AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1963-1964. Budapest (1966)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Windisch Éva: A magyar tudománytörténet forrásaiból

három csoportba sorolható. Első csoportként azokat a kéziratokat tekinthetjük át, amelyek gyakorlati céllal: a bányaművelés módszereinek megrögzítésére íródtak, amelyek a valamely bányában, valamely korszakban bevezetett gyakorlatot ismertetik, tehát a bányászat technikai vonatkozású történetének forrásai. Második egységnek azokat a kéziratokat foglaltuk össze, amelyek a bányászattal kapcsolatban felmerülő gazdasági, társadalmi, technikai és jogi kérdéseket konkréten tárgyalják. Ezek, ha nem is kizárólagosan a szorosan vett bányászattörténetet érintik, mégis, ha az első csoportnál kisebb mértékben is, de számos vonatkozásban tartalmaznak anyagot a bányászat tudományos vonatkozásainak történetére is. Ilyen jellegű forrásanyag egyfelől az egyes bányák működése során keletkezett irományok, hivatalos levelezések; másfelől az egyes bányákra vagy nagyobb területek bányászatára vonatkozó, különféle célkitűzésekkel keletkezett leírások. A harmadik csoportba azokat a kéziratokat soroltuk, amelyek a bányászattal kapcsolatos jogi-társadalmi jelenségeket az előzőknél elvontabban tárgyalják, tehát egyfelől a bányászati vonatkozású törvényeket, a bányajogokat, az 1791-es deputációk bányászati vonatkozású anyagát; másfelől a bányajogi vonatkozású kéziratokat, amelyek egy része tanulmányi jegyzet. Mindehhez kapcsolódik még néhány, a bányaműveléssel rokon szakterületre — mint a kohászat, a fémmegmunkálás — vonatkozó kézirat. Bányászati kézirataink első csoportja tehát a bányaművelés technikájával foglalkozik; ez az anyag az, amely a bányászat történetének tudománytörténeti vonatkozásai számára a legtöbb nyereséget ígéri. Sajnos, e kéziratok száma az OSZK Kézirattárában viszonylag csekély; az anyag természeténél fogva ezek a leírások nem kerültek üzleti forgalomba, s így nem találták meg az utat az országos gyűjteményekhez. A legrégibb ilyen jellegű kézirat, a részben Schreier Ignác, körmöcbányai „Pergschreiber" tollából származó Unterschiedliche Perggbefahrungen und Beratschlagungen über diesellen, 1653-tól a XVIII. század első negyedéig íródott. Tartalma vegyes: rézolvasztási eljárás leírása, amit az 1720-ban megjavított besztercebányai kohóban használnak; borovai (Gömör m.) öntési és ötvözési eljárás; rézbeváltási táblázat; eljárások az érc nemesfémtartalmának megvizsgálására stb. (Fol. Germ. 486.) A prágai „Münzguardein"-tól származik, de magyar vonatkozású részeket is tartalmaz az Explication etwelcher Wörter und Nahmen, wie solche bey denen Berg und Puchwerk, auch bey Schmolz Probier Schaidt und Müntzwesen zu nennen gebräuchig c.,XVII—

XVIII. századi kézirat (Fol. Germ. 1092.), benne a címben megadott tartalmon kívül ércvizsgálati és olvasztási módszerek leírása; bányagépek ismertetése; a selmeci aranymegmunkálásról beszámoló; végül egy nyilván ugyancsak bányászati céllal összeállított geometria. Az 1760. évi Schemnitzer Berg- Buch und Hüttenprozess a hely leírása mellett ismerteti a tárnaépítést, a bányagépeket, az ércekkel való bánásmódot. (Quart. Germ. 260.) Külön, talán megjelentetési célzattal írott ismertetés foglalkozik a Selmecbányán alkalmazott, a bányavizek kiszivattyúzására szolgáló Hell-íéle gépezettel. (Quart. Germ. 262.) E magyar vonatkozású bányatechnikai művek sorát két külföldi provenienciájú kézirat egészíti ki. Egy 1572. évi (valószínűleg másolatban meglevő), az, OSZK-ba nagykárolyi tulajdonostól került Bergwerkkunde Paul és Hans Uttmannműve Böhmisch-Grünenthalból. Az érctartalom megvizsgálása és az ércolvasztás, módszerei mellett a bányák járatairól, a bányahatárok meghatározásáról, azércek165