AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Emigráns magyar lapok Dél-Amerikában a második világháború éveiben

került be az Új Világba, — ez utóbbiak egyetlen posztumusz Gelléri-kötetben sem szerepelnek. A mártírhalált halt KÖRMENDI Zoltán Nyelvtanország című allegorikus elbeszélése található a lapban (1942. január 3.) — az igék lázadásáról. A költészeti anyag is rendkívül gazdag, Mottóként nyugodtan írhatták volna azt, hogy lobogónk: PETŐFI, ADY, JÓZSEE Attila. Számos PETŐFI és ADY-verset, kuruc verseket, több JÓZSEF Attila verset közölnek (például Anyám, Kirakják a fát), azon kívül a költő Öngyilkosság című prózai írását). Az „aktuális" versek között néhány kiemelkedő alkotás található, így például FORBÁTH Imre Panasz és remény című költeménye {Uj Világ 1942. december 19. — London, 1942; Pozsony 1958. Mikor a néma beszélni kezd című válogatott verskötetben) ZSOLT Béla Takarodó című versében tömör, zárt költői sorokban érzékelteti a magyar író sorsát az embertelen világban; ZILAHY Lajos Leláncolt ódájában az író lázadásra szólítja a megalázott magyar parasztot. FALUDY György Magyar paraszt bálladája ugyanezt sugallja, hasonlóképpen az általa fordított Német zsoldosdal is, VÉR Andor szatirikus versekben örökíti meg a háborút (Szeptember végén Petőfi után szabadon; A semleges). Az Uj Világ közölte ugyancsak VÉR Andor fordításában Bertolt BRECHT ÉS mit kapott a katona felesége című versét — amely tudomásunk szerint ennek első magyar fordítása. A lapban gyakran találunk írásokat a kulturális élet minden területéről. Beszámol SOSZTÁKOVICS Hetedik szimfóniájának, bemutatásáról (átvéve a Szabad Magyarságból), továbbá színházi előadásokról, így BOROSS Elemér itthon betiltott Forgószél című háborúellenes darabjáról. Igen jók könyykritikái is. Egy példa a sok közül: KÖRMENDI Ferenc Londonban 1942-ben megjelent antifasiszta regénye, a Júniusi hétköznap ismertetése. Az Uj Világ egészében emberközeli, közvetlen, őszinte és humánus szemléletet sugároz. Utolsó számainak egyike, az 1943. augusztus 28-i közölte Thomas MANN Alexej ToLSZTOjhoz intézett levelét:,, ... Oroszország ebben a háborúban nemcsak saját magáért harcol, de egyidőben minden emberért és szabadságukért. . ."

6 Thomas MANN az Észak-Amerikában élő világhírű német író a következő sorokat intézte Alexej ToLSZTOjhoz: Kedves Alexej Tolsztoj! Váratlanul ér a lehetőség, amelyet a „Russian War Relief" new-yorki fiókja nyújt nekünk Amerikában, hogy Oroszországba üdvözleteket küldjünk s én örömmel ragadom meg az alkalmat. A címzettet magam választhatom — meglepheti, hogy Önnek írok ? A nagy irodalmi alkotó nevét viseli, akit én Goethével az egész szellemi világban a legjobban szeretek és tisztelek s akivel szemben mint író is, a leginkább lekötelezettnek érzem magam. Ön is orosz író, az orosz elbeszélőhagyomány minden méltóságával megáldva. Néhány napja gondoltam éppen erőteljes, finom tehetségére, amikor ,,Ivan Sudaryev történetei" című háborús elbeszélését olvastam a moszkvai „Internationale Literatur"-ban. Ezért írok önnek és önben üdvözlöm az egész orosz népet, amelynek cselekedetei, két esztendő óta tartó szenvedése előtt mély hódolattal, csodálattal hajtok fejet. Oly országból üdvözlöm, amelynek viszonylagos biztonsága, a hadszíntértől való távolsága, arra a gondolatra, hogy mit kell Oroszországnak elviselni, s mit vállal mindnyájunkért, a mélyebben érző civileket fájdalmas zavarral tölti el. Oly könnyű mondani: „Oroszország nem értünk küzd és szenved, nem tesz szívességet s a nyugati demokráciákkal nincs más közössége, csak a közös ellenség, Oroszország csak sajátmagáért vérzik és győz, Oroszországanyuskáért, hogy saját földjét megszabadítsa az ellenségtől, amely véletlenül a mi ellenségünk is."

c

Véletlenül? Nem 6 Thomas MANN levele Alexej ToLSZTOjhoz. {Űj Világ. 1943. 35. sz. 7. p.) 438