AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971)

IV. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Indali György: Kölcsönkönyvtárak és olvasókörök hazánkban az abszolutizmus idején

múltról szólnak, s messzemenően alkalmasak voltak arra, hogy az összbirodalomba való beolvasztásra ítélt nép tagjaiban a nemzeti öntudatot ébren tartsák. Azonban itt egyben arról is szó van, hogy az az író, kinek a műveit oly nagy számban tartották állományukban könyvtáraink (s ezt nyomtatott katalógusaikban is közzétették), a Honvédelmi Bizottmány tagja volt, kit a győztes Habsburg hatalom halálra ítélt (mely ítéletet jelképesen végre is hajtották), s aki ez időben az emigrációban is aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Jósika könyveinek tartása és olvasása ebben az időben egy kissé talán politikai tett is volt. A XIX. század első felében Jósika volt Magyarországon a legnépszerűbb regényíró, de ebben az időben már porondra lépett az ifjú pályatárs, aki később nevét és népszerűségét teljesen homályba borította: Jókai Mór. Jókai népszerűsége az ötvenes évek derekán már virágjában állt. Szombathelyen 1851-ben ugyan még csak egy műve volt meg, de Miskolcon 12, Ungváron 11, Szatmáron 6. A Törökvilág Magyarországon, Az Erdély aranykora, az Egy magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán mellett, különös figyelemre érdemes az olyan írások szereplése e könyvtárakban, mint amilyen a Csataképek vagy az Egy bujdosó naplója, melyekben írójuk bátran állít emléket a szabadságharc hőseinek. Ám a többi, ez időben írt Jókai-mű is — egyebek közt — azzal a szándékkal íródott, hogy a nemzeti múlt rajzolásával a nemzethez vaíó tartozás tudatát erősítse olvasóiban. A Jósikánál és Jókainál kevésbé népszerű, de mélyebb báró Eötvös József, kinek életművében sokkal több szigorú önvizsgálat nyilvánul meg nemzetével szemben, három helyütt van képviselve. Szatmáron ugyan csak elbeszéléseit találjuk, de mind Ungváron, mind Miskolcon ott van a Falu jegyzője, másutt a Karthauzi és a Magyarország 1514-ben. Kemény Zsigmond kötetei három helyen találhatók. Kemény ebben az időben különben a passzív rezisztencia egyik vezére, s a kor legnagyobb hatású sajtóorgánumának, a Pesti Naplónak a szerkesztője volt. Miskolcon és Ungváron első történelmi regényén a Gyulay Pálon kívül csak kevésbé jelentős társadalmi regényei (Férj és nő, Ködképek a kedély láthatárán, Szív örvényei, /Szerelem és hiúság) vannak meg, de Szatmáron ott találjuk az időközben megjelent két remekművet, a Rajongókat és a Zord időket. A Vas Gereben álnevet viselő Radákovics József Jókai után a kor egyik legolvasottabb prózaírója volt. (A szabadságharc alatt a kormány néplapjának szerkesztője, Világos után fogságot szenvedett.) írásaiban a reformkor világát festi erősen idealizálva. Regényírói tevékenysége csak 1855 után bontakozott ki, így csak Szatmáron lelünk tőle nagyobb számú könyvet (érdekes módon itt is csak három regényt). Ungváron megvan Parlagi Képek című tárcagyűjteménye. Nagy Ignác a kor talán legügyesebb újságírója, a legolvasottabb divatlapnak, a sorok közt ellenzéki politikát folytató Hölgyfutárnak a szerkesztője, Szatmár kivételével mindenütt megtalálható. Legsikeresebb műve a Sue nyomdokain járó Magyar titkok ugyan csak Szombathelyen van meg, mind a két másik könyvtárban ott van viszont nagysikerű vígjátéka, a Tisztújítás, többkötetes beszélygyűjteménye: a Torzképek és a Hajdan és most, valamint csak Szombathelyen az 1839-ben írt, jellegzetesen reformkori szellemű Egyesüljünk című vígjátéka. A kor egyik legnagyobb sikerű regénye Kuthy Lajos Nagy Ignáchoz hasonlóan Sue hatása alatt fogant műve, a Hazai rejtelmek Miskolcon és Ungváron van meg. Mind a két helyen ott találjuk novelláit is. Pálffy Albert — Petőfi körének tagja 1848—49ben, a legradikálisabb sajtóorgánum, a Március tizenötödike szerkesztője — Szombathely kivételével mindenütt szerepel. Mindegyik helyen megtalálhatók 349