AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1976-1977. Budapest (1979)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Nemeskéri Erika: Egy kiadatlan Jókai-kézirat

csak azokat az írásait vette föl, amelyeknek hangneme, tényanyaga nem sértette a monarchia politikai érzékenységét. A megbékélés szellemében írja a kötet bevezetőjét: ,,Mind azt, a mi jelen könyvemben e két év alatt írt műveimből benn nem foglaltatik, megsemmisítettnek nyilvánítok: a mihez joga egyedül a szerzőnek van... De a mit a költészet és a szépműtan ítélete alá merek bocsátani, bárha merész hangja a mai korra szokatlan is, azt mind felvettem e könyvbe." S megjegyzi még: „Több czikkét e korunkbeli működésemnek jegyzeteim kísérik, felvilágosítva a helyzetet, mely azokat előidézte. A mi bennük magánügy, s egyes emberekre vagy egy magamra vonatkozik, azt mind eltemettem."

14 Még egyszer visszatér a szabadságharc krónikájára. 1899-ben írta meg az Emlékek a szabadságharcból című visszaemlékezéseit.

15 „Megkísérlem az átélt tapasztalatokat emlékezéseim, feljegyzéseim nyomán rendbegyűjteni, elkezdve ott a midőn Jellachich betört Magyarországra a reactio hadseregével s hatolt ellenállás nélkül Budapest felé."

16 E legutolsó kísérlete a szabadságharc történetének megörökítésére azt is jelenti, hogy JÓKAI sosem szakadt el a nagy idők emlékétől, egész életén át kísértette a téma, amelyet regényeiben (Politikai divatok, A kőszívű ember fiai) is fölhasznált Személyes emlékei elevenek maradtak, és ha negyvennyolc-negyvenkilencet valamiképp idézte, úgy e kiadatlan maradt följegyzéssor az a forrás, amelyet a későbbiekben mindig felhasznált. Mielőtt kéziratunkat bemutatnánk, azt is el kell mondani, hogy a kutatás közben rábukkantunk a „Prottman úr" által „betapostatott" szöveg töredékére. Kézirattárunk egyik vegyes JÓKAi-gyűjteményéből került elő a nyomtatványtöredék, mely a tárgyalt ismeretlen kézirat néhány fejezetét tartalmazza.

17 A két ívnyi — 49—96 számozott oldal —, nyolcadrét alakú tördelt korrektúra tartalmazza kéziratunk XIV. fejezetének végét, továbbá a XV., XVI., XVII., XVIII. fejezetet és a XIX.-nek kétharmadnyi elejét. A különbség első benyomásra annyi, hogy a nyomtatvány számozása eggyel különbözik. A korrektúra fejezeteinek számozási rendje: A XIII. fejezet utolsó lapjai, a XIV., XV., XVI. és XVII. fejezet, valamint a XVIII. első kétharmada. A nyomtatványtöredékből nem lehet megállapítani a számozási eltérés okát, de valószínűsíthető, hogy a kézirat valamelyik előbbi két fejezetét JÓKAI összevonta. Ám az is megengedhető, hogy a nyomdába más kézirat került, mint ami most fölbukkant. De ha két kézirat volt is, a most fölbukkant és a még lappangó, amely a nyomtatás alapja volt, alig különbözik egymástól az előkerült nyomtatványtöredék tanúsága szerint. 14. JÓKAI Mór Forradalom alatt írt művei 1848 — 49. 1875. 3—7. 1. 15. JÓKAI Mór: Az én életem regénye. 1912. 3—138. 1. Az említett 1899-ben megjelent munka megjelenése előtt 1898-ban a Nemzeti kiadás 100. kötetének utószavában JÓKAI ezt írja: „Kötetet tesznek ki a 48/49-iki naplóm ívei, melyek hajdan elkoboztattak s melyeket újból megírni nem kívánok." — Utószó összes költői műveim gyűjteményéhez: JÓKAI M.: N. K. 100. k. 232. 1. 16. JÓKAI Mór: i. m. 3. 1. 17. OSZK Kézirattár, Analekta 11348. A Révai Kiadó örököseitől vásárolta a töredéket Kézirattárunk. Mind ez ideig mint azonosíthatatlan mű szerepelt. A töredék 49. oldalán, feltehetően RÉVAI Mórnó kézírásával, ez áll: „Szilágyi Sándor állítása szerint Jókai confiskált műve. 1885. Aigner ajándéka." 169