AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1960. Budapest (1962)

III. Az OSZK gyűjteményeinek anyagából - Markovits Györgyi: Üldözött költészet. (Kitiltott, elkobzott, perbe fogott verseskötetek a Horthy-korszakban)

A magyar királyi miniszterelnökség sajtóosztályának nyilvánvalóan nem tetszett Madarász Lenin a Hortobágyon c. verse sem: Jönnek egyenként, jönnek kettesbe a grófi csűrben összeülnek este. Pipáznak. Várnak. Olykor felhangzanak a hortobágyi éjben furcsa szavak: Omszk . . . Irkuck . . . Fergán . . . Habarovszk . . . Csita . . . s Kolcsák, a fehér bandita S halkan egyik megemlékezik, hogy törtek Omszktól a Bajkál-vizig. Másik a taskendi frontról beszél S arról, hogy Frunze most merre s hol él. Rohamra merre s hol rohantak az Internacionális Zászlóaljak. Majd felkel egyik azt módja: —• Lehet, s előkerül egy gyűrött kis füzet. Egy gyűrött rongyos, fakó-veres s valaki szól: — Proletárii vszeh sztran szojegyinyájitesz . . . Kint vastag, úri, éjjeli Hortobágy, a grcfi csűrben sárga mécsvilág: A zsíros kis füzet fölé hajolnak, szolgalegények Lenint tanulnak . . . Egyenlőtlen harc folyik a költő és a cenzor között. Ezzel a megállapítással tartozunk az igazságnak. Mit tehet ugyanis szegény cenzor és egész apparátusa ? Betilthat. Elkobozhat. Befoghatja a költő pörös száját. A gondolatok azonban nem tehetők indexre, nem foszthatok meg a postai szállítás jogától. S ott áll a cenzorral szemben a szegénységében szörnyű hatalmú költő, s mosolyogva veti papírra: „ . . . Ezen az estén Csepelen piros tavaszt ígért a szél s az érc-antennák, melyeken Leninnel egykor Kun beszélt, ma izzó ércmájusfa mind: Csepel feltámadt, Csepel él, Csepel velünk megint! . . . Tizenkét évi harc után a gyári pince mélyiten ezen az estén alakult meg a KMP-sejt Csepelen." (Csepel) Hidas Antalnak 1934 elején újabb kötetét tiltotta ki a cenzúra Magyarországról. Illyés Béla így ír erről a kötetről (Néném kertje 1958): „Ennek a Budapesten, az illegális mozgalom harcainak tüzében született verses könyvnek jelen219