Boros István (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Topál, Gy.: A Kárpát-medence denevéreinek elterjedési adatai
ezért találtam ezt a felosztást alkalmasabbnak, mint a Fauna Regni Hungariae politikai határok szerinti beosztását. Rhinolophus ferrumequinum Schreber — A Faunakatalógus által közölt lelőhelyadatokkal kapcsolatban megjegyezhetem, hogy M é hely »Tordai Hasadék«-ot említ, tehát helytelen az egyszerű »Torda« adat. Az sem érthető, hogy Paszlavszky miért nem vette fel e faj Abaligeti barlangban való előfordulását, bár már M é h e 1 y bebizonyította azt. A múzeum gyűjteményében tekintélyes anyag — 17 különféle hiteles lelőhelyről 62 példány •— található. Ezekből kilenc egészíti ki a Faunakatalógus adatait. Vásárhelyi (25) szerint a borsodi Bükkben a patkósorrú denevérek közül a legritkább. /i Bellye Kőriserdőlak (M), Szolnok (16), Temeskubin (M), — //, Budapest (Hárshegy [16] Lipótmező [16]). —II 2 Alsóhámor (16), Lillafüred (Szt. István bg. [25], Anna bg. [25] ), Kecskebarlang (M), Szeleta bg. (25). — III 2 Beszterce (16), Homoródalmási bg. (16). — III 3 Déva (16), Románbánya (M). — 7// 4 Ciklubarlang (16), Kolozsvár (16), Magyarbarlang (16), Nagyvárad (16), Zilah (16). — III 5 Gyulafehérvár (16), Torda (16). — III 6 Brassó (16). — IV Adakalé (16), Kolumbácsi barlang (16), Pecsenyeszkai bg. (16), Plavisevica (16). — V7I Abaligeti bg. (M). — VI 3 Maksimir (16), Plitvicai bg. (M), Raca bg. (16), Sv. Saver (16). — VII Novii bg. (M), Novii Selec bg. (M), Povile (16), Sv. Juraj feletti bg. (M). Saját gyűjtéseim és megfigyeléseim során a következő helyekről került elő : П г Budapest (Harcsaszáj bg.. Pálvölgyi bg., Szemlőhegyi bg.), Solymári bg. A Kárpát-medencében legészakibb előfordulási helyről, II 2 Telkibányáról kaptam több példányt. A Faunakatalógus К olenati — Méhely nyomán közli ugyan Budapestről, azonban a bizonyító példányok, ha voltak is, elvesztek, és így egy évszázad után e faj budapesti előfordulását adataim megerősítik. Rhinolophus hipposideros Bechstein — Az egész Kárpát-medencében közönséges fajunk, az Alföldről azonban nem került elő. Ez összefügg azzal, hogy e faj alig-alig hagyja el telelőhelyének környékét, nem vándorol, és mivel telelőhelyei főképpen bányák és barlangok, a nyári időszakban is ilyenek környezetében tartózkodik. A Múzeum gyűjteménye 25 lelőhelyről 120 példányt foglal magában, azonban akármilyen szép is számszerűleg ez az anyag, teljesnek mégsem mondható. Ennél a fajnál is, ugyanúgy mint a többinél, az alkoholos anyag dominál, hiányzik az összehasonlító csontvázanyag és a szárazgyűjtemény. I 2 Nagylózs (18). — II X Budapest (Farkasvölgy [16], Hárshegy [16], Mátyáshegyi bg. [M], Pálvölgyi bg. [M], Zugliget [16]), Budaörs (M), Csévi bg. (M), Csobánka (16), Máriaremetei bg. (M), Solymár (M), Solymári bg. (1), Strázsahegyi rókalyuk (13). — 7/ 2 Aggteleki bg. (M), Csókási bg. (25), Diósgyőr (25), Garadnai halköltő (25), Hámor (25), Hollóháza (16), Lillafüred (egri út melleti mesterséges barlangok [25], Szt. István bg. [M], Ludmilla bg. (M), Meleghegy (16), Pelsőc (M), Szeleta bg. (25), Telkibánya (16), Vecsembükki zsomboly (Éhik). — III X Árvaváralja (16), Jászói Takács bg. (M), Kassa, Bankó hegy (16), Nagyrőce (16), Oravic(16), Rozsnyó (M), Selmecbánya (16), Szklenófürdő (M), Trencsén (16), Zayugróc (16). — III 2 Homoródalmási bg. (16).— III a Déva (16),.Hátszeg (16), Románbánya (M). — IÍI A Bánlakai Magyarbarlang (16), Igric bg. (16), Kisnyiresi bg. (16), Kolozsvár (16), Nagyvárad (16), Pestere bg. (16), Rév Zichy bg. (M), Rézbánya (16). — III S Tordai Hasadék (16). — III G Árapataka (16). —- V\ Léka (M). — V 2 Boz(16). — VI X Abaligeti bg. (16), Pécs (16). Magam igen gyakran találkoztam ezzel a fajjal. A példányoknak csak egy részét gyűjtöttem be, nagyobbrészt gyűrűzési kísérleteket végeztem velük. Itt cíak azokat a lelőhelyeket említem, amelyek újak. 7/ г Budapest (Szemlőhegyi bg.), Mackóbarlang, Máriaremete (Hétlyuk zsomboly),Pilisszántó(Orosdy-kastély padlása), Pisznicebg.,Szoplaki ördöglyuk. — 7/ 2 .Bükkszentlélek (odvas fa), Szokolya (vasbányahegyi bánya). Rhinolophus euryale Blasius — Paszlavszky a Faunakatalógusban »Vörösvar« lelőhelyet közöl. A Múzeum gyűjteménye és Méhely alapján megállapítható, hogy a helyes adat : »Vörösvari bg.«. Ujabb időkben a »Solymari Ördöglyuk« vagy »Solymari bg.« elnevezést használják, ugyanis közvetlenül Vörösvár—Pilisvörösvár mellett nincsen semmiféle barlang.
