Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

dányokat gyűjtötték: CSÍKI, DUDICH, GOZMÁNY, KLEINER, SOÓS, SZABÓ, VASVÁRI és WAGNER. 12. Milax (Milax) marginatus DRAPARNAUD. Limax marginatus DRAPARNAUD, Hist. Moll. 1805, p. 124, pl. 9, f. 7. Az állat közepes nagyságot ér el, színe rendszerint pirosas-szürke, fekete pontocskákkal és foltokkal díszítve; az alapszín a taraj közelében sötétebb, az oldalaknak a talp felé eső részein ellenben világosabb, a köpenyen meglehetősen sötét. A köpenyt két vastag, fekete, lyraalakú sáv díszíti. A talp sárgásfehér, három részre osztott, a középső paszta jóval szélesebb a szélsőknél. Idősebb példányok színeződése rendszerint sötétebb. A hát egész hosszában végighúzódó taraj sárgás, rajta semmiféle foltot sem találunk. Bélcsatornája 4 kanyarulatot ír le, állkapcsa szarubarna színű. A radula középfoga háromhegyű, az oldalsó fogak szintén, a szélsők ellenben csupán kéthegyűek vagy egyhegyű araiak úak. Képlete: cab 3 3 2-1 Ivarszervek. A szürkéskék színű hímnősmirigy fehér vezetéke karcsú vesicula seminalisban végződik. A sárga fehérjemirigy számos lebenyből áll, ugyancsak sárga színű az oviductus is, míg a hím vezeték fehér. A párzótáska végtartálya hosszúkás romboid alakú, kivezető csatornája, amely jóval hosszabb, mint a Milax Sowerbyi-é az oviductusba nyílik. A hosszú vas deferens igen vékony, az ugyancsak hosszú epiphallus jóval vastagabb; a tulajdonképpeni penishiively igen rövid, olykor az epiphallus hosszának mindössze 1

/

8-a, hengeres, vékony falú; a visszahúzó izom vagy a penisén, vagy az epiphalluson tapad. A hím ivarszerv végső része, valamint az oviductus, rövid, vékonyfalú átriumba nyílik. Az atrium felső részén vagy az oviductuson és a párzótáska nyelén számos járulékos mirigycső található; ezek legtöbbnyire barna színűek (32. rajz). A Milax marginatus Közép- és Déleurópában terjedt el; hazai termőhelyei a következők: Kőszeg, Szklenófürdő, Hermánd, Gyömbér, Murányalja, Detonáta és Zara Vecchia Dalmáciában. A gyűjtők: CSÍKI, DUDICH, SOÓS, STURANY és SZABÓ-PATAY voltak. A faunakatalógus a következő termőhelyeit sorolja fel: Nagyvárad, Kalota, Kőszeg, Pozsony-Szent-György, Detonáta.