Tátrai Vilmos szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 88-89.(Budapest, 1998)
Giovanni Battista Naldini: Három Grácia Ámorral. Egy firenzei manierista, Botticelli Raffaello és Borghini nyomában
ideál-típust vett alapul, mint egy konkrét példát. Legutóbb Ernst Gombrich foglalkozott a reneszánsz nagymesterek ideális arctípusairól szóló tanulmányában azokkal a „szép arcokkar, amelyeknek a hagyományába Naldini Gráciája is tartozik. Szerinte a diadalmas Galatea a londoni National Gallery-ben található Alexandriai'Szent Katalin táblakép arctípusát követi. 18 Naldini Gráciája pedig véleményünk szerint éppen a. Szent Katalinhoz készített kartonhoz áll a legközelebb (18. kép). Az eddigiek mellett más raffaellói példákat is felhasználhatott Naldini. Ezek az előképek mind a Gombrich által meghatározott ideáltípusba sorolhatók. Ide tartozik elsősorban egy tanulmányrajz a Stanza della Segnatura Parnasszusának ülő, valószínűleg Terpsychore múzsát ábrázoló alakjához (17. kép). Noha az arc profilja nem egészen azonos a Gráciáéval, a fájdalmas arckifejezés és a fölfelé fordított tekintet hasonlít a Gráciára. 19 Nem tudhatjuk tehát, hogy a felsorolt példák közül melyiket milyen mértékben használta fel Naldini, de az bizonyosnak tűnik, hogy a manierista festő szándékosan kereste e fájdalmas típus forrásait Raffaellónál, és nem Sarto, Bronzino vagy Vasari festményein. Az imitációnak ez a fajtája egyben arra a jellemző különbségre is felhívja a figyelmet, amely az érett reneszánsz nagymesterei és a későmanierista festők gyakorlata között megfigyelhető. Vasari szerint a bella maniera alapja a legszebbnek ítélt részletek kiválasztása utáni imitáció, tehát több forrásból vett formulák alkalmazása. 20 Ugyanezt a módszert a „maniera"-ról ellentétesen gondolkodó Lodovico Dolce éppen Raffaellóra hivatkozva kritizálja, amikor Discorso című művében a következőket adja Pietro Aretino szájába: „Ezenkívül újra csak azt mondom Önnek, hogy (Raffaello) valamennyi művén oly csodálatos változatosságot alkalmazott, hogy nincs olyan figura, amely akár a kifejezésben, akár a mozdulatban hasonlítana a másikra. Eképpen az árnyéka sem jelenik meg benne annak, amit a festők ma rosszallóan modorosságnak (maniera), azaz rossz gyakorlatnak neveznek, s amelyben majdnem mindig hasonló figurák és arcok láthatók." 21 Ezzel az ideológiai jellegű támadással szemben az olyan festők, mint Naldini, nyilván pontosan tudták, hogy még Raffaellónál is előfordulnak hasonló arcok és mozdulatok. Raffaello azonban, ahogy erre Gombrich felhívja a figyelmet, még akkor is a belső idea követéséről ír egyik levelében a Galatea gyönyörű arcával kapcsolatban, amikor, mint láttuk, már korábban is festett ahhoz hasonló arcokat. 22 A valódi különbség az, hogy ami Raffaello számára az invencióból eredő, állandóan variálható ideál volt, az Naldininál (is) a munkamódszer alapját képező, a jóváhagyott esztétikai kánonhoz igazodó ref18 Gombrich, E. H., Ideal and Type in Italian Renaissance Painting in New Light on Old Masters, Gombrich on the Renaissance 4, London 1993, 89-124. 19 Raffaello patetikus női arcai közül Naldini ismerhette a Sírbatételnek (Pala Baglioni, ma Roma, Galéria Borghese) Mária Magdolnáját is. 20 Le vite de' più eccellenti pittori scultori ed architettori scrute da Giorgio Vasari pittore aretino con nuove annotazioni e commend di Gaetano Milanesi 4, Firenze 1906, 8. (Proemio alla parte terza). 21 Lodovico Dolce: Párbeszéd a festészetről, in Emlék márványból vagy homokkőből - Öt évszázad írásai a művészettörténet történetéből, vál., ford. Marosi Ernő, Budapest 1976, 167.; az eredeti szöveget ld. Dialogo della Pittura intitolato l'Aretino..., szerk. Barocchi, P., Trattati d'arte del Cinquecento, -fra Manierismo e Controriforma 1, Bari 1960, 196.: senzaché io vi ritorno a dire che in tutte le sue opere egli uso una varieta tanto mirabile, che non e figura che né d'aria né di movimento si somigli, ta! che in cio non appare ombra di quello che da 'pittori oggi in mala parte e chiamata maniera, cioe cattiva pratica, ove si veggono forme e volti quasi sempre simili. 22 Gombrich, i.h. (18. j.)
