Zsivny Viktor (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 30. (Budapest 1936)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. III. rész

huta), Brassó, Keresztényhavas, Bucses, Nagyszeben, Retyezát, Herkulesfürdő, Lomska du liba. A példányok gyűjtői: ADENSAMER, BOKOR, CSÍKI, DUDICH, ÉHIK, FEJÉRVÁRY, FORSTNER, GANGLBAUER, GEBHARDT, JEKELIUS, KELLER, KERTÉSZ, KORMOS, MÉHELY, SOÓS, SZILÁDÉ és WAGNER. Magyarországon csupán csak egy varietása él, a varietas leucophaea. 1. var. leucophaea NORMAND. Árion leucophaeus NORMAND, 1852, Descr. Lim., p. 5. A varietásra különösen az élesen, rendkívül pontosan határolt, egészen sötét színű oldalsó sávok jellemzők. Ezek már csak azért is nagyon feltűnőek, mert az alapszíne mindig igen halvány, rendesen hamuszürke. Külföldön Angliában, Franciaországban, és Itáliában találták meg; hazai termőhelyei: Budapest, Szúnyogsziget és Rozsnyó. d. Kobeltia SEIBERT. Sectio Kobeltia SEIBERT, 1873, Nachr. Bl. V, p. 81. Az állatok közepes nagyságot érnek el, körülbelül 35—50 mm hosszúra nőnek meg. Talpuk feltűnően sárga, a fiatal állatok alapszíne kékes-szürke, a kifejlődött példányoké barnás. A bőr kiemelkedései laposak. A fekete színű pajzs-vonal a köpeny szélén halad. Az ivarszervekre jellemző, hogy az oviductus különvált része nagyon hosszú, akkora, mint a vas deferens és az epiphallus együttvéve; hátsó fele karcsú, elülső része kúpalakúan kiszélesedő. A sectio fajai közül nálunk csak az Árion hortensis fordul elő. 4. Árion (Árion) hortensis FÉRUSSAC. 1819. Árion hortensis FÉRUSSAC, Hist. Moll., p. 65, pl. 2, f. 4—5. Az állatok alapszíne kékes-szürke, vagy barnás, vagy szürkésfekete, a hát sötétebb, az oldalak világosabbak. A test jobb- és baloldalán egy-egy sötét sáv vonul végig, amely a talp felé fokozatosan világosabbá válik, és nem olyan élesen határolt, mint az Árion circumscriptus-ii&\. A testtel megegyező színű köpeny elül és hátul lekerekített, sötét lyra-alakú rajzzal. A fiatal állatok hátának utolsó harmadán élesen kiálló taraj emelkedik, mely a növekedés folyamán azonban eltűnik. A fej és a tapogatók sötétek, a nyak világos, a talp feltűnően sárga színű; ugyancsak sárga a talp nyalkája is.