép. Az 1000 milliméternél esősebb területek a nyugati országvégektől a Dráva mentén csaknem a Dunáig haladnak. A Dunántúl déli szélén elhelyezkedő 1000 milliméteres izohiétától az országrész belseje felé csak lassan apadnak az évi összegek, úgy hogy a 700 milliméteres izohiéta már csak a felső Dunántúlnak egy aránylagosan kisebb részét vágja el az -esősebb nyugati szélektől, valamint az alsó Dunántúltól. A Dunától keletre tekintő országfélen az 500 és 700 milliméter közé eső kisebb számrendű izohiéták foglalják el a terület túlnyomó nagy részét. A keleti félország déli, délkeleti és északkeleti szélei felé azonban újra emelkedést mutatnak az évi összegek. Különösen szembeötlő ebből a tekintetből az északkeleti országszöglet, ahol körülbelül Tokajtól kezdve gyors •egymásutánban 700 millimétertől kezdve 1000 milliméterig emelkednek az izohiéták. Ilyformán az országnak úgy a nyugati széle, mint a szélső északkeleti szöglete rendkívül változatos összegű csapadékmennyiségeket tüntet fel, míg a centrális tájak csapadékeloszlása szemmelláthatóan egyenletesebb. Széles vonalakban ismertetve az évi csapadékösszegeknek úgy abszolút, mint relatív viszonyait és elterjedését, áttérhetünk most már az 1925. év egyes hónapjai csapadékviszonyainak taglalására. A január hónap nagy szárazságával természetes folytatása és egyúttal befejezése volt annak a hosszantartó száraz időjárási szakasznak, amely már 1924 szeptemberében vette kezdetét. Mindössze a pozsony—váci Dunaszakasz mentén egy nem is széles sávon, valamint a Drávának rövid szakán egy még keskenyebb sávon akadnak 10 milliméteren túlmenő havi összegek, amelyeket a 10 milliméteres izohiéta zár körül. A domináló izohiéta az 5 milliméteres, amely az országnak jóval több mint fél terjedelmét ölei körül s amely területen a januári csapadék mindenütt még 5 millimétert sem tesz. Rendkívül nagy azoknak a csapadékmérő állomásoknak száma, amelyeken az egész havi csapadékösszeg csupán 1 milliméter. A február, a normális évnek csapadékban legszegényebb hónapja, ezúttal rendkívül nagynak mondható csapadékot hozott. Mindössze csak a pozsony—váci Dunának jobbpartja mentén maradt ki egy aránylag nem túlságosan nagy terület, amelyen a februári csapadék nem fedezte teljesen a normális mértéket, de a hiány itt sem számottevő. Az uralkodó izohiéta az 50 milliméteres, amely a Fertő déli csúcsánál indul el, zegzugos kanyargással leereszkedik a Balaton déli csúcsához, innen nagyjából vízszintes úton a Dunához jut el és a folyamot átlépve, Pest vármegye közepéből is még egy nagy darabot körülzárva, délnyugati irányban visszatér a Drávához. A bekerített területen még egy elég tekintélyes terjedelmű 75, majd egy kisebb kiterjedésű 100 milliméteres izohiéta terület is foglal helyet. Kis területen az 50 milliméteres görbe még az országnak északkeleti szögletéből is elkerít egy kis darabot. A drávamenti 100 milliméteres izohiéta területen a csapadék maximuma 117 milliméter. A márciusi csapadék mennyisége normális körüli, de csak országos átlagban, amennyiben a normálisnál jobban és annál kevésbbé ázott területek súlya körülbelül egyforma. Az eltérés azonban semelyik irányban sem lényeges, a legmagasabb számrendű izohiéta 50, a legkisebbé pedig 25 milliméter. A hónap izohiétarajza nem is tüntet fel egy koncentrikusan egymásba rakott területet sem, hanem csupa egymásmellé helyezkedő önálló zárt görbéből áll. És pedig 25 milliméter alatt maradt a Rába, meg a tokaji Tisza tája, 50 milliméter fölé emelkedett Somogymegyének egy része, Pestmegye felső részének egy darabja, végül egy tágabb sáv Dombóvár és Mezőhegyes között. Az április ismét szárazságra hajló, habár kis területen igen tetemes tételek is fordultak elő. Ezeket a 100 és 75 milliméteres izohiéták képviselik, amelyek a szélső nyugati végeken foglalnak helyet, mérsékelt görbülésekkel, nagyjából északdéli irányt tartva. Innen kelet felé menetesen apad a csapadék. Az 50 milliméteres izohiéta, nagy kanyargásokkal szintén észak déli csapáson már középen szeli a Dunántúlt, azután igen nagy területen lassú átmenet következik a 25 milliméteres tájak felé, amelyeknek izohiétája az Eger patak torkolata táján vág át a Tiszán, ugyancsak észak-déli csapáson. Közben csupán lényegtelen kis területeken, inkább szűk helyi jelenségként két kis 50 milliméteres sziget ékelődik a szárazabb tájba, az egyik Csepel-sziget alatt, a másik a Körösök vízgyűjtőjének déli szélén. A májusi csapadék mennyisége országos átlagban szintén normális körüli, de az egyes országrészek már tetemes eltéréseket mutatnak egymással szemben. Az eltérések 25 és 150 milliméter közé esnek. A 100 milliméteren felüli területek elég nagy terjedelemben a Középhegységnek a Kisalföldre lejtő részén, valamint a Drávának somogyi szakasza táján helyezkednek el. További ilyen 100 milliméteres kis területeket találunk még Budapest körül és az egyesült Körös alatt, valamint a Fertő és a Duna közötti vidéken. A dunántúli gócok körül szeszélyes kanyargással helyezkednek el a kisebb számrendű görbék, úgy hogy kelet felé az értékek egyre csökkennek. A keleti félország nagy részét az 50 milliméteres izohiéta foglalja le, amelyen túl, az országnak északkeleti szögletében azután az értékek újra 75 milliméter fölé emelkednek. Úgy a nagyterületű 50 milliméteres görbén belül, mint kívül még több, de terjedelemre egészen jelentéktelen apró terület található részben lefelé, részben felfelé haladó értékekkel. A júniusi csapadék Győr-, Nógrád- és Hevesmegyék tájainak kivételével, mindenütt többletet tüntet fel, még pedig általánosságban igen jelentős többletet a normális júniusi mennyiség felett. A domináló izohiéta a 100 milliméteres, mely fölötte kanyargós úton az országot hosszában vágja ketté. A Fertő tájáról indul, innen a Balatont átszelve a kalocsai Dunához kanyarog le, egy magasságban átkel a Duna-Tisza közön, ahonnan északra fordulva, Miskolc fölött hagyja el az országot. Ettől az izohiétától északra foglalnak helyet a nála kisebbek, délre és keletre a nagyobbak. Az előbbiek nem mennek 50 milliméter alá, az utóbbiak azonban 200 milliméterig emelkednek. A 75 milliméteres izohiéta még zártalakú és nagyjából a 100-as vonulatához koncentrikusan alkalmazkodik, amelyen belül az 50 milliméteres mór számos kisebb és nagyobb, zárt és nyitott teriiletszigettó bomlik fel. A 100-nál magasabbrendű izohiéták már nem koncentrikus alakulatok, hanem elkülönülten foglalnak helyet. A 125-ös az alsó Dunántúlt s az ország túlsó szélén a Körös—Maros közét övezi körül. Mind a kettő azután koncentrikusan még magasabbrendűeket is foglal magában. Baranyában, a Dráva szélén éri el a csapadék 207 milliméterrel a maximumot. A július az 1925. évnek egyik legcsapadékosabb hónapja volt. Ezúttal a nagy esők színhelye egész terjedelmében az Alföld, ahol egyes helyeken a normális feletti csapadéktöbblet 200—300 százalékát is teszi a normális havi kvótának. Az északi hegyes vidéken is még igen tekintélyes többletek lépnek fel, de a dunántúliak már jóval szerényebbek. Az uralkodó izohiéta a 125 milliméteres, amely csaknem párvonalasan halad a Dunának észak—déli hosszú szakaszával. Míg ettől a görbétől keletre csaknem minden csapadék 100 milliméteren feletti és a 100 és 75 milliméteres izohiéta csak alárendelt területet foglal el, addig a domináló görbétől nyugatra a 100 milliméternél nagyobb csapadék már tetemesen ritkább és az alsó határt az 50 milliméteres görbe képviseli. Kiválóan nagyok az esőmennyiségek, a 200 millimétert is elérve a bácsmegyei részeken, a Maros—Körös közben, valamint a szabolcsi Tisza táján, legkisebbek, 40—50 milliméter, a veszprémi Balaton vidékén. Augusztusban mór észrevehetően keveredik a csapadék- többlet a hiánnyal. Többletet ezúttal is a Nagyalföld mutat, de már jóval szerényebb arányokban, mint júliusban. Csaknem az országnak összes egyéb részein hiány jelentkezik. A szélső keleti és szélső nyugati országtájakon az eső mennyisége egyaránt 150 milliméteren túl emelkedik, de amíg nyuga2*
