AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1961-1962. Budapest (1963)

IV. Könyvtár- és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Üldözött irodalom (Kitiltott, elkobzott, inkriminált prózai írások a Horthy-korszakban)

belső átformálódáson megy keresztül, s eljut odáig, hogy önként vállalja a kommunista mártíromságot. Az 1923-as évben már találkozunk hazai elkobzásokkal is. A belügyminisztérium lefoglalta és beküldte az Országos Széchényi Könyvtárnak a következő kiadványt: Székely Nándor: A numerus clausus Magyarországon. Előszót írta: Pakots József; Szilágyi Károly: Numerus clausus. Kiadták a magyar egyetemről kizárt zsidó ifjak. Már a cím és a kiadó nyilvánvalóvá teszi, hogy miért kellett lefoglalni. Leleplezi a kurzust, a numerus clausust és az antiszemitizmust általában. Rögtön utána említhetjük Bíró Lajosnak A zsidók útja, Budapesten 1921-ben megjelent és Bécsben a Pegazus által kiadott munkáját. Biró felemeli szavát a jogtalanság ellen, az antiszemitizmus gyökereit és társadalmi szerepét elemezve. Az éber horthysta erőszakszervezet egész sorozatokat is kitiltott bizonyos időszakokban. Ezek közül az 1922-es esztendőre esik a bécsi haladó kezdeményezés, az Új Modern Könyvtár darabjainak távoltartása illetve kizárása az országból (Pl. Arch. BM 246022/1922) a „keresztény kultúra védelmében". A sorozat Gömöri Jenő szerkesztette. Az első kötet előszavában, 1922. júliusában ismerteti a régi Modern Könyvtár megindulását, nehézségeit, továbbá az új sorozat célját: „Megváltozott viszonyok között egy egészen új világban, új helyzetek, új emberek, új áramlatok között kell most az Új Modern Könyvtárnak kultúrát hordani és elvetni.. . hatékonyan közvetíteni akarja a régi monarchia területén alakult összes új államok népeinek a magyaréval való kultúrcseréjét, főleg azzal, hogy az összes népek irodalmi termékeit meg akarja szólaltatni magyar nyelven. Az Új Modern Könyvtár kilenc számát, a régi Modern Könyvtár indítására emlékezve, meghatottan bocsátom útjára..." írta, de Horthy éknak nem kellett a kultúra, s még kevésbé a kultúrcsere. Ezért tiltották ki többek között , olyan darabjait is, amelyeket Cervantes, Hatvány Lajos, Karinthy Frigyes, Heinrich Mann és Szép Ernő írtak. Ezek után nincs csodálkoznivalónk, hogy az ugyancsak Bécsben kiadott Európa Ismeretterjesztő Könyvtárt is kizárták a postai szállításból. (PI Arch. 250882/1923.) Ennek a sorozatnak darabjai között szerepel például Balázs Béla: A színjáték elmélete, Engels: Ludwig Feuerbach és a német klasszikus filozófia lezárulása, Rácz Béla: Kereszténység és rabszolgaság című munkája. Az 1923-as kitiltások között találkozunk Lissagaray: Az 1871. évi kommün története című, Bécsben 1922-ben megjelent munkájával is. Horthyék nem akarták és nem tűrték, hogy a magyar dolgozó nép akár 1848-ról, akár a párizsi Kommünről olvasson. Károlyi Mihály nevével — jelentőségéhez méltó módon — a korszak cenzúráját tárgyalva még több ízben fogunk találkozni. Első kitiltott kötete: Egy egész világ ellen. 1. Harcom a békéért. München 1923, Verlag für Kulturpolitik. A könyv téglavörös fedőlappal ellátva 1923 vége táján jutott be az országba, az egykorú sajtó kisebb részleteket közölt az emlékiratból. A kormány a könyvet törvényellenesen, bírói eljárás mellőzésével elkoboztatta. Az országos főkapitány 1924. január 7-i körlevele szerint a belügyminisztérium közérdekből eltiltotta és a kereskedelmi miniszter a postai szállítás jogát is megvonta; „e sajtótermék bárhol található példányai,elkobzandók és terjesztői ellen eljárás indítható." (PI Arch. Vas. vm. alispáni iratok, 1924—765.) 336