Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Topál, Gy.: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai
/ х Belly e (16), Dárda (16). — II X Csobánka (16), Esztergom (13), Leánvbarlang (1 ). — // a Királykúti zsomboly (25), Komjáti(16), Lillafüred (25). — II I x Árva (16), Besztercebánya (16). — Ilii Kisnyires (16), Magam több M. nattereri-t gyűjtöttem és gyűrűztem is. Lelőhelyeim mind újak : II X Budapest (Pálvölgyi bg.), (Hárshegyi bg.), Szoplaki Ördöglyuk, Weiszlich-bg. — У/ х Abaligeti bg. E fajt Budapestről én mutattam ki először. A Szoplaki Ördöglyukban 1951—52—53 telén több példányt észleltem. 1954 elején az Abaligeti barlangban gyűjtöttem és gyűrűztem több példányát. Ez második legdélibb lelőhelyünk. Myotis bechsteini Kuhl .— A Faunakatalógus »Pauleaszka Temes« lelőhelyről közli Kormos(12) nyomán. Megjegyzendő, helyesen : Pauleászka KrassóSzörény. Kormos a szóbanforgó barlangot Böck Jáno s-barlang néven nevezte el. A múzeumi anyag kilenc lelőhelye közül négy új. A gyűjteményben 20 alkoholos példány és egy koponya található. Budapestről Pongrácz (17) is közli. I 2 Csallóköz—Somorja(16). - /^Budapest (Városmajor [M]), Tihany (M), Vörösvári bg. (16). — II 2 Garadna (24), Isaszeg (M), Királykúti zsomboly (24), Lillafüred (24), Meleghegy (16). —III X Kassa, Bankóhegy (16), Zayugróc (16). — III 3 Pauleászka (16). Gyűjtéseim^ során II X Felsőgalláról (Vereshegyi bg.) sikerült megszereznem, ezenkívül a Szoplaki Ördöglyukban Strix aluco köpetében találtam csontmaradványait. Myotis myotis Borkhausen — M о n t i с e 11 i 1887-ben Vespertilio oxygnathus néven új fajt írt le Olaszországból, amely alak a M. myotis-hoz áll legközelebb. A M о n t i с e 11 i által leírt fajt Miller is önálló fajként vette fel katalógusába. Éhik (6) egy budafoki példány alapján mutatta ki a Kárpát-medence területéről, ugyanakkor a Múzeum Myotis myotis anyagát is revideálta, és a két alakot különválasztotta. A felmerült rendszertani kérdés még ma sem dőlt el, ugyanis mostanában inkább alfajként tárgyalják a •M. oxygnathus-L A következőkben külön fajként tekintem ezt az alakot. Éhik revideálása következtében a Faunakatalógusnak azok az adatai, amelyekhez tartozó példányok hiányzanak, nem vehetők figyelembe, így azokat elhagyom. A Múzeum gyűjteménye 20 lelőhelyről 50 példányt és három koponyát foglal magában. Az időközben begyűlt anyag — 19 új lelőhely — részben igazolja a Faunakatalógus kétséges adatait/részben teljesen új. V á s á r h e 1 y i (25) szerint a Bükkben elég gyakori. 7 2 Csallóköz—Sornorja (16), Hegyfalu (M). — II X Bajót (M), Budapest [16], (Hárshegy [M], Pálvölgyi bg. [13], Kelenvölgy [M] ), Esztergom (24), Pilismarót (M), Solymári bg. (M), Tihany (M). — II 2 Ágasvári bg. (M), Csanyik-völgy (25), Felsőméra (20), Kecskebarlang (M), Lillafüred (egri út melletti mesterséges barlangok [25] ), Szt. István bg. [25]), Ludmilla bg. (M), Szeleta bg. (25). — III X Alabástrom bg. (M), Nagyrőce (16), Lőcse (M), Szkíenófürdő (M), Vizesrét (M). — III 2 Bártfa (16). — III 3 Oravicabánya Böck János bg. (M). — Ilii József fhg. bg. (M), Kolozsvár (16). — III 5 Mezőzáh (M). — III 6 Brassó (16). — /V Coronini (M), Plavisevica(16). — V x Kispöse (16). — VI X Abaligeti bg. (M), Lengyel (M), Mánfai bg. (M), Szekszárd (16). — VI 2 Ormánd (M). Méhely a pilismaróti templom padlásán Myotis oxygnathus-szal együtt gyűjtötte, magam ugyanitt, szintén mindkét fajt megtaláltam, azonban az egyébként közönségesebbnek látszó Myotis oxygnathus-t ez a populáció mindössze 7%-ban tartalmazta. Az itteni M. myorfs-okból közel ezer példányt gyűrűztem meg. Megfigyeléseimmel kapcsolatos új lelőhelyek a következők: I 2 Rum. — II X Leánybarlang, Szoplaki Ördöglyuk. — II 2 Isaszeg, Szokolya. — VI 2 Pusztakovácsi. Szokolyán a vasbányahegyi bányában egy Krakkóban gyűrűzött példány került kézre. Myotis oxygnathus Monticelli — Ez egyike legközönségesebb és egyben tömeges fajainknak. Az előző fajnál összefoglaltam e faj rövid történetét, és amint a bevezető részben is rámutattam, E 11 e r m a n-nal (5) ellentétben önálló fajként tárgyalom. A Múzeum gyűjteménye alapján 25 lelőhelyről ismerjük. Ez a gyűjtemény 102 példányt és több koponyát tartalmaz.
