AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1978. Budapest (1980)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: A Blaeu-térképofficina atlaszkiadásai és magyar vonatkozásaik

kellett volna szembeszállnia, ha helyesbíteni akarta volna a konvencionálisan elhibázott Duna-vonalat. Helyszíni bejárásra pedig nem volt lehetősége. Buda környékén is van néhány változtatás. „Theten" (Tétény) fölé be van rajzolva „Hamsebeg" (Hamzsabég = Érd). A két hely fekvése ugyan fel van cserélve, azonban mégis bővült a toponymia. Igaz, a Duna mellé rajzolt ,,Erd" (1662) eltűnt, helyére viszont — valósághűen! — ,,Erzin" (Ercsi) került. Egy újabb topográfiai zavarba került BLAETJ a Csepelszigetnél is. Az előbb jól lokalizált „Cepel" (Csepel) helyére az 1664-es lapon „Kofin" (Kövi) került; de azért, a jobb oldali Dunaágnál (hibásan) megjelenik egy új „Kewi" és megmaradt a sziget déli részén a régebbi, nem a folyó mellett, hanem beljebb fekvő ,,Rachzkewn" helység is. Tehát három Ráckeve (valamelyik talán csak megfelelő lesz? — gondolhatta BLAETJ). Az azonosságról BLAETJ úgy látszik, nem tudott. A Tiszától keletre ritkulnak az újítások. Ez a térképnek aránylag legkevesebb változtatást mutató része, a déli Alfölddel egyetemben. De az Erdély felé eső részen is berajzolta még új térképébe a fontos Szentjobb várát ,,S. Job" névvel. Nagyvárad — a régi térképen ,,

Wardeyn"-ként nagyobb város módra, tornyokkal jelölt település — az új lapon erős vízi védművekkel ellátott erődként van feltüntetve és neve ,,Gros Waradyn"-ra változott. Keleten is be van rajzolva az új térképbe a hódoltság határa, de még a Nagyvárad eleste (1660) előtti határvonalakkal: Nagyvárad és Szentjobb még ,,Transylvaniae pars". Összegezve BLAETJ javításait és torzításait azt lehet megfigyelni, hogy ezek főként az ország nyugati és északi részére, valamint a főútvonalak környékére és a stratégiai fontosságú helyekre vonatkoznak. Különösen kiemelendő, hogy azok a helységek, ahol az 1660—1664 körüli események zajlottak, elsősorban mutatják a rektifikálási kísérlet nyomait. Tehát a helyesbítés alapadat-anyagának egészen frissnek kellett lennie. Arra a kérdésre, ki és hogyan indította BLAEUt arra, hogy Magyarország-térképét helyesbítse, teljesen biztos feleletet adni még ez idő szerint nem tudunk. Bizonyos csak az, hogy NÁDASDY országbírónak része volt benne. Talán nem túlzás, ha a javítási intenciót egyenesen neki tulajdonítjuk, és összefüggésbe hozzuk az Alias Maior 1662. évi kiadásának megjelenésével. Nehezebb kérdés azonban, honnan származtak a meglehetősen sokrétű topográfiai adatok? A hibákra vagy aktualitásokra Ugyanis valakinek részletesen fel kellett hívnia BLAETJ figyelmét, s kérdés, hogy ezek a részletek hogyan kerültek el Amsterdamba ? Bizonyosra vehetjük, hogy vagy egy — ma már ismeretlen — Magyarországon készült kéziratos térképet, vagy egy bőséges kritikai adatokat tartalmazó levelet kell forrásként feltételeznünk. Az előbbi nem látszik valószínűnek, de leírásnak bizonyosan kellett lennie. Ilyen „lektori" tevékenységet nem egészen két évtizeddel későbbről ismerünk Magyarországról is: így bírálta meg topográfiai szempontból DESPOTOVICH Iván zágrábi jezsuita páter a HEVENESI Gábor irányítása alatt készült Parvus Atlas délnyugatdunántúli és horvátországi lapjait.

50 50. FAIXENBÜCHL Zoltán: Az „Atlas Parvus Hungáriáé" és Hevenesi Gábor. = Studia Gartologica — Térképtudományi Tanulmányok 1956 — 1958. Bp. 1958., a 171 — 176. lapon. 392