Jávorka Sándor - Soós Lajos (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 29. (Budapest 1935)

Wagner, J.: Magyarország, Horvátország és Dalmácia házatlan csigái. II. rész

Ivarszervek. A hímnősmirigy sötétbarna vagy gesztenyeszínű, kivezető csatornája sötét, a vesicula seminalis kicsi és halvány; a fehérje-mirigy sárgás színű, a spermoviductus hosszú, az oviductus szabad része ellenben igen rövid. Ugyancsak rövid a keskeny és fehér színű vas deferens is. A párzótáska véghólyagja hosszúkás tojásalakú, vékony vezetéke sárgás vagy hússzínű. A penis mirigye egyszerű alkotású, megnyúlt, néha kalapácshoz hasonló, néha azonban egészen kicsike és rövid, olykor teljesen hiányozhat; feltűnően rövid a penis visszahúzó izma. Életmód. Az Agriolimax laevis az Agriolimax agrestisAiez és A. agrestis reticulatus-hoz hasonlóan növényevő állat, azonban seholsem válik olyan károssá, mint nagyobb testű és nagyobb tömegekben előforduló rokonai. Kertekben, emberi ültetvények közelében nem is olyan gyakori, inkább nedves réteken, vizes árkok partján, tavak, mocsarak környékén heverő kövek alatt található meg. Nedvességet kedvelő természete közismert és a megfigyelések szerint néha még a saját jószántából is felkeresi a vizet, amelyben olykor huzamosabb időt tölthet el. Élete folyamán rendkívül érdekes ivari változásokon megy át, ezekről azonban ezen a helyen nem emlékezhetünk meg. Petéinek átmérője 1 és 3 mm között váltakozik, a petéből kikelő fiatal állatok 3—4 mm hosszúak. Fiatal korukban vöröses színezetűek, a fejlődés folyamán azonban mindinkább barnássá változnak. Földrajzi elterjedés: Norvégia, Svédország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Svájc, Olaszország. Ausztria, Magyarország, Spanyolország, Portugália, Oroszország. Magyarország területén szétszórtan valószínűleg mindenütt előfordul; hogy eddig aránylag kevés termőhelyét ismerjük, az annak tudható be, hogy gyűjtésére nem fordítottak elég figyelmet. Budapestről is csak a legújabb időben vált ismeretessé. Eddig a következő hazai termőhelyekről ismerjük: Budapest (Zugliget, kertből, a Disznófő melletti mocsárból, Kőbányáról, Római-fürdőből), Cinkota, Csepelsziget, Hódmezővásárhely, Szeged. Tárnok (Fejér m.), Kaposvár, Mecsek hegység: Abaligeti pocsolyákból, Sümeg, Pozsony, Nagysalló, Körmöcbánya, Liptószentmiklós. Hradek (Liptó), Rozsnyó, Aggtelek (Jósvapatak mellékágának forrása, Farkaslyuk forrás), Szin (forrás), Petri (forrás), Diósgyőr (forrás), Erdélyi adatok: Derezsnye, Geje forrás, Hargita, Árkos, Gyepüpatak. Horvátországban Vrana mellett STURANY gyűjtötte. Gyűjtők: BARTÓK, BOKOR, DUDICH, ROTARIDES, SOÓS, STURANY, SZABÓ, ÚJHELYI, VASVÁRI, WAGNER.