AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

sorok híjával ez a háttér nem látszik. SŐTÉR István, aki e bonyolult időszakot — a bukás utáni félévtizedet a legösszetettebben szemléli, azt írja a nevezetes elbeszélésről: ,,A gyémántos miniszter Jókai oly ritka szatírái hangjának egyik érdekes példánya. Aki ezt a novellát megírta, valószínűleg nem tett le a szándékról, hogy akár a legszigorúbb bírálattal illesse a szabadságharcot s a legendás vállalkozás mögött felfedezze annak fonákját."

25 És valamennyi monográfia keresi a hiányzó láncszemet, A gyémántos miniszter szatírái hangjának tapasztalati anyagát. Az Emléksorok... ezt az anyagot adja elő. A gyémántos miniszterhez ugyancsak jegyzetet fűz JÓKAI 1875-ben, a Forradalom alatt című kötetben. „Ez a naplószerű vázlat (az elő és utószó kivételével) még a forradalom alatt íratott; de csak a forradalom után jöhetett ki a Szilágyi Sándor szerkesztette Emléklapokban, mely folyóirat a katonai rémuralom alatt, mint egy kimagyarázhatatlan lélektani talány, a legnagyobb censurátlan sajtószabadságot élvezve, közié valamennyi „forradalmi csataképemet" miket „Sajó" álnév alatt írtam. Csak később a polgári kormány jött rá, hogy mit tartalmaznak a füzetek? s azonnal elkoboztatta a fennmaradt példányokat és betapostatta. A mi forradalmi elbeszéléseim az ideig könyvalakban egyesítve meg nem jelentek, azokat már csak travestál va lehetett közönség elé hozni. . . Ez a vázlat azonban mindenképen kimaradt. Ennek csak úgy van értelme, a hogy meg van írva. Ennek is helyet kell foglalnia jelen gyűjteményemben. Ez illusztrálja az Esti Lapokban elfoglalt álláspontomat. Élesen van írva; de meg van írva, ki is volt már nyomtatva, s — ,quod scripsi, scripsi'."

26 Van A gyémántos miniszterben egy ditirambikus betét, amelynek szaggatott előadásmódja mintegy kiegészíti a többi rész vázlatos előadását. A szatírában a ditirambus jól kifejezi JÓKAI 1849-es eseményszemléletét. A katonai küzdelem áldozatos és hősies mivoltának szól a ditirambus, a debreceni mindennapok politikai huzavonáit követi a szatirikus vázlatosság. JÓKAI békepártisága vitathatatlan, de akármilyen rövid ideig tartott a debreceni időszak, mégis két részre bontható a békepártiság szempontjából. Április 13-ig JÓKAI úgy vélte, mint a békepárti vezetés, hogy meg lehet egyezni a Habsburgokkal. Az Esti Lapok Pro memoria című írásának befejezése így szól: ,,Mi a harczot nem kezdtük, mi a harczot nem dicsvágyból fogadtuk el: mi megtámadott alkotmányos jogainkat védni fogtunk fegyvert, s mihelyt azok nem leendnek megtámadva többé, megszűnünk áldozni e nép vérével."

27 De mikor kitetszett, hogy a Habsburgok semmi hajlandósággal nincsenek a megegyezésre — kiegyezésre! — JÓKAI és a békepárti álláspont megváltozik. „Az osztrák fél minden hajlamot a békülésre következetesen kiirtott. Megmásíthatatlan tényekkel zárta le az alkotmányos kiegyenlítés lehetőségét; elvégre az orosz interventió felhívásával teljesen lehetetlenné tett minden kísérletet a magyar nemzet és Ausztria közötti viszálynak békés megoldására. Az eddig legóvatosabban működő alkotmányos pártnak, mely vezetői közé egy Nyáry Pált, Szacsvayt, Kazinczy Gábort, Szemere Bertalant, Almássy Pált, Csengery Antalt, Kemény Zsigmondot számítá, nem maradt semmi egyéb választása, mint 25. SŐTÉR István: Jókai Mór. 1941. 74. 1. 26. JÓKAI Mór: i. m. 231. 1. 27. JÓKAI MÓR: i. m. 119. 1. 176