AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

„A ,Délibáb' — állapítja meg a Budapesti Hírlap szemleírója — már rég megszűnt nemzeti-színházlap lenni, s tulajdonkép sohasem is volt az. Közölt mindennemű novellákat, egy regényt, de színi bírálatokat nagyon ritkán. A közönség is már elszokott a ,Délibáb'-ot úgy nézni, mint a színház közlönyét. (...) Mi azonban annak vettük a ,Délibáb'-ot, ami volt; szépirodalmi közlönynek ( . . . )"

70 Irodalmi jellegű orgánum — definiálhatjuk a Délibáb laptípusát. „Amint a borítékról méltóztatik látni — hangsúlyozza a beköszöntő —, van szerencsénk a szépnemhez tartozni" (Egy lap, aki születik. Délibáb, 1853. jan. 2.). A nagyszámú olvasótábor megteremtése — JÓKAI mindenkori elsőszámú szerkesztői célkitűzése — színesen, változatosan összeállított lapot kívánt. Az Életképek a forradalom előtt szép sikernek örvendett, ezért igazodik a Délibáb is elődje gyakorlatához (mindkettőt JÓKAI szerkesztette), hátha ezzel visszaédesget valamennyit a régiek közül. („Most sem író, sem olvasóközönség nincs — panaszkodik AKANYnak JÓKAI 1851. júl. 15-én, a Remény szerkesztése idején írt levelében. — Ügy kell őket egyenként szemen szedegetni össze, hogy csak oly állapotban lehessünk irodalmunkkal, mint 1847 végén/'

71

). GYULAI Pált éppen szigorúbb mércét alkalmazó szerkesztői elvei választották el JÓKAI Mórtól. S ez lett okozója részben annak is, hogy JÓKAI végül a FESTETICS Leó felelőssége alatt induló Délibáb és nem a PÁKHtól, GYULAitól szerkesztett Szépirodalmi Lapok munkatársa lett, noha előzetesen — levelezésük tudósít róla — így tervezték. A Délibáb szépirodalmi anyaga gonddal válogatott. Ezt a kortárs-tollak is csaknem kivétel nélkül elismerik. Kritikai-esztétikai eklekticizmusa mellett azonban kevesen mennek el szó nélkül. „Az erősb példájával a gyöngébbet buzdítandjuk — hangoztatja a Műbírálat rovat elsőként közölt cikke. — Reflexiónk inkább a jó és helyes kitüntetésében fog örömet és humort találni, mint a rósz és hibás megrovásában."

72 Ilyen programadás eleve útját rekeszti az elvi szintű, a művészet érdekén őrködő kritikának. A biztató kezdés ellenére sem szegődik kísérőtársként a siker JÓKAI lapja mellé. Utolsó száma 1854. febr. 9-én jelenik meg, anélkül, hogy megszűnéséről szó esne benne. A hirtelen beállt vég mégis csak a kulissza-titkokban járatlanokat lephette meg. JÓKAI — bátyjához írt levele tanúsága szerint — már 1853. júl. 8-án szabadulni szándékozott a Délibábtól: „ha itthon volna [ti. Festetics], rögtön leköszönnék a szerkesztésről, de távollétében nem hagyhatom el."

73 1854. febr. 7-én keltezett levelében viszont expressis verbis tanácsolja FESTETicsnek a lap felszámolását: „Kötelességemnek találom méltóságodat értesíteni afelől — írja —, miszerint a Délibáb közönsége annyira megcsökkent, hogy ez évnegyedben a legmúlhatatlanabb költségeket sem fedezi többé. Oka ennek hihetőleg a politicai lapok mindent absorbeáló érdekességében lelhető, mellyek mellett illy világesemények által agitált korszakban belletristicus lapnak megállni lehetetlen."

74 Javasolja hát a főszerkesztőnek: adják át a még megmaradt kevés előfizetőt „nálunknál szerencsésebb kezeknek, például a Szép70. Budapesti Hírlap. 1854. márc. 5., 361. sz. 71. AJHi 3. k. 241. 1. 72. Délibáb. 1853. jan. 2. 73. OSZK Fol. Hung. 2261; JÓKAI Mór Cikkek és beszédek. 4. k. 1. r. Sajtó alá rend.: H. TÖRŐ Györgyi. Bp. 1968. 543. 1.; a továbbiakban JGB 4/1. 74. OSZK Levelestár. JGB 4/1. 544. 1. 265