AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

azt mondta: „csak egy pillanatra!" ,,Azóta két év folyt le már — írja JÓKAI —, és a vőlegény elméjétől megfosztottan ül az őrültek házában, búsan ismételve e szavakat ,csak egy pillanatra'. E vőlegény Lenkei." S ugyanezen fejezetben találunk még egy, a keletkezési dátumra fényt vető passzust: „Ezek voltak a magyar hadsereg alkatrészei múlt évi Martiusban." — Ennyi teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy JÓKAI az Emléksorok autográf kéziratát 1850-ben írta. Fentebb idéztük anyjához írott levelét — kelt 1851. április 14-én —, amelynek tanúsága szerint forradalmi tárgyról nem írt már „October" óta. Szükségképpen 1850 októbere óta. De ugyanez a levél említi, hogy egy Emléksorok 1848—1849-hől című munkája „van vizsgálat alatt", amelyet aztán PROTTMANN elkobzott. A levéltári kutatás alátámasztotta az előbb feltárt helyzetet. A kiadó HECKENAST Gusztáv egy SAJÓ álnév alatt írt munkát mutatott be a pesti cs. kir. kerületi katonai parancsnokságnak. E hatóság továbbküldte a korrektúrapéldányt a cs. kir. magyarországi és erdélyi [III.] hadseregparancsnokság rendőri osztályához. 1851. április 6-án a rendőri osztály megkapta az Emléksorok Napló 1848—1849-ből, írta Sajó 1-ső kötet című művet cenzori elbírálásra. Az iktatókönyv szerint valóban PEOTTMANN volt a bíráló, de jelentése az igen hiányos iratanyagban nem maradt fenn.

22 Sajátságos munka az Emléksorok, s ennek JÓKAI is tudatában van. Mikor április 13-i krónikáját kezdi, ezt írja bevezetésképp: „Elmondom, a mit e tárgyról tudok. Minden körülményeit én sem ismerem, a mit megírtam az nem história, csak adatok a históriához." A trónfosztás napjának krónikáját JÓKAI NYÁRY Páltól és PATAYtól tudta, mint sok egyéb tényt is főként tőlük tudhatott meg. Az előadásmód jegyzetszerűsége, a tények közlésére szorítkozása, ugyanakkor anekdoták, életképek, epizódok előadása — ez jellemzi az Emléksorok&t, s talán nemcsak azért, mint Zsigmond Ferenc gondolta A gyémántos minisztervei kapcsolatban,

23 hogy ez JÓKAI írói jelleméből így következhetett, hanem azért is, mert azon frissen és oly időben ezt a szerző másként nem is tehette. Fölmerül a kérdés, hogyan gondolkozott JÓKAI 1850-ben az elbukott történelmi vállalkozásról? A szakirodalom ítélete szerint JÓKAI „később alaposan meghamisította egykori forradalmi szereplését, és az ,arany középút' szószólójának igyekezett magát feltüntetni."

24 Az Emléksorok kéziratának előbukkanása, az 1851-es nyomtatványtöredék föllelése kérdésessé teszi, hogy meghamisította volna JÓKAI egykori szereplését. És fölhívja a figyelmet JÓKAI egyik elbeszélésére, A gyémántos miniszterre. A JÓKAImonográfiák kicsit tanácstalanul állnak szemben evvel a novellával. Valamennyi keresi az életműben e novella hangnemének hátterét, de az Emlék22. OL (Országos Levéltár) —D 37. k. k. (III.) Armee Commando für Ungarn und Siebenbürgen: Polizei Section (A cs. kir. magyarországi ós erdélyi [III.] hadsereg parancsnokságának rendőri osztálya) 1849—1851, Általános iratok. — 21. kötet. Az 1851. évi iktatókönyv 15525. ikt. sz. alatti 1851. április 6-i bejegyzése: „Eingelangt von k. k. Milit. Districts Commando in Pesth 5./4. 1851. Z. 3244. Übermacht das vom Gustav Heckenast überreichte Werk: «Emléksrsorok Napló 1848—1849-ből, írta Sajó 1-ső kötet» zur Begutachtung". 23. ZSIGMOND Ferenc: Jókai és Debrecen. 1925. 17. 1. 24. A magyar irodalom története. 1848 — 1905. 1965. 287. 1.: NAGY Miklós: Jókai Mór. 175