Pongrácz Sándor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 31. (Budapest 1938)

Kaszab, Z.: A történelmi Magyarország Tenebrionidái

IV. Sátoraljaújhely, Sárospatak, Tokaj, Szerencs, Nagybocskó (F. R. H.); VI. Herkulesfürdő, Rumunyest (F. R. H.); VIII. Novi, Zengg (N. M.) Ez a nagy elterjedési! faj hazánkban főleg a síkságot és az alacsonyabb hegyek déli fekvésű lejtőit lakja. Leggyakoribb homokos helyeken. 14. gen. Opatrum F. 36. O. riparium SCRIB. Lelőhelyei: I. Újpest, Egei', Csongrád, Szentes (N. M.), Félegyháza, Tiszaalpár (M. M.) ; II. Balatonkenese, Keszthely, Balatonederics (N. M.), Szentbalázs (P. L), Kőszeg (K. Gy.) ; III. Garamberzence, Besztercebánya, Garamsálfalva, Olmányfalva (R. J.) ; IV. Ungvár, Bátyú (R. J.) ; V. Nagyszeben (P. K.) A fenti adatok alapján a Magyar-medence jellemző fajának lehet tartani. 37. O. verrucosum GERM. Lelőhelyei: VIII. Fiume (F. R. H.), Cirkvenica, Novi (N. M.) REITTER a következőket mondja róla (23. p. 15.): „Im Mittelmeergebiete weit verbreitet, nördlich bis Centrai-Ungarn." Ez az utóbbi kijelentése nem állja meg a helyét, mert ez a faj még a tengerpartunkon is mint délről északra történő beütés jelentkezik és az előbb felsorolt adatok elterjedésük északi határát is jelzik. Nem lehetséges, hogy Közép-Magyarországon előforduljon. 38. O. sabulosum L. Lelőhelyei: Hazánkban mindenütt közönséges. 39. O. sabulosum lucifugum KÜST. Lelőhelyei: VIII. Cirkvenica (M. O.), Fiume, Novi, Zengg (N. M.) Ezt az alfajt régebben mint önálló fajt tárgyalták, de MÜLLER J. (15, p. 232.) kimutatta róla, hogy nem önálló faj, hanem a O. sabulosum L. alfaja, mivel a két faj között átmeneti alakok vannak ott, ahol elterjedési területeik érintkeznek. Az O. sabulosum lucifugum KÜST. pontomediterrán elterjedésű, de egészen más típusú, mint a Gnaptor. 15. gen. Opatroides BRULL. 40. O. punctulatus BRULL. Lelőhelyei: V. Alsószombat (F. R. H.) Erdélyben való előfordulása emlékeztet a Pedinus tauricus és ä P. curtulus előfordulására. Mindhárom faj pontusi, illetőleg pontokaspikus és nálunk csakis az Erdélyi Medencében fordulnak elő. Az O. punctulatus BRULL. elterjedési területe a mediterrán vidékre is messze benyúlik. 16, gen. Leichenum BLANCH.